Az idő gyarmatosítása – Pálfalusi Attila “FARM” installációja

ezgif-com-crop

Elektromos kábelre kötött egységek és halk mechanikus alapzaj – 3×3 géptestbe zárt motor járatja a fémgereblyéket. Ez az összehangolt ipari mozgássor, ez az ismétlődés: ez a járatás. Hideg, de mégsem idegen.    

Hiszen megbízható, szorgos földművesekkel van csak dolgunk. Antropomorf kis masinákkal, amik meghatározott program szerint kultiválják az üres levegőt. A semmit (? – nem tudom). Sivár látvány, monoton persze, de azért nem idegen. És hol vannak ezek egyáltalán? Mi ez a hely? Számít a setting?

Az arányok, a távolságok, a térbeli elrendezés szempontjából biztosan. Ez egy szigorú rendbe szedett géprendszer. Az ismétlődés szerint beszabályozott térrészlet. De van-e jelentősége magának a konkrét helyszínnek? A térbeli elrendezés nem mutat-e túl az aktuális határokon? Talán helyesebb úgy tekintenünk Pálfalusi Attila FARM-jára, mint egy részletre, ami a végtelenségig megsokszorozható. A gépfarm készülékei imaginárius térben léteznek – ameddig a szem ellát végtelen mezőkön művelik az időt.

Pálfalusi Attila | FARM | kinetikus installáció | 2016
Pálfalusi Attila | FARM | kinetikus installáció | 2016

Ha művészet, akkor hívjuk ezt kinetikus installációnak. Itt van Moholy-Nagy Licht-Raum Modulátora, Tinguely és a többeik. De a gépköltészet talán szebb és pontosabb címke. Pálfalusi Attila számára a gereblye metafora: megfosztja praktikus funkciójától, hogy helyette jelenvalóvá és láthatóvá tegyen valamit. Hogy térbeliesítse az időt – konkretizáljon valamit, ami különben vegytiszta absztrakció. A kinetikus mozgással ritmizál, vagyis: időzít. Mindezt indusztriális, ipari design alakban, amitől a térbeliség-időbeliség közötti feszültség kiegészül a gyári-mezőgazdasági kontrasztjával: automata, termelés, gereblye, földművelés.

A gépek farmja az “idő-termelés” metaforájaként egyfelől tanulságos példázat, mert mindenki Z-A-K-A-T-O-L, napi rutinokban, vagy nagyobb mintázatokban gyarmatosítjuk az időt. Sziszifusz mítosza, hogy ennek újra és újra neki kell látni, és az idő vonatkozásában valóban mechanikusnak tűnik az ember szándéka. Másfelől paródia is a FARM. A modern program és utópiák, a GÉPbe vetett hit és a jövő felé tartó kollektív menetelés az, amit megmosolyog Pálfalusi Attila időgazdasága (mint Francis Picabia géptervei, amiket semmire sem lehet használni). 2016-ból visszanézve a XX. századra. De előre is, ha a gép, a test és a termelés horizontján egy éppen felegyenesedő cyborg vagy a Mátrix végtelen keltetőmezői tűnnek fel. Szervezet és szerkezet. Farm és gyár. Anthropos és automata. Az elvégzendő munka és a nyikorgó örök visszatérés. A gép mint perverz önarckép, és a régen ismerős monotónia legbelül.

A FARM először a MOME 2016-os diplomakiállításán volt látható. Szeptemberben média design kategóriában jelölték a Hellodesign Talent Award-ra.     

// / 

Schneider Ákos írása