„Az üvegben rejlő játékot, varázslatot szeretném megmutatni”


Kohut-Görömbei Luca 2008-ban diplomázott a MOME üvegtervező szakán, elmondása szerint mindig arra összpontosít, hogy szimbiózisban dolgozzon az anyaggal, miközben végig figyelembe veszi az üveg optikai és egyéb jellemzőit. Az anyag felé irányuló nagy szeretetét az is bizonyítja, hogy üzletet hozott létre Budapest szívében. Saját projektjei mellett már több díjat nyert, tárgyai számos művészeti galériában és vásáron lettek bemutatva, Magyarországon kívül Ausztriában, Németországban, Belgiumban, az Egyesült Államokban, Londonban és Dubaiban.


Magyarországon nem egyszerű az üveges szakma helyzete. Mesélnél az üzlet történetéről? Hogyan jött az ötlet, miként sikerült megvalósítani?

2013-ban nyitottuk meg az Üvegházat. Tudom, akkor is elég merész döntésnek számított. A lányom csak másfél éves volt, bölcsis. Gyalog jártam végig a lehetséges üzlethelyiségeket a városban, babakocsival. Amikor megérkeztünk Emmával a Sas utcába, kiszállt, cumival a szájában odatipegett a kirakathoz, visszanézett rám, és csak mosolygott. Éreztem, hogy ez az. Eleinte körülbelül 100 tárgy volt elérhető, ma már durván 510 darab.

„Teljes bizonytalanságba ugrottunk, és csak a hit maradt, hogy a vége jól alakul. ”

Rengeteg munkánk van ebben a vállalkozásban. Szó szerint mindent a saját bőrünkön tapasztaltunk meg, a tervezési, kivitelezési munkáktól az üzletviteli ügyekig. De megérte, 10.000 százalékig.

Ezek szerint te mindig saját vállalkozást szerettél volna?

Igen, évekig adtam be tárgyakat galériákba, ezért szerettem volna egy saját helyet. Ez már akkor is elég rizikós gondolat volt.

Miként ajánlanád termékeidet annak, aki még nem hallott a boltodról és talán az üveges szakmáról sem?

Az üvegben rejlő játékot, varázslatot szeretném megmutatni. Tárgyaim különböző funkciókban ezt hivatottak kommunikálni.

Mit szeretsz az üvegben, mint anyagban? Elég nehéz megmunkálni.

Mindent! Ez az anyag ezerarcú, öntörvényű, sokszor megismételhetetlenül szeszélyes, kiszámíthatatlan, csodálatos. Egyszerű és komplex, hideg és meleg, kemény és lágy, minden, és mindennek az ellentéte. Megunhatatlan. Megmunkálom, de inkább együtt dolgozok vele. Tisztelni kell, különben megsértődik. Állandó meglepetéseket okoz.

Hogyan készülnek a tárgyaid, és miből indulsz ki? Van koncepció?

Több szálon futnak az események. Egyrészt kiemelném az önálló alkotói munkát – ezek a tárgyak főleg kiállításokra készülnek, hosszabb idő alatt, komplexebb technológiai háttérrel. Ezentúl vannak az üzlet termékei, több kollekció, csoport. Úgy építettem fel az egészet, hogy a picitől a rendkívül összetettekig különböző szintű tárgyak legyenek elérhetőek, de az ékszer témaköre a legmeghatározóbb az üzletben.

„Tavaly aranyműves szakképesítést szereztem, hogy az üvegeket már saját magam tudjam foglalni.”

Az Üvegház termékei mellett megrendelésre is dolgozom, itt is több kategóriában. Sok díj készül, építészeti installáció, egyedi ékszer és használati tárgy is, utóbbi főleg éttermeknek. Minden esetben van koncepció. Megrendelések esetében ez az adott feladat, saját munkánál pedig a kifejezni kívánt téma.

Mindegyik kollekciódat egyformán szereted és egyformán élvezed a készítését, vagy van kedvenc?

Imádom, ha a munkám változatos. Természetesen vannak visszatérő darabok vagy gondolatok, de évente csinálok egy portfóliót, mert folyamatosan szeretek változtatni, fejleszteni.

Hogyan kezdted az üveges szakmát, mi vitt rá, hogy elindulj ezen az úton? Sosem szerettél volna más irányt venni?

13 éves korom óta csak ezt akartam. Szüleim teljesen mással foglalkoztak, semmilyen előképem nem volt. Egyszerűen ez bekattant, és azóta is így maradtam. Szüleimnek köszönhetem a kezdeteket. Berendeztek nekem egy első műhelyt, kemény gimnáziumba írattak, ahonnan egyedüliként jelentkeztem művészeti felsőoktatási intézménybe, mert a többiek főleg jogász, orvos, közgazdász pályákat választottak – a szüleim segítettek, hogy emellett tanulhassam a választott szakmát. A gimnázium alatt két éven keresztül hetente jártam előkészítőre Debrecenből Budapestre. Így sikerült elsőre a MOME.

13 éves korodban mit láttál, hogy ennyire beleszerettél az üvegbe?

Egyszerűen magával ragadott az anyag. Főleg átlátszósága, színei és játékossága.

Vannak terveid a jövőre nézve az üveg szempontjából?

Azt hiszem, sosem fogok eleget tudni róla. Ezt a nagy elmaradást szeretném pótolni. Tanulni, tanulni, tanulni.

// /

Az ÜVEGHÁZ élete nyomon követhető a Facebook és az Instagram oldalukon, online nézelődésre, vásárlásra pedig ezen a weboldalon van lehetőség.

Szerző: Zsitnyányi Dalma