Metafizikus reflexiók Farkas Flóra füzeteiben


Ha átlapozzuk valakinek a skiccfüzetét, abban a szerencsében lehet részünk, hogy megismerkedhetünk az alkotó személyiségének kimondhatatlan részeivel, szembeötlik velünk az érzelmek birodalma, az élet összefüggéseinek végtelen rétegződése, amely akár csak egy tollvonás minőségében, vagy két rajzi elem közötti távolságban fogalmazódik meg.


Flóra rajzait elnézve olyasfajta gondolatok fogalmazódhatnak meg, melyek eszünkbe juttatják a metafizikus festészet által körbejárt témákat. Az 1910-es években körvonalazódó festészeti irányzat és Flóra füzeteiben közös pontok például a térhasználat, az elsőre nem összekapcsolható elemek kombinálása, az alapvető geometriai formák, a stilizált alakok. Ez a vizuális nyelv vezet minket a fő hasonlósághoz, a bennünk ébredő metafizikus reflexiókhoz, melyek a gondolataink megfogalmazására, elhelyezésére, komponálására irányulnak, valamiféle egyensúly keresésre ösztönöznek – úgy a lapokon, mint a fejünkben.

„A füzetek intuitív módon készülnek, ritka a tudatos komponálás. Általában minden füzetem tartalmilag vegyes, az épp aktuális eseményeket tartalmazzák.”

A füzetekből elsőként az élet teljességének érzete tárulkozik elénk, másodszor pedig ezen teljességre irányuló reflexiók: születésnapi levelek, statikai csomópontok ábrái, portrék, absztrakt épületrajzok, tervezési feladatok, város- és tájképek. A profán és a fenséges, az építészeti tanulmányok és a képzelet, a publikus és a privát, ezek ötvözése adja ezt a többrétű, ambivalens teljességet.

Mindezek ellenére a rajzok folyamatos váltakozása nem eredményez zsúfoltságot, jól navigálhatunk Flóra sokféle érdeklődésének nyomvételén. Ezen sokféleség kisebb-nagyobb hullámokban váltakozik, néhol már-már elveszünk az ideák világában, míg újra fel nem tűnik egy furcsa figura, vagy egy kirobbanó absztrakt kompozíció.

// /

Szerző: Nagy Zoltán