Szívószálkamera – Kommentár az észlelés múlékonyságához


Mick Farrell és Cliff Haynes fotósok összefogtak, hogy megkreálják az első szívószálkamerát. Az eredmény egy olyan analóg masina, amely a pointillista művészmozgalmat megidéző, fragmentált fotókat készít.

Farrell és Haynes korábban mindketten lencsenélküli kamerákkal kísérleteztek. Az új ötletük teljesen szembemegy korábbi munkáikkal – ahelyett, hogy egyetlen stabil szögből rögzítenék a képet, ahogy az a lencsenélküli kamerák esetében történik, a szívószálakkal többpontos perspektívából fotóznak. Mindegyik szívószál önmagában formál egy önálló csövet, amely összegyűjti a fényt, és egy fotó-szenzitív anyagból készült kis résbe irányítja azt.

A kamera egyébként teljesen home-made, és 32 ezer más-más színű és sűrűségű szívószálból áll. A szálak 254 milliméter hosszúak és 22 milliméter szélesek, a végükön egy F127-es nyílás található, amely fényforrásként funkcionál. Ennek az eredménye a pontozott, tördelt hatás, amely a korai alacsony felbontású televíziók képernyőjét idézi meg. A képek nem rendelkeznek mélységélességgel, így a megvilágított rész mindig a háttérbe simul. A nagy felbontású kamerák és HD képernyők korában ezek a fotók teljesen szembemennek a trendekkel. Haynes-ék munkájukkal arra próbálnak minket emlékeztetni, hogy az észlelés mennyire pillanatközpontú és múlékony.

Magának a kamerának a mérete 51×61 centiméter. A két művész már használta fekete-fehér, színes és röntgenképek készítésére is. A minél élesebb kép elérése érdekében kísérleteztek redőzött, hullámos műanyag használatával is, de egyelőre a szívószálak bizonyultak a legjobb megoldásnak.

GALÉRIA

// / 

Kéri Zoltán írása