Fiatal magyar designerek terveztek a Droognak
A kéthetes Emocionális tervezés kurzust a MOME hallgatói egy kutatással kezdték, amelyben alaposabban megismerkedtek a világhírű Droog design filozófiájával. A holland cég működését, termékeit, illetve az általa üzemeltetett hotelt és a „Do” márkát is feltérképezték. Négy témakörből választhattak egyet, ami alapján a későbbiekben terveztek: dönthettek a cég webshopjába illő termék készítése mellett, de opció volt az almárkának, a „Do”-nak vagy a Droog Hotelnek való tervezés is. Ezen kívül egy korábbi munkájukat is újratervezhették a posztmodern design szellemében. A kurzus végeredményeként igazán szellemes és figyelemreméltó tárgyak születtek, amelyek közül hármat alaposabban is szemügyre veszünk. Némelyikről első pillantásra csak annyi jut eszünkbe, hogy „KELL!”.
Horváth Lili a Droog azon termékeit találta érdekesnek, amelyek egy már meglévő vagy tradicionális tárgy változatai valamilyen szociális tartalommal átitatva. Saját témájához a mindennapi élet apró történésein kezdett el gondolkodni, amelyek folyamatosan ugyanazt az érzelmi hatást váltják ki, mint például, hogy milyen bosszantó, amikor valamit gyorsan el akarunk tüntetni, de a lehető legkevesebb energiabefektetéssel. Egy olyan eszközt tervezett „amivel gyorsan a szőnyeg alá seperheted a gondokat és mindig kéznél (jelen esetben lábnál) van.” Lili elkezdett különböző tradicionális papucsok között kutatni, és így talált rá a japán fapapucsra, amelynek egyes fajtáit a gésák is használtak, hogy kecsesebb legyen a járásuk. „A választáskor érdekesnek találtam, hogy a papucsnak a régi használatából adódó szimbóluma és a témám egymás mellett jelenik meg egy tárgyban.” Lili a prototípus készítésénél ügyelt arra, hogy megtartsa a klasszikus gésa papucs formáját viszont a kefe talppal se veszítse el az eredeti funkcióját.
Egy másik igen kellemes darab Csihar Marcell és Schumacher Dániel kooperációjának gyümölcse. A két hallgató elsősorban kiállításmegnyitókra és ehhez hasonló nívós eseményekre tervezett, a problémafelvetés pedig egy sokaknak ismerős szituációból eredt. Eszerint egy megnyitón vagy végig a kezedben szorongatod a poharad, vagy lerakod egy asztalra, ami mellett lecövekelsz, miközben elkeveredik a többi pohár között, és már nem tudod, melyik volt a tiéd. Ebből kiindulva kézenfekvő volt egy olyan poharat tervezni, amit le lehet rakni a földre és természetesen könnyen elérhető, ha fel szeretnénk venni onnan. Ezt a kis rendellenességet könnyedén kiküszöböli a cseles extrahosszú szár, amivel én személy szerint szívesen bámészkodnék a megnyitókon.
Herrmann Markus és Szalai Bálint a Hotel Droog elegáns környezetében képzelték el a középszerű hotelek olcsó tárgyai közül a legolcsóbbikat: a szappant. Érdekesnek találták, hogy ezeket a tipikusan silány minőségű tárgyakat (szuveníreket) a legtöbbünk elhozza magával. Ebből kiindulva a két hallgató egy provokatív szuvenírt tervezett, amely tudatos cselekvésre késztet. A hotelben egyébként egyetlenegy hálószoba található, amelyhez egy fürdő kapcsolódik, és amely közepére álmodták meg az általuk tervezett felfüggesztett szappant. A tárgy így használhatatlanná válik, hiszen sem a csaphoz, sem a kádhoz nem ér el. A láncra fűzött szappan egy szimbolikus mozdulattal, a hurok kioldásával kiszabadítható. Ez a mozdulat azonban egy igen határozott döntést követel meg a vendég részéről, hiszen az üresen hagyott lánc látványa igen feltűnő. „Ezzel bűntudatot igyekeztünk kelteni, melyet a szappan feliratai tovább fokozhatnak: a »Take care – property of hotel droog« kétértelmű jelentése szintén zavarba ejti a látogatót.” Ez a kis játék egyedi részét képezi a teljes élménynek, amelyre a tárgy neve is utal: Essence of Hotel Droog.
// /
Szerző: Kádi Vivien
