2018. 01. 10. | Interview | Textil

A termő vidékek hangulata – Interjú Veszprémi Lilivel, a KIS KAS márka megálmodójával

Arany búza, kukorica, cickafark. Ilyen és ehhez hasonló növényi neveket viselnek a KIS KAS márka egyes táskamodelljei. „A természetben az árnyalatok megdöbbentő fokozati gazdagsága található, ami jól érzékelhetően inspirációt jelent a nyelv számára, számomra pedig nem szűnő vizuális ihletet” – írja Veszprémi Lili, aki saját táskái megalkotásával a természethez és a hagyományokhoz való kötődés eszméjét örökítette át a háti hordozókba, a kis kasokba.

A KIS KAS vászontáskái formavilágukkal, pasztellszíneikkel, anyagaikkal jellegzetes vizuális és taktilis élményben részesítik viselőjüket, a város szövetében megélt hétköznapokból a természet csendességébe repítik vissza az arra vágyót.

Veres Bálint és Veszprémi Lili – KISKAS

Hogyan fogalmaznád meg egy mondatban a KIS KAS filozófiáját? Hogyan írnád le pár szóval a táskákat?

Modern tárgyaink jó része eltávolít bennünket a természeti tapasztalatoktól. Mindenhol harsány színek, idegen tapintású kompozit anyagok, kiszámíthatatlan életciklusú technológiák. Nagyszerű dolog a színélesség és az innovatív technológia, de egyáltalán nem nagyszerű, ha közben eltompul az érzékenység azokra a finomabb, tompább árnyalatokra és érzetekre, amiket az anyatermészet nyújt. Ebből következik mindaz, ami a KIS KAS táskákat jellemzi: természet inspirálta színek és színkombinációk, természetes anyagok, praktikus formák.

Mi volt a legfontosabb irányelv a táskák fejlesztése során?

Amikor a KIS KAS-t elindítottam, már volt mögöttem néhány év a különféle tárgyak, főleg textil alapanyagú termékek készítésében. A hátizsák műfaja azért is vált különösen vonzóvá a számomra, mert ez tényleg egy nagyon ősi, az összes természeti népnél megtalálható tárgy, aminek igen gazdag története és variációs skálája van: a batyutól a málháig, a tarsolytól a puttonyig hány és hányféle változat ismert! Nem véletlen, hogy amikor 2013-ban eldöntöttem, hogy komolyabban szeretnék ezzel a témával foglalkozni egy régi, népi háti hordozó, a kas név mellett döntöttem. Közben persze meg kellett találnom azokat az anyagokat és színezési eljárásokat, amikkel a természetesség iránti igényemet megfelelően közelíthettem meg, valamint azokat az egyszerű és letisztult formákat, amik gazdaságosan szabhatók, tehát nem keletkezik feleslegesen sok hulladék a gyártás során. Első lépésként olyan színskálát állítottam össze, ami változatos, ugyanakkor nem kiszolgáltatott a piac változó divatjainak. A táskákat eleinte magam festettem: de inkább ne akard elképzelni az otthoni rezsón rotyogó hatalmas festő-lábasokat és a festékszagtól kiidegelt családtagokat!

Volt-e olyan elem, ami tudattalan volt, amit csakúgy észrevettél a táskák evolúciója alatt, és tőled, tőletek függetlenül alakult?

Mivel a kisfiam születéséig időm lehetővé tette, vállaltam a táskakészítést egyedi színkombinációkban is. Rendkívül inspiráló volt látni, hogy mennyiféle táska kerül ki a kezeim közül. A megrendelők színkombinációi nyilván hatottak is közben rám. Jó volt látni, hogy mennyire bátrak az emberek és nem az uralkodó divatirányzatok határozzák meg a választásaikat, hanem egyéni érzékenységük. Ez a fajta időtlen változatosság, ami azt hiszem a természet sajátja, máig nagyon vonzó a számomra.

Van olyan művész, művészeti irányzat, műalkotás, ami nagyon markánsan hatott rád?

Természetesen több művész is hatást gyakorol rám tervezés közben, de ezen a ponton nehéz volna különválasztani a mintaterveimbe vagy a táskaterveimbe beszűrődő hatásokat. Ahogy az eddig elmondottakból is kiderülhetett, engem alapvetően vonz a múlt, így azok az alkotók, akik a múltat kutatják, a múltból merítenek inspirációt vagy a múlt és a jelen kapcsolatát elemzik, erősen hatnak rám. A tradíciót nagyon fontosnak tartom a hétköznapokban is, a konyhában például abszolút megélem a hagyomány vonzerejét, szóval messze nem csak szakmai preferenciáról van szó!

Ha neveket kellene említenem a művészet és design világából, akkor Lotta Nieminen finn grafikus színes és kedves mintái, letisztult színfoltokból épített világa például nagyon inspirál. Faig Ahmed azerbajdzsáni művész szőnyegei pedig mondanivalójukkal és újszerű látványukkal nyűgöznek le.

Igaz-e a KIS KAS esetében az Austin Kleon-féle, kreativitásra vonatkozó jótanács: “Írd meg a regényt, amit mindennél jobban szeretnél elolvasni!”? Megtervezted, kifejlesztetted a táskát, amit mindennél jobban szeretnél hordani?

Nagy mértékben igaz! Mivel vidéken nőttem fel, nem volt túl nagy a táskaválaszték egyedi darabokból, csupán nagy bevásárló központokból lehetett volna öltözködni, ami egyáltalán nem vonzott, ezért mindig is vágytam rá, hogy olyan táskát tervezzek, amit igazán szívesen hordanék. Ez a hozzáállásom máig megmaradt és motivál tervezéskor.

Jól példázza ezt egyébként a legutóbbi eset is, amikor már a szülésre készülődve terveztem még gyorsan egy szülőszobai táskát, amibe minden ilyenkor szükséges kellék belefér. A férjem szerint az eredmény ergonómiailag nem volt ugyan makulátlan (végülis ő hordozta a táskát és nem én a nagy pocakommal), de improvizációként megtette és hasznos mockup lesz, ha egyszer gyártásra kész termékké fejleszteném tovább!

Hogyan vált fontossá számodra a ragaszkodás a természetközeliséghez? Volt-e egy radikális fordulópont az életedben, amitől fogva igyekeztél túladni a fast-fashion produktumokon, vagy lassan alakult ki benned a ráébredés, a tudatosság?

Gyerekkorom óta azt látom, hogy édesanyám a két kezével szebbnél-szebb ruhákat, kiegészítőket és dekorációkat készít. Olyan ruhákba öltöztetett, amik az akkori falusi közegünkben abszolút egyediek voltak és amiket teljes mértékben rám szabott. Ezekhez külföldi magazinokból vett szabásmintákat használt, minőségi, természetes anyagokat válogatott. Megtanított rá, hogy nagyon fontos a testünkkel érintkező textíliák finomságának érintése, az, hogy jól érezzük magunkat ebben a második bőrünkben is. A természetközelség pedig teljesen adott és természetes volt a falusi élet révén, szóval a fordulópontot inkább az jelentette, amikor Budapestre költöztem és a természettel ápolt kapcsolatom folyamatossága megszakadt.

Milyen fajta egyetemről hozott tudást tudsz hasznosítani a KIS KAS táskák tervezésekor, márkaépítéskor? Miben volt hasznos a MOME, miben a HDK (a Göteborgi Egyetem Design és Kézműves-Iparművészeti Iskolája)?

A KIS KAS márka a MOME-s évek alatt indult útnak, de tagadhatatlanul nagy hatást gyakorolt rám a HDK is. Annak ellenére hogy nem bőr szakon végeztem, vonzódtam a táskákhoz. Ehhez jött az a tudás, amit a textiltervező szakon kaptam, mégpedig a textilkémia révén, ami a textilfestés és a színekkel való kísérletezés világába engedett be. A HDK-n ehhez még nagyfokú bátorítást és szabadságot kaptam. Megrendítő volt átélni, ahogy tanáraim előcsalogatták belőlem azt a képzőművész palántát, aki középiskolás éveimben voltam!

Tudnál kicsit írni az ősszel beköszöntött változásról? A Facebookon közzétett hír szerint elejétől a végéig újragondoltátok a KIS KAS-t.

Az eddig alapvetően egyszemélyes vállalkozásom kezdte túlnőni magát. Mivel egyedül és egyedi rendelésekre dolgoztam, világossá vált, hogy kisfiunk születésével a vállalkozást vagy szüneteltetem, vagy férjemmel közösen átformáljuk, hogy a megváltozott körülmények ellenére tovább működhessen. De valójában a változás már egy ideje egyébként is a levegőben volt: a megelőző években több száz egyedi, rendelésre készített táska került ki a kezeim alól, ami mögött nagyon sok, vevőimmel folytatott személyes e-mailezés állt, és ehhez további számos, velük történt kedves találkozás kapcsolódott, mindez azonban teljesen elvette az időt az elől, hogy a termékfejlesztésre és a termékpaletta bővítésére koncentrálhassak, valamint több alkalommal komoly időzavarhoz is vezetett.

A férjem ezt az ellentmondást látva már egy ideje javasolta, hogy módosítsak a gyártási folyamaton, és amikor várandós lettem, személyesen be is állt mellém a munkába. Ki kellett szerveznünk a kivitelezést a vásznak festésétől kezdve a varrásig. Ez idő alatt én újragondolhattam a hátizsák-fazonokat, újabb matériákkal bővíthettem a felhasznált anyagok sorát, fejleszthettem a zsákok felépítését, és tervezhettem egy új shopper terméket is.

A férjed, Bálint hogyan veszi ki a részét a márkafejlesztésből?

Azzal, hogy az egész működési modellt megváltoztattuk és az egyedi megrendelések helyett a gyártó partnerrel kivitelezett kollekció készítést választottuk, fel kellett vállalnunk, hogy a márka körüli kommunikáció, üzleti tervezés, a vevőkkel való kapcsolattartás, a mindenkori partnerekkel történő egyeztetés és egy csomó ezekkel együtt járó dolog is új módon vált feladattá. Bálint, amellett, hogy finom ízlésű esztéta, akinek a meglátásait és tanácsait még olyankor is komolyan szoktam venni, amikor a kívülálló inkább egy szenvedélyes vitát látna a szakmai beszélgetésünkben, a leggyakorlatiasabb módon állt bele ezeknek a feladatoknak a jó részébe: weboldalt épített, webshopot indított, üzleti partnereket kapcsolt be – és közben óriási lelki támaszt nyújt, hiszen egy újszülött mellett sok kihívással találja szembe magát az ember. De azért ő elsősorban tudós, aki olvasni és írni szeretne, szóval már látszik, hogy ketten sem vagyunk elegen a KIS KAS-hoz, ezért az új évtől csatlakozott hozzánk egy brand manager, aki Bálinttól egy csomó feladatot át tud venni.

Engem kifejezetten megragadott a KIS KAS nagyon rövid, de nagyon érzékletes leírásából egy gondolat: „hűséges útitársak, természetes vászon testüket jó érzés átölelni”.

Dédnagymamám maga szőtte a háztartáshoz szükséges vásznakat, amiből a mai napig jó pár mindennapi használatban van a kezem alatt, például mint konyharuha. Ezek rendkívül tartós és jó minőségű kender vásznak. Talán már gyerekkoromban belém ivódott a durvább, érdesebb felületű, ugyanakkor puha, mégis jó tartású anyagokhoz fűződő mély vonzalmam.

Mitől függ, hogy éppen zab, arany búza, vagy cickafark lesz a táska neve?

Ha azt mondom, számomra rendkívül fontosak a színek, nem fogalmazok elég érzékletesen. Inkább azt kellene mondanom, hogy létfontosságúak. Bálinttal pedig az volt a közös felfedezésünk, hogy a színek árnyalatai egy sokkal gazdagabb szókincsben fejeződnek ki, mint amit a hétköznapi nyelv használ. A fák, növények, időjárási körülmények, gyümölcsök és termések a színárnyalatok egészen egyedi változatait kínálják, és az ezeket leíró szavak egyúttal a színek legpontosabb meghatározásai is. Ezért izgalmas a természeti jelenségeket mind színinspirációként mind névadóként felhasználni. Az “érett kukorica” például természetesen egy színre is utal, de nyilvánvaló, hogy sokféle, egyéni asszociációt kelt: ízeket, a száradó levél zörgését, a termő vidékek hangulatát.

Itt tulajdonképpen ugyanarról a finomabb természeti érzékenységről van szó, amiről első kérdésed kapcsán beszéltem: a természetben az árnyalatok megdöbbentő fokozati gazdagsága található, ami jól érzékelhetően inspirációt jelent a nyelv számára, számomra pedig nem szűnő vizuális ihletet.