A tervezésre evolúciós folyamatként tekintek – interjú Rakonczai Gáborral

womorrow4

Rakonczai Gábor építész, a MOME elmélet szakának öregdiákja, és a Womorrow studió alapítója. Munkáiban egyszerre jelennek meg a design funkcionális és művészi vonatkozásai, amelyek mögött olyan összehangolt tervezői folyamatok húzódnak meg, mint a generatív tervezés és a normatív szemléletmód. Mindez ráadásul a multidiszciplináris megközelítés jegyében! A szövegkörnyezet nem véletlenül íly’ kimért: komoly témákról komoly emberrel beszélgettünk…

Az elméleti háttér milyen módon határozza meg a gyakorlati tevékenységedet?

Egy tervezési feladat számomra mindig egy rosszul strukturált probléma megoldását jelenti. A probléma a munka elején gyakran még nem egyértelmű, ezért annak mélyebb megértése és kutatása is szerves részét képezi a tervezési folyamatnak. A tervezett környezet elemei csak a szociális és természetes világunk szabályrendszereibe illesztve lehetnek működőképesek… és ezek a szabályrendszerek gyakran megkötik a tervező kezét. Ilyen korlátot jelenthetnek a helyszín sajátosságai, a költségek, a törvényi szabályozások, vagy a kulturális környezet. A tervezési folyamat része kell legyen az is, hogy ezeket az adottságokat mélységében elemezzük, és beépítsük a megoldási javaslatunkba.

A tervezésre én egyfajta evolúciós folyamatként tekintek, amely egy absztrakt gondolatból egyre bonyolultabb és konkrétabb megoldás felé halad. Ez a folyamat annyi előre- és visszalépést foglal magába, amennyi csak szükséges ahhoz, hogy egy adott problémára minél tökéletesebb választ adhassak.

A gyakorlat szintjén ez hogyan néz ki?

A gyakorlatban a tervezési metódus egy lépcsőzetes gondolati építkezést jelent, távolról való részletekre való ráközelítést vagy visszalépést. Minden egyes fázisnak meghatározott szerepe van, ahol a fázisra jellemző szempontrendszer szerint kutatok, mérlegelek, elemezek és döntök a következő lépésről. Ezeket a szempontrendszereket nevezhetném a folyamat filozófiájának is, melyek között vannak konstans elemek, mint pl. a szociális érzékenység, a környezettudatosság, a tradíciók újraértelmezése, a hely szellemének megőrzése, és az intelligens formaképzés, a tisztelet. Ugyanakkor az utóbbi időben a normatív (tradicionális) tervezői gondolkodásmód mellett, a dinamikusabb generatív tervezési módszertan szerint igyekszem felépíteni terveimet.

Összességében mint mondanál, mi a legerősebb eszköz, amit a kezedben tartasz? Hogyan tudod ezt fejleszteni időről időre?

A gondolkodásmód és a világszemlélet az, ami alkotó emberként meghatároz számomra minden egyes végeredményt, valamint az a technikai tudás, amelyet elsajátítva felépül egy tervezői eszközkészlet.

Nekem mint tervezőnek nem elég egyetlen tudományterületen jártasnak lennem. Egy komplex tudást kellett és kell elsajátítanom ahhoz, hogy a multi-diszciplináris tervezői folyamatok révén helyes tervezői válaszokat adhassak. Ugyanakkor a technológia fejlődésével újabb és újabb eszközök segítik a tervezést. Ehhez persze fejleszteni kell, ami rengeteg plusz energiával jár, de ez szükségszerű.

Mit gondolsz mennyire van helye a szabadkézi tervezésnek a digitalizáció korszakában?

A szabadkéz szerepe a gondolkodási folyamat során elengedhetetlen; miután megfogalmazódik egy gondolat, annak leskiccelése a következő momentum, amit esetleg megelőz a szavakba öntött vázlat. Az érzelmek, ötletek megfogalmazása a kezdeti lépésekben szabadkézzel egyszerűbb és élvezetesebb.

Paulay01w womorrow5Mi az, ami az építészet mellett igazán foglalkoztat, és hogy tudod azt felhasználni a munkáid során?

A digitalizáció és a technológia. A technológia fejlődése évről-évre hatványozott ütemben gyorsul, melynek következtében eddigi emberi tapasztalataink alapján elképzelhetetlen, vagy lehetetlennek tűnő lehetőségek nyílnak meg előttünk, amik némi fáziskéséssel a mindennapi életünk részévé válnak. A folyamatos fejlődés koherens együtthatója az állandó változás, melyet egyesek fenntartással, olykor elutasítóan fogadnak, míg másoknak ezek kivételes lehetőséget jelentenek arra, hogy akár az építészetet újragondolják.

Mostanában egyre többet foglalkozom kódolással, algoritmusok tanulmányozásával, amiket kisebb digitális projektek fejlesztése során a gyakorlatban is igyekszem megismerni és adaptálni. A generatív tervezés alapját a digitális világ elméletei képezik, ezért a két terület eszközkészletének elméleti szintjei is azonosak – csupán más-más rétegződéssel és designfilozófiai rátekintéssel működnek.

Ugyanakkor csak azért mert a virtuális tér lehetőséget biztosít arra, hogy bármilyen elborult formát megalkothassak, az nem jelenti azt, hogy ezt feltétlenül a valóságban is meg is kellene építeni. Nem attól lesz valaki jó tervező, hogy minél jobban ismeri azt a technikai eszközt, amit használ, hanem attól, hogy azt az eszközt a tervezői szemléletek szolgálatába képes állítani úgy, hogy ne csak az offline világot, de a digitális világot is meg tudja tölteni tradicionális értékekkel.

// /

Készítette: Kacskovics Attila és Schneider Ákos