Lisszabontól Berlinig – László Ágnes rajzos útinaplója


Helyünk megtalálása a világban – fizikai és mentális értelemben is – egyaránt foglalkoztat mindenkit. Ebben a keresésben László Ágnesnek az alkotás sokat segít: rajzain keresztül saját magát is vizsgálja, igyekszik megtalálni azokat a dolgokat, amik fontos szerepet játszanak életében.


Ági az elmúlt egy évet három városban töltötte: Lisszabon, Budapest, Berlin, a három városon belül pedig több különböző helyen lakott. Már utazása előtt is foglalkoztatták az otthon és az otthontalálás kérdései, talán nem véletlen, hogy rajzait is áthatja valamiféle romantikus elvágyódás. A városokat és lakhelyeit szubjektív módon ábrázolja, képein tulajdonképpen szűkülő és táguló terek hullámzását láthatjuk.

„A rajzolás segít feltérképezni, hogy hol is vagyok valójában.”

Lisszabonról, illetve a portugál kisvárosokról készített skiccei kettősséget sejtetnek. Távlati képek dombok tetejéről vagy ablakokból, ahonnan jól belátható a város, a folyó és az óceán. Ezek mellett vannak a szűk utcák rajzai, a kis szobába beszűrődő napfény, mely folyton változó fénycsíkot vet az ágyra – Lisszabon végtelenségét és fullasztó szűkösségét egyszerre mutatja.

Budapestre visszatérve a karantén időszakába csöppent. Végképp beszűkült a világ, csupán az apró részletekig terjedő megfigyelés maradt, a kifelé vágyódás jellemzi legjobban a budapesti rajzokat. A pasaréti lakás berendezése, a hétköznapi csendélet jelenetek, a szobába sűrűsödő pillanat.

Berlinben aztán újra kinyílt a tér, itt már felülről ismerhetjük meg a várost – látszik, hogy fontos volt a tudatos tájékozódás. Olyan viszonyítási pontokat keresett, melyek megjegyezhetők: épületek, folyók, zöld terültek. A pontok aztán útvonalakká állnak össze, de hogy ezek merre is haladnak pontosan, azt talán csak Ági tudja.

// /

László Ágnes a MOME üvegtervező szakos hallgatója

Szerző: Kubinyi Hanna