Ruhák az elidegenedett metropolita fiataloknak


Poprádi Flóra Inez textiltervezővel beszélgettünk, aki identitásának feltárásáról, tervezői attitűdjének alakulásáról, valamint a textil diploma megszerzését követő útkeresésről is mesélt – arról, hogyan talál otthont az otthontalanságban.


Félig magyar félig nicaraguai származású vagy – okozott ez bármilyen nehézséget az életedben?

Magyarországon teljesen más körülmények között nőttem fel, mint egy nicaraguai lakos. Anyukám által megismertem a nicaraguai kultúrát és nyelvet, ez az identitásom esszenciális részét kepézi. Az öltözködésem viszont eltér az ott megszokottól, illetve van egy minimális akcentusom, ha spanyolul beszélek. Amikor 2016-ban ott jártam, teljesen kívülállónak tűntem, pedig a családommal mentem majdnem mindenhova. Amúgy teljesen hozzá vagyok szokva ehhez, mert itthon is mindig megnéznek. Amint viszont más nyugati nagyvárosban vagyok, senkit sem érdekel, hogy mi van rajtam vagy milyen a hajam. Egy vagyok a sok közül.

Mi lenne a reakciód, ha meglátnál valakit az utcán, aki a LAS FLORES kollekció egyik darabját viseli, amin rólad készült portrék vannak?

Mindig öröm látni a ruháimat másokon, még jobb érzés olyan személyeken látni, akik személyisége és megjelenése is inspirál. A tervezés során az volt a célom, hogy kilépjek a komfortzónámból és olyan dolgokat hozzak létre, amivel másokra hatással vagyok. Testszínű mesh anyagra mugshot jellegű portrékat nyomtam, melyre különböző, a saját identitásommal kapcsolatos gondolatok kerültek a társadalmi elvárásokra reflektálva. Így a ruha viselője – hacsak egy pillanatra is – az én bőrömben érezheti magát.

Kiket szeretnél megszólítani a kollekcióiddal?

Az elidegenedett metropolita fiatalokat, akik keresik a játékosságot és a gyerekkor emlékeit. Így talán megtalálhatják az otthont az otthontalanságban.

El día el que naciste nacieron todas las flores – mit jelent neked ez a sor?

Ez az idézet van ráhímezve a takaróra. Azt jelenti, hogy a takaró, amit édesanyám ruháiból készítettem. Ez egyébként egy mariachi dal részlete, ezzel ébresztett az anyukám a szülinapjaimon. A szülinapi szerenádokat is ezzel a dallal szokták kezdeni a mariachi zenészek. Nekem ez maga az édesanyám: a legszebb és legkedvesebb kis virág a világkerekségen. A takaró alkotása terápiás hatással volt rám, a felszabadulás és megkönnyebbülés érzetét kívántam újra átélni a diplomakollekcióm tervezésével és kivitelezésével.

Mesélnél a virágmotívum fontosságáról?

A mesterképzés során kezdtem el a színek és a minták ütköztetésével kísérletezni. Az első féléves „Chela” öltözékegyüttes tervezése során használtam először virágmintákat, azóta ez visszatérő motívummá vált nálam. Akik személyesen ismernek, azok tudják, hogy a vizuális naplóm és természetesen a ruháim is a személyiségemet tükrözik.

Igazi metropolita vagy te is: milyen tengelyen mozogtál eddig?

Eddig nem nagyon számoltam, hány országban éltem, aztán Párizs előtt eszméltem rá, hogy éltem már Koppenhágában, Barcelonában és Londonban is. Dániában végeztem el a BA-t, ezalatt kerültem szakmai gyakorlatra Barcelonába. Londonba már a mesterképzés alatt kerültem, 8 hónapot töltöttem kint, ezalatt Rejina Pyo, brit-koreai tervezőnél is dolgoztam.

Jelenlegi postacímed Párizs, hogy sodródtál oda?

Két évvel ezelőtt, amikor elhozott a londoni cég a párizsi showroomjukba, akkor döntöttem el, hogy szeretnék ide visszajönni. Aztán diplomázás után más nagyobb divatfővárosokba is jelentkeztem, de nagy örömömre úgy alakult, hogy a párizsi Marine Serrehez kerültem szakmai gyakorlatra. Eddig nagyon élvezem, design asszisztensként szorosan dolgozom együtt a tervezőkkel a következő kollekción. Nemcsak a márka esztétikája, de a fenntarthatósággal való kapcsolata is közel áll hozzám. Ezenfelül megtapasztalhatom, hogy milyen egy nagyobb irodában a design csapat tagjaként dolgozni. Life is soup, I’m fork.

// /

A La Flor De Mi Secreto c. kollekció témavezetője Benczúr Emese, konzulense pedig Tomcsányi Dóra volt, Flóra Instagram-oldalát itt találtok.

Szerző: Máli Fanni