Az ittlét szakadékai – Kupics Zsófia kiadványa az unalomról


Martin Heidegger 1927-ben megjelent Lét és idő művében az élet hétköznapi mozzanatain keresztül értelmezi a világot: pályaudvaron várakozás, csevegés ebéd közben, általános egykedvűség. Könyvében ilyen és ehhez hasonló helyzetekben mutatja be például az unalom metafizikáját, amit Kupics Zsófia egy photobook formájában lényegített át.


Heidegger analógiája szerint az unalom egyfajta ködként jelenik meg, ami az ittlét szakadékait hatja át. Ilyen értelemben létezésünk „üresjáratai” azok a bizonyos unott pillanatok, percek, órák vagy akár napok. Ezekre sokszor hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint jelentéktelen epizódokra, pedig van még itt keresnivaló – egy-egy filozófusnak vagy grafikusnak egészen biztosan.

Az unalom filozófiája c. kiadványban Zsófia az unalom három heideggeri szintjét mutatja be fekete-fehér fotókkal és néhány vonatkozó idézettel. A fényképeken kiüresedett utcákat, erodálódott épületeket, valamiféle egyhangú monotóniát láthatunk. Pillanatképekbe sűríti a lassan csordogáló időt, a társasági élet felszíne alatt meghúzódó egykedvűséget, a létállapottá váló mélyunalmat – ez a három szint tagolja a photobookot is.

Habár az anyagválasztás és az egyszínű nyomtatás miatt első pillantásra didaktikusnak tűnhet a kiadvány, ha jobban szemügyre vesszük, érdekes részleteket találhatunk. A Keleti pályaudvart, egy elfeledett McDonalds reklámot, az Országházat, egy ismerősnek tűnő utcarészletet… talán az ötödik kerület?

Egy biztos: a vizsgálódás kiutat jelent a monotóniából, ez pedig a teljes gondolatkör összefüggésében is fontos, mivel (a heideggeri okfejtés szerint) az unalom teremt távolságot ahhoz, hogy jobban megvizsgálhassuk ittlétünket. Bármilyen is legyen, unalmas vagy sem.

// /

A projekt a MOME Tervezőgrafika MA szakán született

Kurzusvezető tanárok: Balla Dóra, Gryllus Ábris, Ulrich Sára

Szerző: Sipos Máté