Az Art Capital pár hét távlatából – Lovrity Eszter retrospektív beszámolója

Borbás Péter és Szentes Annamária | Otthon / otthontalanság | installáció

Aki nem tudott ellátogatni az idei Art Capitalra, ne búsuljon, egyrészt mert mindjárt elmesélem, milyen volt, másrészt, mert jövőre is lesz, meg azután is és azután is. Hosszú távra terveznek a szervezők, a tavalyi próbaüzemen bebizonyosodott, hogy érdemes évről évre felpezsdíteni pár hétre a „művészet városát”, és idén teljes erőbedobással várta a látogatókat a szentendrei fesztivál. Kilenc múzeum és több fontos köztér szolgált helyszínül, hogy kiállítások, beszélgetések, tárlatvezetések, koncertek, installációk, filmvetítések és performanszok kerülhessenek megrendezésre. A témakör: Otthon/ Otthontalanság; a témát rengetegféleképpen járták körbe hazai és külföldi kurátorok.

Ferenczy Múzeum: Francois Fiedler magyar származású francia, lírai absztrakt expresszionista festőművész tárlata ütött a legnagyobbat a Ferenczyben látható négy kiállítás közül. Ha már otthon, akkor a művész általában a természetben érezte otthon magát, ahol a városiak számára szokatlan törvények uralkodnak. Művein kiemeli a rombolás, örvénylés és repedezés jelenségeit. Ez az erőteljes interakció a művész és a néző között zavarba ejtő tud lenni, engem az ilyesmi általában elbizonytalanít vagy fellelkesít, mindenesetre ez a pár terem pont elég volt ahhoz, hogy ki kelljen mennem levegőzni, mielőtt továbbhaladtam volna Tolnai Ottó író, költő, műfordító képzőművészeti szárnypróbálgatását szemügyre venni. Volt még szívmelengető építészeti kiállítás, a Velencei Biennálé magyar pavilonjának bemutatása erőteljes szociális töltettel, és ott volt a szentendrei művészi élet pezsgését prezentáló üde hangulatú “helytörténeti” tárlat is.

François Fiedler

Művészetmalom: a Mig21 nemzetközi kiállítás a migráció, az otthontól való távolodás, a vándorlás témáját dolgozta fel, méghozzá nem a jól ismert nyugati ideológiai vita szemszögéből, hanem szabadon, bárhonnan bárhova, akármihez viszonyítva körülbelül ötven műalkotás segítségével. Vándorlással kapcsolatos személyes élmények és érzések kerültek kifejezésre gazdag műfaji interpretációban. Kortárs művek voltak ezek nagy nevektől (pl.: AES+F,Žarko Bašeski, Marko Brecelj, Oleg Kulik) – elég friss, elég fanyar, kár lett volna kihagyni.

Mig21 kiállítás

Kellemes perceket töltöttem el a Kmetty Múzeumban, ahol A nap műve / A nap verse programsorozat keretében mindennap más-más szentendrei művész alkotását dolgozta fel egy művészettörténész. Erről lehetett videót látni, és ahhoz kapcsolódóan asszociált egyik hazai költőnk egy verssel, szintén videó formátumban megörökítve. A filmek elkészítése sajnos nem sikerült technikailag olyan jól, hogy igazán elmélyedhessen bennük a látogató.

A Czóbel Múzeum is tartogatott újdonságot. Egyrészt átrendezték azt a kitűnő, állandó Czóbel-kiállítást, és hangsúlyt fektettek a művész dupla vásznaira, melyeknek mindkét oldalán festmény található, másrészt a szomszéd kiállítótérben a Hugyecsek Balázs és Rizmayer Péter alkotta művészpáros kiállítása kapott helyet faágakkal, faszobrokkal, sziklákkal és vetítővásznakkal. A páros egyrészt a földhöz és a tájakhoz kötődő nyugodt, barátságos, meditatív érzést fejezi ki a munkáin keresztül, másrészt videóinstallációjukban, a Meteorban, figyelmeztetnek arra is, hogy egészen addig lesz a föld számunkra barátságos otthon, amíg teljes mértékben ellene nem fordulunk.

Hugyecsek Balázs és Rizmayer Péter | Meteor | videóinstalláció | részlet

A szentendrei művészeti hagyományokra nyitott látogató összességében a programok kielégítő tárházát találhatta meg a fesztiválon. Aki azonban rengeteg újdonságot, mi több, a szentendrei művészeti élet vérfrissülését remélte volna, az nem kapta meg, amire vágyott – noha senki sem ígért ilyesmit.

// / 

Képek forrása: artcapital.hu

Lovritiy Eszter írása