Pages: Korcsmáros László grafikái
A designisso most induló Pages sorozatában sketchbookok borítói mögé pillantunk be, és kutatunk olyan, akár félkész, akár teljes értékű munkák után, amik a vázlatfüzetek kötetlenségéből és személyességéből adnak át valamit.
Korcsmáros László amellett, hogy másodéves a MOME tervezőgrafika szakán, egyszerre több dologgal is foglalkozik. A napokban debütált például egy munkája, amit ősszel a Bója projekt keretében készített, és amelyben a tihanyi félsziget hangjait felhasználva “jeleníti meg” a csendet. Jelenleg egy kiállítást készít elő egy barátjával közösen, amelyben a szöveg és a kép egymást kiegészítő kapcsolatából építenek fel egy egyedi értelmet nyújtó vizuális világot. Mindemellett pedig folyamatosan próbál zenekarával, és egy szólóalbum elkészítésén is dolgozik.
Sketchbook-rajzaival kapcsolatban elmondta, hogy általában valóságos elemekből kiindulva hozza létre sajátos képi világát, és az egyetemi tervezési feladatok mellett fontosnak tartja, hogy mindig legyen lehetősége egy olyan kifejezési módra, amiben saját világot teremthet, olyan szereplőkkel, amilyeneket ő maga képzel el.
“Sketchbookomat mindig magamnál hordom, hogy bármikor megrajzolhassam azt, ami épp bennem van. Készült például már rajz az egyik sátrazásom alkalmával, vagy amikor egyedül vonatoztam haza hajnalban egy koncert után, vagy említhetném azt a képet is, ami egy balatoni éjszakai fürdőzés után készült.
Munkáimban gyerekeket ábrázolok, aminek ihlete a rájuk jellemző, kendőzetlen érzéseikből és őszinte megnyilvánulásaikból fakad.”
“Több illusztrációs sorozatot is készítettem, ezek valamikor a közeljövőben lesznek nyilvánosak. Amikor egy történetet elolvasok rögtön egy vizuális világot társítok hozzá, és hogyha az nem illeszkedik az akkori hangulatomhoz, akkor nem állok neki a munkának, és tovább keresgélek.
Nem készítek olyan rajzot, ami ihletettségét tekintve számomra nem hiteles. A legfontosabb mindig az őszinteség.
Folyamatosan keresem és gyűjtöm az olyan karaktereket, helyszíneket, tárgyakat amik passzolnak a bennem életre kelt világba. Gyerekkorom óta mindig is megvolt ez az egyéni belső szféra, és ahogy én is változtam úgy ez is változott. Jelenleg itt tart, ezt mutatják a munkáim. Nem szeretek mellébeszélni, így felvállalom az érzéseimet a rajzokon.
Ezek teljes mértékben személyesek, mert nem egy feladatkiírás után és nem is megrendelés alapján készülnek. Fontos számomra az ötlet minden munkában.
Mind tervezőgrafikai, mind pedig saját rajzokban az ötlet minőségét mint alapvető fontosságú tényezőt helyezem a középpontba. Amíg nincs meg maga az ötlet, nem fogok ceruzát a kezembe.
Rendszerint sok időt töltök egyedül, nem szeretek éjszakánként bulizni járni, inkább otthon maradok és rajzolok vagy zenét írok. Ilyenkor fogalmazódik meg bennem egy-egy ötlet, és ezáltal körvonalazódnak legtöbbször ezek a rajzok is.”
// /
instagram.com/laszlokorcsmaros