„Amikor már teljes káosz van a füzetemben, csak akkor veszek elő egy külön lapot”


Radics Marci portfólióját végigfutni felér egy utazással a tudatalattink mélyére. Rajzai tele vannak mindenki számára borzongatóan ismerős karakterekkel, ördögökkel, démonokkal, rég elfeledett és újra felfedezett istenekkel és szörnyekkel, akik néhol fenyegetően csattogtatják felénk fogaikat, míg máshol ijedten menekülni látszanak saját maguk elől, vagy egyszerűen csak léteznek saját fenségük és ősi hatalmuk tudatában. Pillantsunk most bele mélyebben a folyamatba, ami ezeknek a lényeknek a megszületéséhez vezet!


Mesélj röviden a tanulmányaidról és az eddigi munkásságodról!

2016-ban végeztem a MOME animáció szakán. A Csiribá című dalfilm volt a diplomaprojektünk, amit többedmagammal készítettem. Diploma után a Digic Pictures-nél találtam magam mint 3D animátor gyakornok. Gyakornokság után három és fél évet töltöttem ott animátorként. Tavaly szeptember körül határoztam el, hogy beleugrom a szabadúszó létbe és visszatértem a rajzanimációhoz. A Digic-es időszak alatt sem hagytam abba a rajzolást, mondjuk főleg állóképekben éltem ki magam.

Honnan merítesz inspirációt? Mely alkotók a példaképeid, és miért?

A mesék, mítoszok, rajzfilmek, képregények mindig nagy hatással voltak rám. Mai napig, ha sikerül, rajzfilm matinéval kezdem a napot. A klasszikus képzőművészet is mindig lenyűgözött. Teljesen odavagyok a századelős illusztrátorokért, japán fametszetekért, de imádom a középkori kódexek szörnyábrázolásait is. A zene szintén erős inspirációs forrás, minél sötétebb és groteszkebb, annál jobban élvezem. Sokszor ihlet meg a természet is.

Talán Zdzislaw Beksinskit mondanám a kedvenc festőmnek és Dave McKeant a kedvenc grafikus szerzőmnek. Animációs rendezők közül Genndy Tartakovsky, Hayao Miyazaki és Jankovics Marcell vannak rám a legnagyobb hatással, de nehéz választani annyi remek alkotó közül.

Gyakran jelennek meg mitológiai teremtmények a rajzaidon. Honnan ered ez az érdeklődésed? Melyik nép mitológiájából merítesz a legtöbbet?

Gyerekként imádtam, ha esti mesének a Görög mondák és regékből olvastak fel a szüleim. Teljesen beszippantott ez a világ. Órákig tudtam nézni a könyvben szereplő illusztrációkat, rengeteget le is másoltam. Valószínűleg a szörnyek fogtak meg benne leginkább. Később jöttek a fantasy témájú könyvek, képregények és filmek. Mostanában a boszorkánysággal és különböző európai néphiedelmekkel foglalkozó témákra kaptam rá.

Melyek a kedvenc mitológiai történeteid, szereplőid?

Nemrég hallgattam végig Neil Gaiman Norse Mythology című könyvét hangoskönyvben a saját előadásában. Őszintén ajánlom mindenkinek, fergeteges. Gyerekként nagy Odüsszeusz fan voltam. Bírtam, hogy mennyit szenvedett, aztán csak hazavergődött valahogy. Gyerekként nyilván nem jött át, hogy közben össze-vissza csalja a feleségét.

Gyakran rajzolsz állatokat. Honnan ered ez az érdeklődésed?

Ez is gyerekkoromból ered. Szüleim kertészek és rengeteg természettudománnyal foglalkozó könyvünk volt otthon, amiket mindig élvezettel bújtam. Emellett kertes házban nőttem fel és mindenféle állatot tartottunk a kutyától a nyulakig.

Szívesen használsz tradicionális technikákat. Melyik technika a kedvenced és miért?

Talán a színes ceruza vagy a tus-fehér akril-tűfilc kombó, de nehéz dönteni. Mindkét technikánál ugyanazt szeretem, imádom, ahogy kialakul egy örvénylő, kissé plasztikus textúra és formavilág, amiben a karaktereim nagyon jól érzik magukat.

Miért preferálod a tradicionális technikákat a digitálissal szemben?

Szerintem ez akkor alakult ki, amikor elkezdtem dolgozni. Szívesebben vettem elő egy darab papírt esténként, minthogy megint visszaüljek a gép elé. Ezen kívül szeretem a kézi technikák által létrejövő textúrákat, koszokat, esetlegességeket, amiket egy digitális rajzba utólag kell beleraknom. Ezek nélkül merevnek érzem a rajzaimat. Néha belenyúlok digitálisan a rajzaimba, hogy pár részletet odafirkáljak, máskor pedig teljes egészében gépen dolgozom ki a képet, de egyelőre nem hiszem, hogy túlsúlyba kerülhet nálam a digitális rajz.

Mesélj egy kicsit az alkotói folyamatról, ami során elkészítesz egy rajzot!

Általában egy ötlethez kezdek el firkálni, ritkábban pedig a firkák közül halászok ki egyet és azt kezdem el továbbgyúrni. Egészen kicsi kompozíciós vázlatokkal kezdek a sketchbookjaimban, abból készítek variációkat. Néha külön megtervezem hozzá az elemeket, karaktereket, tárgyakat, stb. Amikor már teljes káosz van a füzetben, csak akkor veszek elő egy külön lapot. Erre felrakom a vázlatot, amit vagy elkezdek kidolgozni, vagy beszkennelem és digitálisan haladok tovább. Ez utóbbi egyre gyakrabban fordul elő.

Milyen tapasztalataid vannak az internetes kihívásokkal kapcsolatban (Inktober, Character Design Challenge)?

Gyakorlásnak első osztályú. Segít kimozdulni a komfortzónából, segít abban, hogy rövid idő alatt kitermeljen az ember magából valamit. Például a tavalyi Inktoberes rajzaim kis kibővítéssel szerepeltek a mostani Háztáji Bestiák című kiállításomon és egy kiadvány is készül belőlük, amihez Cselőtei Zsófia Olga írt négysoros versikéket. Banya Tanya néven fog futni. Nyilván az ember azzal a céllal fog bele egy challenge-be, hogy népszerűsítse saját magát, de szerintem ez elég lutri. Különben is: az alkotás élvezetéért rajzoljunk, ne tartalmat gyártsunk!

Mesélj egy kicsit a zinejeidről!

A Xibalba és a Gyehenna Lugosi Istvánnal való kollaborációnk eredményei. Mindkettőnek az alapötlete kamaszkorunk fantasy őrületéből származik. A Xibalba egy artbook (füzet). A Gyehennánál a 90-s években futó lapozgatós szerepjáték könyveket vettük alapul, ez egy interaktív novella. Az olvasó minden fejezet után döntések közül választhat, és aszerint haladhat tovább a történetben. Persze csavartunk egyet a metóduson és igyekeztünk abszurd irányba elvinni.

Mostanában értem a végére egy leporelló kiadványnak. A főszereplője egy kissrác égő gyertyával a fején, akinek egy szörnyektől hemzsegő mocsárban kell boldogulnia. Összesen 10 rajzból áll és nincs benne szöveg. Igyekeztem a leporelló tulajdonságait kihasználni benne, ha kihajtod más sztorit tudsz belőle kibogarászni, mintha egyesével végiglapoznád. Egyszerűen csak böngészni is lehet a jó hosszú illusztrációt.

És van ezen kívül – a már említett – Banya Tanya című utolsó simítások alatt lévő kis kiadvány. A tussal készült állatos sorozatomat tartalmazza, kiegészítve a versikékkel. Ez a két füzet nagyjából egyszerre készült. Ha minden jól megy, hamarosan mindkettő megjelenik valamilyen formában.

Melyik művészi projekt volt a kedvenced, amelyben részt vettél a közelmúltban?

A Cserebogarak című sorozat főcímének elkészítésében vettem részt. Nem vagyok nagy sportrajongó, de imádok dinamikus mozgásokat animálni, morfokat meg még inkább. Elég szabad kezet kaptam a tervezés alatt B. Nagy Ervintől, a sorozat rendezőjétől, és volt benne kihívás bőven.

Mik a céljaid a közeljövőben, szerinted merre fog fejlődni a művészeted?

Kiadom vagy kiadatom a két kis kiadványom… már túl rég óta kotlok rajtuk. Utána neki szeretnék ugrani a képregény ötletemnek, ami egy jó ideje a fiókban hever. Van egy rövidfilm ötletem is, azzal is szeretnék kezdeni valamit. Van pár kollaborációs projekt is kilátásban: társasjáték, illusztrációs könyv, kiállítás, animációs film… Mindenképpen szeretném elvinni a dolgaimat narratív irányba, talán most ez a fő cél.

// /

Radics Marci INSTAGRAM | BEHANCE

Szerző: Boros Brigitta