COWORKING: az FFS új tagjainak bemutatkozása


A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója tizenhárom új taggal bővült az idei évben, bemutatkozó kiállításuk COWORKING néven nyílt meg a Skurc kollektíva kiállítóterében. A tárlaton minden művész egy, korábban még be nem mutatott, vagy jelenleg is folyamatban lévő projektje látható.


Gajewszky Anna

A fotós 2009-ben kezdte el dokumentálni közeli ismerőseinek évenkénti találkozását. A kiállított képek állandó három szereplője két fiú és az apjuk. Mivel a testvérek anyja különböző, évente csupán egy hónapot töltenek együtt hármasban, nyaralás keretein belül. Anna ezeknek a találkozásoknak a pillanatait dolgozza fel sorozatában.

Szabó Liza

Liza Hágában tanult fotográfiát, jelenleg is ott él. Elsősorban absztrakt, megrendezett terekkel dolgozik. A COWORKING-en kiállított FromFrom című sorozata a kettő- és három dimenzió konfliktusait vizsgálja: általa kialakított háromdimenziós tereket örökít meg fotóin, melyek így két dimenzióban kénytelenek érvényesülni. Liza képeivel a térbeliség szerepét és a néző percepciójának manipulációját kutatja.

Csizik Balázs

Balázs fő inspirációi a modern experimentális építészet, szuprematizmus és a konstruktivizmus. A bemutatott sorozatában nagypapájának fafaragó műhelyében talált tárgyaival dolgozik, melyeket helyenként összeépít, különféle konstrukciókba helyezi őket, reflektál rájuk. A kompozíciók mellett önállóan érvényesülő tárgyak is találhatók.

Puszt Zsófi

Zsófi Kaposváron tanult fotográfiát, itt ismerte meg azt a színész osztályt, akik felkérték, hogy egy zine készítése céljából fotózza őket egy nyáron át. Ez meg is valósult, az egyetem azonban az utolsó pillanatban megtiltotta a zine publikálását, így végül az nem jelenhetett meg. Az itt bemutatott sorozat ezeket a képeket tartalmazza.

Bohus Réka

Réka 2015-ben végzett a Kaposvári Egyetem Fotográfia BA szakán. Metal Trash című sorozatában a képzőművészet és fotó kapcsolatát vizsgálja. Polaroid technikával rögzít általa megkonstruált tereket, a polaroid sajátosságainak révén a végeredmény azonban eltorzult képeket és színeket mutat, melyek nem igazán reprodukálhatók. A polaroid tehát egy absztrakt képet állít elő, melyek aztán tárggyá változnak.

Bagoly Anna

Anna olyan személyes és dokumentarista képeket válogatott össze, melyek különböző időben és helyen készültek, így nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. Munkájában azt vizsgálja, milyen koherenciát tud alkotni egy ilyen válogatás. Képeit digitális formában prezentálja, a monitoron egyszerre maximum két kép látszik, így azok egymásutániságukban, s nem pedig egyidejűleg fogadhatóak be.

Üveges Mónika

Móni egy körbejárható, fellógatott alkotást mutat be, mely többféle különleges anyagból áll. Különleges mintázatát fotóemulzióval hozta létre. Az objekt egyfajta szabad asszociációra ösztönöz, a belső emberi folyamatoknak tart tükröt.

Bede Kincső

Pista művészete című sorozatában saját nagyszüleit, illetve környezetüket ábrázolja. A képek különféle pszichés állapotokra reflektálnak: egyaránt láthatunk portrékat, tárgyfotókat és csendéleteket. A kiállításon kettő, Kincső nagypapája által faragott faszobrocska is megjelenik.

Tóth Richárd

A jelenleg is folyamatban lévő sorozat egy körülbelül 200 fős község, Répceszemere mindennapjait, atmoszféráját mutatja be. Richárd véletlenül talált rá a községre, melynek különleges hangulata egyből megragadta, s azóta is aktív kapcsolatot ápol az az ott élő lakossággal, életüket rendszeresen dokumentálja.

Tóth Emese

Alattam tíz méter című sorozatában Emese az álmok, a valóság és az emlékezés kapcsolatát elemzi. Egyfajta önvizsgálatot végez, melyben a szülei és nagyszülei által megélt traumák hatásai, az emlékezés és az álmok párhuzama kerül előtérbe.

Szekeres Laura

Laura Lelassult az idő című sorozatát tavasszal, a karanténidőszakban készítette, melynek fókuszában a kitágult, megváltozott időérzékelés és a családi környezet áll. Rendszerezetlen, mégis ismétlődő napok, unalom, mély megfigyelés, kapcsolódás.

Lázár Eszter

A művész két alkotással is bemutatkozott a kiállításon. Kollektív emlékezet című installációjánál arra törekedett, hogy minél kisebb szerepet vállaljon a mű létrehozásában. Alkotása megidézi az elektronikai boltok asztalain sorakozó iPhone-ok látványát, a képernyőkön pedig valós, boltokban kiállított eszközökön talált fotók vannak. A vásárlók könnyedén fotóznak magukról szelfiket, melyeket aztán az eszközön hátrahagynak, így a kérdés felmerül: számít-e innentől, mi lesz a kép sorsa, hol és milyen kontextusban tűnik fel?


A Nemzeti identitás című videóinstalláció a Szent Korona tetején található kereszt ferdeségével foglalkozik, mely – ilyen formában – sehol máshol nem létező szimbólum. Láthatunk-e párhuzamot a szimbólum és a magyar nemzeti identitás között? Kiegyenesíthető még egyáltalán az a kereszt?

👉 cikkünk Koczka Viola nemzeti identitást feldolgozó sorozatáról: Három a magyar igazság: én-te-ő – Mi a ráadás?

Nagy Izabella

Az Aconitum című sorozat a génmódosított növények bioszférán és emberi testünkön hagyott nyomaira hívja fel a figyelmet. Iza ezt organikus tetoválások tervezésével éri el, melyek mintegy sebként jelennek meg a testfelületen, ezzel utalnak a mesterséges beavatkozásra.

// /

A kiállítás kurátora Czvetkó Fruzsina, kurátor asszisztense pedig Törkenczy Ármin volt.

Szerző: Füzesi Dorka