„A bútoraim őszintén és konkrétan jelennek meg a térben” – Interjú Bogár Mátéval, a Meonin tervezőjével

A hamarosan megnyíló showroom kapcsán beszélgettünk arról, hogy milyen irányt vett az utóbbi időben a mindössze két éves márka alakulása, miről is szól a Meonin bútor, hogyan artikulálódik az esztétikai minimumra való törekvés a tárgyon és a hozzá kapcsolódó filozófián keresztül. Milyen a kapcsolat bútor és ember között, és ez hogyan kapcsolódik a használóhoz? Rátenni, beletenni, kihúzni, ráülni, betolni, kivenni – ez a Meonin munkája.

Mit gondolsz az emberek hozzáállásáról az enteriőrhöz és a benne található tárgyakhoz?

Vannak olyanok, akik oda tudnak figyelni az enteriőrükre, de a tárgyakhoz való hozzáállás szerintem ma alapvetően nagyon alacsony szinten van, mert erősen él a bőség zavara. Annyi tárggyal vesszük körbe magunkat, hogy nincsenek olyan produktumok, amikre igazán fókuszálni tudnánk. Nem tudunk egyszerűen már odafigyelni rájuk, mind egy szintre alacsonyodnak, és mivel az újdonság ereje elmúlik, nem tudunk már rájuk vigyázni. Így veszíti el minden egyes tárgy idővel a mondanivalóját, létjogosultságát.

Hogyan reagál a Meonin a tárgyak elavulására?

A Meonin igyekszik odafigyelni arra, hogy tudatosan vegye alapul saját tárgykultúránkat a tervezésnél. A bútorok szervesen vannak jelen a mindennapjainkban, és olyan tevékenységek kielégítésére szolgálnak, amelyek alapvető szükségleteinket képezik. Olyan tevékenységekre gondolok, mint az, hogy leülünk, tárolunk valamit, vagy felkapcsolunk egy lámpát, hogy lássunk, ha sötét van. A jelenlegi kollekció is ezekről az alapvető és hasznos szükségletekről szól. Bármiféle csavartól, sallangtól mentesen alkottuk meg. Kizárólag arra fókuszál, amit az adott szituáció megkíván. A bútorok ráébresztenek arra, hogy nem kell sok tárggyal körülvenni magunkat. A kontúrszék, például, azt mutatja meg, hogy nem kell egy burjánzó formavilágú, ergonomikus forma ahhoz, hogy leüljünk. Ez a leegyszerűsítés érződik minden bútoromon; a szituáció, hogy azonnal felismered, mire való. Ennél nem akar többet mutatni, nem akar hivalkodó lenni, hanem őszintén és konkrétan jelenik meg a térben.

Mi az a vállalás, amivel a Meonin márka útnak indult?

Ma nehéz újat alkotni, főleg bútorban. A minimalizmus alapvetően lerágott csont, de létezik és tovább él a formában, amihez rendelsz még számtalan további jelentést. A Meonin ember és bútor kapcsolatát igyekszik feltérképezni a minimalista térben, ahol a forma és funkció másodlagos, és a fő alakító erő maga az egyén. A letisztult tervezéssel a rend harmóniáját segíti a márka, kihangsúlyozva a dinamika és természet találkozását.

Hogyan jelenik meg a tárgyfilozófiád a márkanévben? Mit jelent a Meonin?

A Meonin rám is visszahat mint tervezőre, de rád mint vevőre is ugyanígy érvényes. A te tárgyaidat az én bútoraim által tudod kezelni. A tárgyaid által pedig te magad vagy rajta a bútoraimon, vagy épp bennük. Ezért is tartom fontosnak a variációkat, például, a sideboard esetében. Itt az egyes daraboknál más-más fát vagy textilt használok. Így igyekszem lehetővé tenni, hogy aki vásárol egy ilyen bútort, teljesen magára formálva érezhesse azt.

Van olyan előkép, példa előtted, ami hatással van rád a tervezésnél? 

Leginkább a japán építészet képviselői, mint Tadao Ando, Kengo Kuma, Junya Ishigami vagy Kenzó Tange, illetve szintén japán tervező Oki Sato. Az ő munkásságuk rendkívül inspiráló számomra.

Több nemzetközi vásáron és kiállításon jelentetek meg az utóbbi időben. Voltatok nemrég Milánóban és Bécsben. Milyen tapasztalatokkal tértetek onnan haza? 

Igen, az utóbbi időszakban kétszer voltunk Bécsben, és nemrég jöttünk haza Milánóból. Nem úgy mentünk ki, hogy mindent el szeretnénk adni, hanem inkább az első, éles és valós visszajelzések érdekeltek. Persze volt eladás is, aminek nagyon örültem.

Szerencsére a számításaim beváltak, és olyan új és igazi reakciókat, véleményeket kaptam, amik nagy lendületet adtak a továbbiakhoz. Jó érzés volt, hogy minden kivitt bútor megkapta a közönségét, és óriási volt az érdeklődés, a látogatók rengeteget kommunikáltak velünk, nyitottan közeledtek a tárgyakhoz.

Hogyan látod egy fiatal pályakezdő helyzetét itthon, és akár külföldön is?

Mire tervezőként kijössz az egyetemről, addigra el kell döntened, hogy mit szeretnél, és mik kellenek ahhoz, hogy ezt megvalósítsd. Ez főleg a gyártás szempontjából fontos, hiszen ha nem találsz gyártót, akkor önmagában az ötlettel még sehol sem vagy. Nyilván pontosan tudni kell, hogy miből, mivel és mennyiért lehet egy-egy prototípust legyártani, tudni kell hol és mit kell keresni.

Ahogy lehetőségem nyílt rá, igyekeztem a kezembe venni a dolgokat, és a gyártás bizonyos folyamatait magam elvégezni. Szerencsére a famegmunkálásban a MOME elég sokat adott, – Kosaras Gyuri volt a tanárom – tőle sokat tanultam. Kezdetben az volt a célom, hogy a bútorokat magam gyártsam le; ez sikerült is.

Nagyon fontos a bátorság, a beleállás és a kitartás, illetve a meccs az idővel. Volt olyan, hogy hetekig nem találkoztam senkivel a tervezések során. Ehhez elhivatottnak kell lenni. Ha nem tudsz felülkerekedni azon, hogy kimaradsz programokból, kikerülsz időlegesen a pezsgésből, akkor ne legyél tervező, mert ez nem mindig fér bele szerintem a tervezői életmódba. Lemondasz olyan dolgokról, amik egyébként normálisak a hétköznapokban azért, hogy relatív rövid idő alatt létrehozhass valami számottevőt.

Összehasonlítva a külföldi, nyugat-európai helyzettel pedig úgy gondolom, hogy ott azért több lehetőségük van, biztosabb háttérrel jönnek ki az egyetemről a frissdiplomások, és több opciójuk is van cégeknél, stúdióknál elhelyezkedni.

Hamarosan megnyílik az új bemutatóterem az Izabella utcában. Milyen változásokat jelent ez a márka életében?

A Malomudvar, ahol korábban voltunk inkább csak műhelyként funkcionált. Már ott is szerettem volna egy külön, letisztult stílusú, fehér helyiséget, ahova a látogató átmehet, de erre ott sajnos nem volt lehetőségem. Az Izabella utcában pedig egy saját helyiségünk lesz, ami egy kiállítóteremként, üzletként fog szeptembertől funkcionálni. A gyártást kihelyeztem vidékre, így a showroom tényleg csak az érdeklődőkkel való kommunikációról, a tárgyak közönségnek való prezentálásáról fog szólni. Ez a reprezentáció szempontjából nagyon fontos változás.

Milyen kihívásokat látsz magad előtt a közeljövőre nézve?

Szeretnék megtanulni végre normálisan úszni! A Meonin viszonylatban pedig szeretném befejezni nyáron a showroomot, nemzetközi kapcsolatokat építenim és egyengetni a Meonin útját. Hosszabb távon pedig szeretnék a Meoninon belül létrehozni egy Meonin Art projektet, ahol installációkkal, programokkal, kiállításokkal fogom megmutatni a márka filozófiáját, megfogni az esszenciáját. Sok egymásra épülő installációm van saját témával, saját problémára reflektálva. Ezek leginkább társadalmi kérdéseket feszegetnek egy történetmesélő mozzanaton belül.

A Meonin filozófiáját, az egész márkát szeretném átvinni ezekbe az alkotásokba, mert rajtuk keresztül tudom majd igazán megmagyarázni a lényegét és lehetővé tenni azt, hogy az emberek jobban megérthessék.

// /

Cseh Anna interjúja