„A tervezőgrafika célja, hogy inspiráljon, provokáljon, cselekvésre tegyen javaslatot”


Zeman Zoltán szabadúszó tervezőgrafikus, az egri egyetem Vizuális Művészeti Intézetének oktatója, alap és mesterdiplomáját az Eszterházy Károly Egyetemen szerezte, jelenleg pedig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktorandusza. Eddigi pályafutása során számos pályázat kiemelt díját nyerte el, nem csak Magyarországon, de külföldön is aktív. Oktatóként kiemelt hangsúlyt fektet a tipográfiára és a kiadványtervezésre, emellett portfóliójának szerves részét képezik a logók és plakáttervek. Beszélgetésünk során projektjeinek aktualitásáról és kritikai szemléletmódjáról kérdeztük.


Hogyan jellemeznéd saját munkáidat?

A mai mainstream formákat más kontextusban, helyzetekben használom. Nem csupán művészi célúak, hanem különböző hazai és globális problémára, történésre reflektálnak. Foglalkoztat a kritikai attitűd jelenléte a kortárs tervezőgrafikában, amely attitűd saját munkáimra is jellemző, valamint erre épül a doktori kutatási témám is. A vizuális művészetet, és ezen belül a tervezőgrafika műfaját is mindig a kritika egyik eszközének tekintettem, melynek célja, hogy inspiráljon, provokáljon, cselekvésre tegyen javaslatot.

Több munkád is a nézők bevonására ösztönöz. Miért tartod fontosnak ezt a fajta közös együttműködést?

A mű és a néző közötti interakciótól lesz az alkotás „élő”, így jobban kialakul a felhasználói élmény. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a passzív befogadás helyett aktív beavatkozás történik, az alkotó gondolatai mellett a néző gondolatai is megférnek. A mű üzenete a nézői kölcsönhatások által válik láthatóvá és értelmezhetővé. A cél egy olyan érzelmi környezet megteremtése, ahol például az ellenállás iránti vágy is kiteljesedhet.

Honnan merítesz inspirációt a hétköznapok során?

Mint korábban említettem, mindig akad a világban egy olyan téma, ami inspirál. Ezek alapját olykor csak szójátékok, mémek, de legtöbb esetben politikai és társadalmi események, jelenségek szolgálják. Ezen kívül foglalkozom vallási témákkal is, mivel izgalmas számomra a szakralitás különböző tervezőgrafikai eszközökkel való megjelenítése, amelyet nevezhetünk akár kortárs szakrális művészetnek is.

Installáció, illusztráció, tipográfia… Habár mindhárom műfajban alkothatsz, melyiket érzed magadhoz a legközelebb?

Általában ez projektfüggő, hogy éppen melyik műfajban dolgozom, de a tipográfiát érzem magamhoz a legközelebbinek. Legtöbb munkám a tipográfiára épül, mivel a tervezőgrafika egyik legkifejezőbb eszközének tartom, főleg hogy kortárs viszonylatban népszerű és kísérletező attitűddel bír. Egy „szépen megtipózott szöveg” megkérdőjelezi a puszta közlési szándékot, mivel egy esztétikai értelmezést is érvényesít.

Megfogalmazódott-e már benned a következő projekted célja, médiuma?

Egyelőre csak annyit árulok el, hogy hamarosan egy nagyobb, saját projektet készítek, amely egy közismert, több száz éves múlttal rendelkező könyvnek a formai újragondolása, mediális újratervezése lesz. Ezen kívül munkáimmal általában az aktuális jelenségekre reflektálok, így előre még nem fogalmazódott meg bennem a következő alkotásom koncepciója. Továbbá több megrendelésen is dolgozom jelenleg, amelyek között van logótervezés, plakáttervezés, arculattervezés, valamint könyvtervezés is.

Sokszor szembesülhetünk munkánk során hátráltató tényezőkkel, hogyan lendülsz tovább ezeken?

Szerencsére ritkán botlom ilyenekbe, de ha igen, akkor főként maga az idő az, ami akadályoz a munkában. Alkotói válságba sosem kerülök, mert előbb-utóbb mindig megtalálom a megfelelő megoldást a problémára, feltéve ha van rá időm. Természetesen előfordulnak szellemi és fizikai fennakadások egyaránt, de olyankor a hátrányból előnyt faragok, áttérek egy másik projektre, és hagyom, hogy az idő majd megoldja az előzőt. A legfontosabb dolog az, hogy tudjunk pihenőt, vagy akár huzamosabb szünetet tartani egy-egy munka közben, és egy teljesen más dologra koncentrálva feltöltődni.

Mit jelent számodra a művészet oktatása?

Szerencsésnek érzem magam, hogy egy olyan szakmát oktatok, amely konzisztens fejlődésével és megújulásával állandó szellemi frissességet igényel és produkál. Az ennek köszönhetően megszerzett szakmai tapasztalataimat alkalmazom a művészet praktizálásában és oktatásában egyaránt.

Mit tanácsolnál egy pályakezdő grafikusnak?

Az egyik legfontosabb dolog, hogy kitartóan, de kellő alázattal küzdjön céljai eléréséért. Legyen az egy pályázati eredmény, az egyetem elvégzése, jó munkahely vagy sikeres szabadúszásra való törekvés, a lényeg egyszerűen megfogalmazható: Jelen lenni! Legyél jelen kiállításokon, vegyél részt pályázatokon, legyél ott az órákon, legyél ott időben mindenhol, legyél fent az Instán, Facebookon, legyél merész, legyél kedves, legyél a barátaiddal, legyél aktív, legyél jelen!

// /

👉 Zoltán további munkáit a INNEN éritek el!

Szerző: Urbanovics Eszter