“Z Kalandpark” – A MOME új otthona hallgatói szemmel

---

A nyár beköszöntével éles szakaszba lépett a költözés! Dobozolunk a Zugligeti úton, hiszen szeptembertől két évre a BME kampusz vendége lesz a MOME. A Z toronyépület nyolc emeletén él majd együtt vígan építészet, design, média és elmélet. Kihívásokkal és lehetőségekkel teli új helyzet, aminek esszenciáját jól ragadja meg a “Z Kalandpark” elnevezés.

Ezen a címen tartott közös kurzust az Építészeti Intézet és a Tervezőgrafika Tanszék – a cél az volt, hogy különböző szakok hallgatói közösen találják ki, mitől lehetne élhető és szerethető a toronyépület. Arculati megjelenésen, térkialakításon, grafikai megoldásokon, különféle kommunikációs felületek kialakításán és egy jól működő információs rendszer megalkotásán dolgoztak. A tervezőcsapatok munkájában az Elméleti Intézet hallgatói is részt vettek. Közülük Hoffmann Petrát és Tóth Fruzsinát kérdeztük tapasztalataikról…

Mi késztetett rá titeket, hogy jelentkezzetek a „Z” Kalandparkra?

Hoffmann Petra: Mindig izgalmasnak találom azokat a kurzusokat, ahol elmélet szakosként tervező szakos hallgatókkal gondolkozunk együtt, ráadásul az új épület, és vele együtt a MOME átmeneti két éve kimondottan inspiráló téma.

Tóth Fruzsina: Designmenedzsment szakos hallgatóként, nagyon jó lehetőségnek tartottam, hogy más intézetek alkotó szakos hallgatóival együtt dolgozhatunk. Azért jelentkeztem, hogy megismerhessem a MOME hallgatóinak egy, eddig tőlem távol eső csoportját is. A másik motivációm az volt, hogy első kézből kapjak információt a MOME költözéséről, és részt vegyek abban a folyamatban, amely során egy épületet a hallgatók és az intézetek szelleme, identitása áthathat.

Mit gondoltok a kurzus során megvalósult integratív helyzetről? Hatékonyan tudtak együttműködni a különböző területről érkezett hallgatók?

Hoffmann Petra: Az volt a cél, hogy lehetőleg minden csapatba jusson minden szakról valaki. Én Bódi Gergővel az építész szakról és Borbás Marci grafikussal kerültem egy csapatba, remélem, hogy szimpátia alapon… Kifejezetten hatékonynak érzem ezt a felállást, jó volt a srácokkal dolgozni. Különféle szempontjaink vannak és egy ilyen multidiszciplináris megközelítés mindig a feladat javára válik.

Tóth Fruzsina: A sikeres munka szempontjából fontos volt, hogy a csoportok kialakítása alulról szerveződött, hiszen így mindenki szívesen és elhivatottan dolgozott. Én két grafikus és egy építész hallgatóval vittem végig a projektet. Kölcsönösen sokat tanultunk egymástól, sikerült közös folyamatokat és munkamorált kialakítanunk, és a jövőre nézve nagyon hasznos személyes kapcsolatok is kiépültek.

Az oktatók milyen eszközökkel segítették az együttműködést?

Hoffmann Petra: Az együttműködést nem nagyon kellett segíteni, ráadásul, mivel ez egyfajta ötletkurzus volt, nem is igazán minősítették a különféle megoldásokat, inkább arra ösztökéltek, hogy gondolkozzunk szabadon és egy-egy irányt minél teljesebb mélységében gondoljunk át, vigyünk végig, ha ígéretesnek tűntek az első ötletek.

Tóth Fruzsina: A heti konzultációk mellett lehetőség volt a helyszínek bejárására, külföldi példák megismerésére. Hasznos volt, hogy az oktatók hagyták az egyéni ötletek kibontakozását és a háttérből segítették a megfelelő irányok kiválasztását.

Milyen nehézségekkel szembesültetek a munka során?

Hoffmann Petra: Nehézségnek számít mindenképpen, hogy nem egy meglévő állapotra, hanem tervekre hagyatkozva kellett gondolkoznunk, vagyis nem ismertük az épületet, az adottságait, jellemző sajátosságait, problematikus pontjait, nem próbáltuk még ki élesben az épületet.

Tóth Fruzsina: Szerintem a legnagyobb nehézséget az információközvetítésének, az épület sajátosságainak és az egyéni művészeti ambícióknak az összefésülése jelentette. Mivel ez egy erősen a funkcionalitásra épülő feladat, így nem lehetett figyelmen kívül hagyni az emberi és architekturális körülményeket.

Az épületbejárások során milyen benyomásokat szereztetek magáról az épületről?

Hoffmann Petra: Kettősek voltak az első benyomásaink. Mindenképpen szuper a Z elhelyezkedése, nagyszerű adottság a rengeteg ablakfelület, így négy oldalról járja be a fény az épületet, nem is beszélve a csodás panorámáról! Izgalmas helyzet, hogy a város közepére költözik az egyetem, így nem csak a BME-vel ápolhat szorosabb kapcsolatot, de akár a Corvinusszal, vagy bármely más, a belvárosban működő intézménnyel sokkal aktívabb együttműködéseket alakíthat ki, ebben remek lehetőségeket látok. Klassz lenne, ha a MOME egy jóval nyitottabb hellyé alakulna ezeknek az adottságoknak köszönhetően, többet meg tudna magából mutatni, olyan hely lenne, ahová szívesen járnak “külsősök” is. Furcsa lesz persze a nagy kert hiánya, ugyanakkor az épület adottságainak következtében talán szorosabb együttműködés, együttgondolkozás alakulhat ki a szakok és hallgatóik között, ami szintén remek lenne.

Mesélnétek egy kicsit a saját átalakítási javaslataitokról?

Hoffmann Petra: Koncepciónk lényege a láthatóság megteremtése  (egy hatalmas koronát terveztünk az épületre) és egy, a látogatók számára is könnyen értelmezhető információs rendszer kialakítása volt, melynek elemei következetesen végigvonulnak a teljes épületen és jellegükben alkalmazkodnak annak karakteréhez.

Tóth Fruzsina: A mi koncepciónk a környezeti sajátosságokat vette alapul. Próbáltunk olyan grafikai megoldásokat találni, amelyek úgy reflektálnak a Z épület problémáira, hogy azok megoldásában valamilyen módon visszaköszönjön a zugligeti épületegyüttes atmoszférája. A projektünk középpontjában a fény áll: a fények, árnyékok összjátékát, a közérzetre gyakorolt hatását használtuk fel arra, hogy átláthatóvá tegyük az épületet a használói számára. Igyekeztük az újfajta technikai megoldást összekötni a mindenki számára ikonikus MOME elemekkel.

Volt valamilyen ötletetek arra, hogy a Műegyetemmel hogyan építhető ki jól működő kommunikációs csatorna?

Hoffmann Petra: Kimondottan erre a feladatra nem koncentráltunk, az épület jellegét viszont mindenképp olyan módon képzeltük el, ami egyfajta nyitottságot, vendégszeretetet kommunikál. Szeretnénk, hogy mindenki jól érezze magát a Z épületben, szívesen járjanak ide az emberek, és reméljük, hogy sok nyitott program és kiállítás is lesz majd a Z-ben, és kihasználjuk, hogy közel vagyunk mindenhez.

Tóth Fruzsina: A BME-vel való kapcsolat kiépítésének első lépése, hogy megválasztjuk azt a módot, ahogy mi önmagunkat akarjuk reprezentálni feléjük. Vizuálisan hivalkodóak, visszahúzódóak vagy a BME-vel egységesek akarunk lenni? A mi válaszunk erre az, hogy az intézményünk különbözőségét arra kell felhasználni, hogy vonzóak és szimpatikusak legyünk a másik egyetem számára. Meg kell magunkat mutatni, de ügyesen kell lavíroznunk a sok és a kevés között. Az identitásunkhoz erősen köthető elemeket tehát „belső felhasználásra” a benti terekben alkalmaztuk inkább, a külső megjelenést viszont visszafogottabb, de az újdonság és érdekesség elemeivel megfűszerezve terveztük meg. A cél az volt, hogy tudja a BME és a város, hogy új helyre költözött a MOME, legyenek erre utaló, látható rendszerek, de ne azt érezze az új környezetünk, hogy uralkodó módon jelenünk meg.

A többi csoport által bemutatott tervek közül volt olyan, ami különösen tetszett?

Hoffmann Petra: Egyik személyes kedvencem a bejárat környékén szétszórt hatalmas MOME betű installáció, ami egyszerre kommunikációs elem és utcabútor, illetve több csapatnál felmerült a fénnyel való játék a homlokzaton, illetve a belső térben, ezek is nagyon izgalmas ötletek!

Tóth Fruzsina: Az összes csoport tervében van jól használható ötlet, ezért én a legjobb megoldásnak a tervek összefésülését tartanám.

Visszatekintve a félévre mennyire tartjátok jó ötletnek az integrált kurzust?

Hoffmann Petra: Szerintem ezek a legizgalmasabb kurzusok, nagyon szeretem a közös gondolkozást, azt tapasztaltam, hogy különféle gondolkodásmódok remekül inspirálják egymást. A MOME-n ráadásul ennek már elég komoly hagyománya van, így a hallgatók egyre otthonosabban mozognak ebben a műfajban, ami szuper, mert ez a fajta munka véleményem szerint sokkal életszerűbb, mint az önálló munkavégzés. Megtanuljuk meghallgatni egymást, a saját elképzelésekhez való ragaszkodás helyett közösen gondoljuk tovább egymás ötleteit, így a végeredményt mindannyian a magunkénak érezhetjük.

Tóth Fruzsina: Az egyik leghasznosabb kurzus volt, amelyben MOME-sként részt vehettem. A hosszútávú együttműködés és a szakmai fejlődés legjobb táptalaját az ilyen integrált kurzusok szolgáltatják. Mindenképpen ilyen és ehhez hasonló kurzusokat fogok keresni a jövőben, és a Z-vel kapcsolatos további munkát is szívesen folytatnám…

GALÉRIA

// /

A költözéssel kapcsolatban több infót találtok: ITT 

Az interjút Dekovics Dóra készítette.

---