Végtelenbe néznek – Fotós kurzushét Perlaki Mártonnal
Hogyan és miből készül egy fotósorozat? A művész zavarba ejtően mélyre ás, hogy a gyerekkora csalódásait és szerelmi bánatát a szülei legbántóbb szavaival összefonva új valóságokat alkosson. Vagy nem. Perlaki Márton fotó szakos hallgatókkal töltötte a kurzushetet.
Nem kérdés, hogy a közönség egy képről alkotott gondolatai nem feltétlenül azonosak az alkotó eredeti szándékaival, sőt, valójában sokan megkérdőjelezik az ilyen szempontból egyértelműnek tekinthető alkotások értékét. Azzal viszont már sokkal érdekesebb kísérletezni, hogy vajon befolyásolják-e egy alkotás befogadását a mű születésének körülményei, az alkotói indíttatás, vagy az inspiráció forrása? Ha nem, úgymond csalás-e valódi alap nélkül játszani a befogadók érzelmeivel? Milyen mértékben szükséges közszemlére tenni saját belső világunkat annak érdekében, hogy hassunk másokra? Legfőképpen pedig, mi történik, ha tizenöt fiatal hallgatónak egy hete van rá, hogy Perlaki Mártonnal közösen megválaszolja ezeket a kérdéseket?
Perlaki többször beszélt már asszociatív alkotásmódjának sajátosságáról, a Capa Központban rendezett kiállításán magunk is meggyőződhettünk képei erejéről, a tanév elején pedig fotószakos hallgatóknak fedte fel alkotási folyamata főbb pontjait. A kurzushét inspirációgyűjtéssel kezdődött, magazinfotók, archív képek és fogalmak hálója alkotta a kiindulópontot. A munka három fős csoportokban zajlott, de a sorozat elkészítésén kívül a hallgatóknak szubjektív szelfiket is kellett készítenie, sőt, mindenki kapott öt percet arra is, hogy Perlaki híres modelljéről, Elemérről készítsen képeket. Az összegyűjtött kulcsszavak közül minden csapat naponta két-hármat kiválasztva fotózott, ezután következett a képek kiválogatása. A hallgatókat nem kötötte határozott elképzelés, vagy előre kitervelt koncepció, fontos szerepet kapott a spontaneitás, és a közös véleménycsere.
A hét végére megszületett absztrakt fotósorozat eltávolodott az egyetemen jellemzően megszokottabb narratív száltól – a sorozatba beválogatott képek közti kapcsolat egyértelműsítése a megfigyelés folyamatán, illetve a megfigyelő személyes tapasztalatain múlik. Erőteljes, de legfőképpen izgalmas, egyszerre asszociatív és átgondolt, tervszerű és kötetlen. Nem mellesleg pedig szokatlan kísérletként ad választ a fenti kérdésekre, hangsúlyozva a befogadói és alkotói oldal közötti kapcsolat játékosságát, és megerősítve a fantázia és a szubjektivitás fontosságát az alkotói folyamatban.
GALÉRIA
// /
Végtelenbe néznek INSTAGRAM
Berke Regina írása