2018. 05. 08. | Média design

Időillúzió és hámozható tér Csörgő Attila tárlatán

Mechanikus kísérletek, experimentális virtuozitás, a tudomány és a művészet szimbiózisa egyszerű és tiszta megfogalmazásban – ezt érzi az, aki elmegy a Glassyard Galériába Csörgő Attila Ütközések című kiállítására. A „barkácsolás bukéja” áthatja a műveket, szinte látjuk a kezeket, az óvatos ujjbegyeket, ahogyan összerakja, arrébb tolja, vagy éppen átmozgatja az alkatrészeket.

A legelső teremben az Ütközések és eltérítések című projekt látható, amelyben a művész acélgolyók útvonalainak rajzolataival kísérletezik. A haiku versekhez lehetne hasonlítani a képeket, a fizikai törvények zárt rendszere egyszeri és megismételhetetlen formává alakítja az acél csillanását, koccanását. Egy milliméter is számít: próbák hosszú láncolata vezetett oda, hogy a víziók képekké merevedjenek.

Az Orange Space elnevezésű alkotás egy paradox térérzékelés illúzióját kelti. A kép készültekor a kamera az észlelés középpontjában van, ahogyan mi is mindig a saját szubjektív percepciónk belsejében vagyunk, az elkészült képgömböt viszont csakis kívülről szemlélhetjük. A gömböt „meghámozva” pedig egy spirál-alakot hozhatunk létre. A mű egyébként a Hogyan szerkesszünk narancsot projekt továbbgondolása; azért tűnhet ismerősnek.

A kör négyszögesítése is okozhat némi déjà vu-t, főként annak, aki járt Kasselben 2012-ben, hiszen a projekt első változata a dOCUMENTA(13)-ra készült. Először nem értjük, hogyan történik: a lehetetlenség káprázata tárul elénk, ahogyan szemléljük a kört formáló objektumot, és az alatta szinte misztikusan négyzetté konvertálódott árnyékot.

A Clock-work sorozat újabb darabja is „világjáró”; a Velencei Biennále központi kiállításában, az Arsenale-ban lehetett megtekinteni. A kinetikus alkotás az idő végtelenségének és lineáris módon való érzékelésének témájával foglalkozik.

A kiállítás azonban sajnos nem végtelen. Lineárisan múló folyamában már a vége felé járunk: május 12-ig tekinthető meg a Paulay Ede utcában.