A világot megragadni a designon keresztül – Interjú Horváth Olivérrel


A designelmélet és designtörténet folyóiratait forgatók ismerik azt a zavarba ejtő tényt, hogy ezeknek a lapoknak az esztétikuma olykor a belbecs után kullog. A Disegno – Skrapits Borka arculatának és egyedi címlapjainak köszönhetően – nem áll be ebbe a sorba, hamarosan pedig az olvasók is meggyőződhetnek erről. Az élő lapbemutató és fékevesztett pogácsázás előtt Horváth Olivérrel, a Disegno társszerkesztőjével beszélgettünk.


A Disegno szerkesztősége: Wunderlich Péter projektmenedzser és a szerkesztők Gyenge Zsolt, Horváth Olivér, Szentpéteri Márton

Feltételezem, hogy valamiféle kánonképző szándék, akár kultúrmisszió is van a szerkesztői és kiadói motivációk között.

Az impresszumot idézve, a Disegno szerkesztői célkitűzése az, hogy egy kreatív szakmai és tudományos világban meghatározó szerepet betöltő, szemeszterenként megjelenő, lektorált szabad folyóiratot hozzon létre a designkultúra nemzetközi rangú képviseletére és kritikai természetű analízisére. És itthon valóban a Disegno az egyetlen lektorált, szaktudományos lap e téren, tehát a nemzetközi sztenderdnek megfelelően minden (anonimizált) tanulmányhoz két független szakértő nyújt véleményt és – ha publikálásra javasolja – tanácsokat, ötleteket. Nekünk is öröm, ha sikerül olyan visszajelzést adni egy szerzőknek, amit hasznosnak talál. Történhet ez egy olyan fordítás publikálásával, ami párbeszédbe lép a felhívásra érkezett cikkekkel, de történhet olyan vizuális megoldásokkal is, hogy Jessica Hemmingsnek az egyik amerikai textilbiennálé kapcsán írt cikkéhez „odapróbáljuk” Szenes Zsuzsa klasszikus textilműveit, vagy hogy – tágabb asszociációs mezőben – az egész számon végigvonulnak az EJTECH anyagkísérleteinek fotói.

Az induláskor deklarált célok alakultak, finomodtak időközben?

Felmerült például a nyílt szerkesztőségi ülések lehetősége is, amelyeken a szerzők és az érdeklődők közös gondolkodással gazdagíthatják az egyes témákat és azok esetleges összefüggéseit vagy ellentmondásait. A végső cél mégiscsak az, hogy minél nagyobb öröm legyen a Disegnoban publikálni, minél magasabb legyen a nívó, s minél többekhez eljusson a lap – az angol lapszámokkal a nyelvi határokon túl is.

Jurgen Bey a Disegnoval és a Disegnoban a budapesti Tree Trunk Bench mellett

A hazai designkultúra sokat fejlődött az elmúlt években – mintha kezdenénk elmozdulni a „designos” tárgyaktól egy tágabb kontextusban is értelmezhető designfogalom irányába. Te hogyan látod a hazai designkultúra helyzetét?

A leíró és kritikai jelleggel is használt, ám időnként talán aluldefiniáltnak tűnő designkultúra-fogalom leginkább konszenzusos elemeit igyekeztem röviden megemlíteni a lapszám előszavában, s alighanem közéjük sorolhatjuk a design dinamikus, kontextuális értelmezését és a klasszikus designtárgyaktól való elfordulást. Ennek a szemléletmódnak sok szellemi rokona van itthon is, a közeliek közé tartozik például a Néprajzi Múzeum több programja és kiadványa az elmúlt 10-15 évből, amely a hétköznapi tárgyak, dolgok életrajzát, ideológiáját, hálózatát helyezi fókuszba. Mindemellett persze kár lenne megvonni a figyelmet a kirívó, a kivételes teljesítményektől és jelenségektől, hiszen ezek is részei maradnak a design hálózatainak, diskurzusainak – amint azt például a Sztárdaszt című lapszám is jelezte.

A korábbi tematikus rendszerezéshez képest a mostani számban széles a merítés: kortárs kiállítási gyakorlattól kezdve a robotember tervezésig sok dolog megfér egymás mellett. A Disegnoban megjelenő cikkek pályázat során érkeznek – mennyire reprezentatív a publikált szerzők listája? Hogyan állunk elméleti szakemberek, teoretikusok vagy éppen kritikusok frontján?

A korábbi számokban – amelyeknek Gyenge Zsolt és Szentpéteri Marci mellett Fiáth Heni volt a szerkesztője – egyaránt szerepeltek pályakezdő kutatók és más területekhez kötődő szerzők írásai, illetve olyan nemzetközi rangú design-szakemberek klasszikus vagy friss tanulmányai, interjúi, mint Guy Julier, Ben Highmore, Victor Margolin, Paul Atkinson, John Thackara vagy Donald Norman. De ez a névsor is csak arra utal: nem biztos, hogy létezik egy fix közösség, amelyre nézve reprezentatívak lehetünk, hiszen a megjelent szerzők mind valahonnan – konkrétan a művészettörténet, a szociológia, a film- és irodalomtudomány, az ipari formatervezés, a filozófia, valamint a pszichológia felől – érkeztek a design kérdéseihez. Ahogy Heninek is volt, van háttere a formatervezésben, Zsoltnak a vizuális kultúrában és filmelméletben, Marcinak az irodalom- és eszmetörténetben. A jelen szám felhívásában külön is hangsúlyoztuk a nyitottságot a legkülönfélébb területek képviselői felé, nehogy bárkit ez tartson vissza a publikálástól. És azon szerzők mellett, akik más területen aktívak, a MOME doktori iskolájához kötődőknek is „van múltja” – a szemiotikával foglalkozó Wunderlich Péter például a Disegno projektmenedzsereként fordította e lapszámba Klaus Krippendorff írását – aki pedig a HfG Ulm formatervezőjéből lett a designszemiotika főalakja.

Disegno III/01-02 címlapjának tervezése

A design elméleti összefüggéseire fókuszáló képzések már több egyetemen vannak, sőt, valamennyire átjárható az oktatási rendszer, de a praktikus kérdésekről kevesebb szó esik. Milyen lehetőségei vannak egy fiatalnak, aki a designt kevésbé a praxis, inkább az elmélet oldaláról közelítené meg? Van élet az egyetem és doktori képzés kombináción túl?

Az univerzum távoli sarkaiban is lehet élet. De nyilván termékenyebb talajt nyújt a designkritika, a designkultúra-tudomány műveléséhez egy olyan társadalom, amely a szoftverfejlesztéstől az építészetig gazdag a designban, amelyben ez a gazdagság jelentős alkotói csoportokat, szellemi iskolákat hoz létre, olyan vitákat generálva, amelyek a színvonalas szaksajtótól a tisztességes tömegmédiumok kulturált kommentszekciójáig, s így a hétköznapok designjáig visszhangzanak – amiképp az élénk kisközösségek legjobb kezdeményezéseit is örömmel fogadják be a felsőbb szinteken – hála a résztvevők viszonylagos anyagi és szellemi függetlenségének. Nem mernék megesküdni, hogy itt tartunk, de mintha a világ nagy része sem efelé haladna. A designkultúratudomány-kutatói életpályamodell tehát még kidolgozásra vár.

Most volt egy kis kimaradás, mikor érkezik az újabb szám? Lehet már tudni, hogy milyen témában jelentkeztek legközelebb?

Következő – második angol nyelvű – számunkat a 125 éve született Moholy-Nagy Lászlónak szenteljük. Ebben nemrég elhunyt szerkesztőbizottsági tagunk, Victor Margolin emléke is motiváció, hiszen vezető Moholy-Nagy-kutató volt, de szeretnénk a legújabb magyar eredményekből is válogatást adni egy vendégszerkesztő bevonásával. És ha adottak a feltételek, akkor a kezdetektől kitűzött évi két szám a cél, felváltva magyarul és angolul.

// /

A Disegno Free-for-All című lapszáma ITT olvasható

További információt pedig IDE kattintva találtok

Szerző: Sipos Máté