Szociális design európai távlatokban – Interjú Fehér Borival és Szerencsés Ritával
A design több mint termékstyling – ezt régóta tudjuk, de milyen szerepet játszhat a társadalmi egyenlőtlenségek és a fenntarthatóság vonatkozásában? A MOME Innovációs Központ Szociális Design Kutatócsoportja elméletben és gyakorlatban is erre keresi a választ. Az év korábbi szakaszában otthoni Segítő Pakkokkal mutatkoztak be, most pedig Európában elsőként kezdeményezték egy Szociális Design Hálózat létrejöttét, amiben 11 rangos egyetem működik együtt a tudásmegosztás, a kutatás és a közös projektekfejlesztés érdekében. A Network ötletgazdájával, Fehér Borival és a projektben kutatóként, koordinátorként resztvevő Szerencsés Ritával beszélgettünk.
A Social Design Network online alapító eseményén Londontól, Barcelonán át Jeruzsálemig számos helyről kapcsolódtak be résztvevők. Sikerült összehangolni ezt a kulturális és földrajzi értelemben is sokszínű társaságot?
Fehér Bori: Valóban diverz és nagyon izgalmas ez a szakmai közeg. Vannak egymásnak ellentmondó vélemények, megközelítések, de a design társadalmi szerepvállalását mindenki feladatának tekinti.
Ennek megvannak a maga designtörténeti gyökerei…
Fehér Bori: Igen, a modern design és az ipari forradalom kezdete óta velünk van az a megközelítés, hogy a design társadalmi aspektusaira fontos figyelmet fordítani, viszont az elmúlt 10-15 évben még nagyobb hangsúly került erre. Az alapvetésünk az, hogya szociális design egy fejlődő terület, amiben a designer felelőssége, az ökológiai és társadalmi fenntarthatóság megkerülhetetlen. Egyre több intézmény – köztük sok designegyetem – kezdett el ezzel a témával foglalkozni, és tanszékeket, szakokat, kutatócsoportokat hoznak létre annak érdekében, hogy a design eszközrendszerével társadalmi problémákra reagáljanak.
Mennyire szerves része ez a szemlélet a hazai designkultúrának?
Fehér Bori: Magyarországon ezzel a témával egy-két izgalmas kezdeményezésen és a korábbi MOME EcoLab-on kívül nem sokan foglalkoztak. A tudásmegosztás csatornái nem biztosítottak, nincs stabil közösség, ezért gondoltam pár évvel ezelőtt arra, hogy jó lenne egy nemzetközi hálózatot létrehozni, megtalálni azokat, akikkel együtt tudunk dolgozni, gondolkodni a szociális design kapcsán, és főleg az oktatását, kutatását tudjuk fejleszteni.
A hálózatépítést illetően voltak előttetek jó gyakorlatok?
Fehér Bori: A Winterhouse Institute egy amerikai szociális design hálózat, ami hasonló munkát végez, mint amit a Networkkel mi is meg szeretnénk valósítani. Ennek a Maryland Institute College of Art, a MOME szakmai partnere, társalapítója is. Az ő szervezésükben volt lehetőségem részt venni egy szimpóziumon San Franciscoban az Adobe központjában. Ezt követően kezdtünk el azon gondolkodni részletesebben, hogy hogyan lehetne egy ilyen hálózatot adaptálni az európai színtérre, ahol teljesen mások az adottságok, mint Amerikában. Ritával elkezdtük a lehetséges partnerek felkutatását, és eljutottunk Jonathan Venturához, aki a jeruzsálemi Hadassah College-on oktat. Van egy egészségügyi fókuszú inkluzív design tanszékük; velük kezdtünk el egy ERASMUS Credit Mobility Grant segítségével fejleszteni ezt a hálózatot.
Szerencsés Rita:
A hálózat lényege tulajdonképpen, hogy összekapcsolunk 11 intézményből olyan embereket, akik szeretnének együttműködni, tudást, tapasztalatot megosztani, és együtt tudjuk emelni, fejleszteni a szociális designt itt Európában.
Az alapító ülésen megadott témakörök mentén beszélgettünk róla, hogy ki milyen megközelítését képviseli a szociális designnak. Szó esett elméletről, gyakorlatról, kutatásról, múltól, jelenről és jövőről. A beszélgetés akkor vált igazán érdekessé, amikor a Social Design Network lehetséges témáiról kezdtünk el gondolkodni. E tekintetben is sokszínűség látszik.
Milyen ütközési pontok rajzolódnak ki ezen a diskurzuson belül?
Szerencsés Rita: Kérdés például, hogy milyen mértékben legyen elmélet- vagy gyakorlatvezérelt egy-egy intézményen belül a szociális designnal foglalkozó területek működése. Van, ahol a közvetlen terepmunkára és a gyorsabb lefolyású projektekre helyezik a hangsúlyt, de van olyan intézmény is, ahol inkább az elméleti kereteket teremtik meg ahhoz, hogy a diákok át tudják azt forgatni a gyakorlatba. Mindkettő mellett lehet érvelni.
Fehér Bori: Emellett az sem egyértelmű, hogy az ökológiai aspektusoknak mennyire kell integráns módon megjelenniük a szociális design gyakorlataiban. Van, ahol a kulturális diverzitás jelenti a szociális design fő fókuszát, és ettől elkülönülten működtetnek egy ökológiai fenntarthatósággal foglalkozó területet. Van, ahol összevonják az ökológiai és a társadalmi kérdéseket; Bolzanóban például egyenesen öko-szociális designról beszélnek. Nálunk a MOME-n is hasonló a helyzet: az ökológiai gondolkodás és a szociális design együtt jár – de ez nem egyértelmű, és sok szempont indokolja az eltérő megközelítéseket is.
Szerencsés Rita: És akkor az urbanisztikai kérdésekről még nem is beszéltünk… hol ér össze a szociális design és a várostervezés? Barcelónában például ez jelenti a fő fókuszt.
Ha már Barcelona: a kritikai design neves katalán alakja, Martí Guixé szerint „a legtöbb szociális kérdést nem a designnak kell megoldania, hanem a politikának”[1]. „Tárgyközpontú naivitásról” beszél a szociális designprojektek kapcsán.
Fehér Bori: Tudatosan felvállaljuk, hogy a szociális design is design, és ilyen módon tárgyközpontú. Kérdéses, hogy ez miért probléma, a designnak ugyanis éppen abban áll az ereje, hogy megfogható. A szociális design esetében olyan kézzel fogható dolgokat csinálunk, amiknek a létrehozásába közvetlenük bevonjuk a résztvevőt… és nemcsak úgy, ahogy azt a felhasználóközpontú tervezés teszi a felhasználói igények tekintetében, hanem közvetlenül a tervezési folyamatba történik meg ez a bevonódás. Guixé-nek persze igaza van…
Nem hiszem, hogy a társadalmi problémákat önmagában megoldja a design, de azt gondolom, hogy több megoldást és összetett fókuszt igényelnek ezek a kérdések.
Akkor lehetünk sikeresek, ha a designfolyamatban a különböző diszciplínákkal való együttműködés adott. Emellett szükség van a politikára, a gazdasági finanszírozásra, az ökológiai gondolkodásra – ezek mind komplex, reszponzív rendszerek. Nem tudjuk őket egymás nélkül elképzelni, és ebben a rendszerben egy jelentős aktor a szociális design.
Szerencsés Rita: Ami még fontos, hogy a Social Design Network résztvevői is azon gondolkodnak, hogy miként szerveződhetne azokkal együtt a hálózat, akik közvetlenül érintettek az egyes szociális kérdésekben, témákban. Itt gondolhatunk hátrányos helyzetű emberekre, de olyan diszciplínák képviselőire is, akiknek a szakértelme szükséges az adott probléma feltárásához.
Célja a Social Design Networknek, hogy politikai szereplőket szólítson meg?
Fehér Bori: Ennek van egy fokozatossága. Az első lépés az, hogy azok a művészeti és designegyetemek, amelyek szociális designnal foglalkoznak, ismerjék meg egymást. Tudjanak egymásról, folytassanak tudáscserét. A Network célja, hogy ezáltal némi decentralizálódás is megvalósuljon, vagyis az erősen Nyugat-hangsúlyos designfókusz helyett egy olyan tengelyt próbáltunk kialakítani, ami ezen kívül esik. A hosszútávú célok között pedig valóban szerepel, hogy EU-s szinten fejlesszük a diskurzust arról – akár döntéshozatali szinten – hogy a szociális design miért fontos, mi a szerepe a designkultúrában, az oktatásban és kutatásban, fejlesztésben, innovációban és általában a kreatív iparban. Ez szerintem nagyon lényeges. Viszont az is fontos, hogy ahhoz hogy ezt elérjük, kell egy stabil hálózat, és ahogy Rita is mondta, szükség van a társdiszciplínák, résztvevők további bevonására.
Szerencsés Rita: Ami a hálózat említett tengelyét illeti, ennek a kialakítását valóban motiválja egyfajta posztkoloniális alapállás, de a szisztematikus növekedés és terjeszkedés rendszerét alaposan ki kell még dolgozni ahhoz, hogy a hálózat ne váljon egy agenda nélküli olvasztótégellyé. Okkal és tudatosan akarunk bevonni új partnereket, hogy a résztvevők tudjanak tanulni egymástól, és legyenek gyakorlati eredményeink is.
Fehér Bori:
És azt is jó lenne elérni, hogy ha valakinek azt mondjuk, hogy szociális design, akkor ne kérdezzen vissza, hogy „te akkor a Facebooknál dolgozol?”.
Ezt nem pejoratívan mondom, de dolgoznunk kell rajta, hogy ez a szóösszetétel EU-s szinten is használatban lévő kifejezéssé váljon, és tudják, hogy mit jelent ez a fajta designmegközelítés. Azt is látjuk, hogy ez nem csak itthon nem világos még… arra is jó lehetőséget nyújt egy hálózat, hogy kinézzünk egy kicsit a saját köldökünkből, és észrevegyük, hogy tőlünk több ezer kilóméterre lévő intézményekben ugyanazokkal a problémákkal néznek szembe, mint mi. Ez adhat bátorítást és motivációt.
Egyetemek hálózatáról beszélünk… az egyetemi diákok ebben milyen módon érintettek? Tervezitek az ő megszólításukat is?
Szerencsés Rita: Habár az egyes intézményeknek más és más a kulturális kontextusa, de például a hallgatók bevonásában mindannyian egyetértünk. Ennek csak a pontos módja nem tisztázott még.
Fehér Bori: Tényleg izgalmas és nyitott kérdés ez. Azon vagyunk, hogy a hagyományos egyetemi kereken kívül tudjuk bevonni őket; új és innovatív felületeket keresünk. Nyilvánvalóan feladata egy ilyen európai szakmai hálózatnak, hogy EU-s szinteken is tudja az érdekeit érvényesíteni, de közben nem akarunk elefántcsonttoronnyá válni. Éppen attól vagyunk különlegesek, hogy a hálózatépítés tekintetében is próbálunk olyanok lenni, mint egy hiteles szociális designprojekt.
// /
[1] Szentpéteri Márton. 2016. Terepfüggetlen mozgástér. Szentpéteri Márton beszélgetett Martí Guixével. Designisso.
A Social Design Network partnerei:
– Central Saint Martins – University of the Arts London, London, UK
– Elisava – Barcelona School of Design and Engineering, Barcelona, S
– Estonian Academy of the Arts, Tallinn, ET
– Free University of Bozen-Bolzano, IT
– Hadassah Academic College, Jeruzsálem, ISR
– Hamburg University of Applied Sciences, Hamburg, D
– Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Budapest, HU
– Royal College of Art, London, UK
– Sint Lucas School of Art, Antwerpen, B
– Universität Der Künste, Berlin, D
– Willem de Kooning Academy, Rotterdam, NL
