Nyugodj meg, attól megnyugszol – Anti-Instagram művészet az Instagramon


Nagyjából egy időre tehető az a két időpont, amikor találkoztam a „toxikus pozitivitás” fogalmával, és amikor letöröltem az Instagram applikációt a telefonomról. Vannak profilok azonban, amelyekre még én is rákeresek a böngészőből, mert a tökéletesség platformján ritka őszinteséggel fogalmaznak meg olyan dolgokat, amelyekről korábban nem volt szokványos nyílt színen vallani.


Martos Juli (@margaretalany) pszichológus és illusztrátor a jelenségről

A toxikus pozitivitás a pszichológiában azokra a pozitív hullámokra utal, amelyek nem felemelően vagy inspirálóan, hanem inkább fojtogatóan hatnak ránk. Ez a szemlélet nem veszi reálisan a nehezítő körülményeket: ha az élet citromot kínál, csinálj belőle limonádét, lehetne ennél rosszabb is, és hasonló közhelyek, amelyek érvénytelenítik a negatív megéléseinket. Az állandó pozitivitás azonban szembemegy az emberi természettel: a félelem, a harag, a szomorúság jogos érzések – szerencsére vannak alkotók, akik újra érvényre juttatják őket.

Néhány éve – talán pont a tökéletesség kényszeres hajszolására válaszul – jelentek meg azok a vizuális alkotások, amelyek szövegükben vagy tartalmukban lázadnak a közösségi média platformokon meggyökeresedett látszatélet ellen. Gyakorivá vált a legtriviálisabb technikák alkalmazása, digitális rajzok esetében a Paint, néha direkt esetlen vonalvezetéssel, szabadkézi rajzoknál a filctoll és a zsírkréta, a feliratoknál pedig a gyermeki kézírás imitálása. Ha a hibátlan mércéje ilyen magasan van, nem is érdemes törekedni az elérésére – nekem legalábbis ez az üzenet.

A karantén alatt pedig még inkább erősödött a narratíva, miszerint a bezártság egy vissza nem térő lehetőség, rengetegen kezdték hirdetni, hogy tökéletes időszak a magunkba fordulásra, önismeretre (harmonikus jógázós képek és a többi). Miért ne lehetne kimondani, hogy ez azért egy szokatlan és mentálisan megterhelő szituáció? Szerencsére a szóban forgó alkotók ebben a helyzetben is éppen azt hozták, amire szükségünk volt: iróniát, ismerős érzéseket, megnyugvást.

A zine szubkultúra, a képregények és az önreflektív mémek utódjaként egyre több ilyen és ehhez hasonló Instagram-profil jeleneik meg. Az anti-Instagram művész bátran szembemegy az internetes trendekkel. Elérhető technikákkal dolgozik, a megosztott tartalom pedig nem egy állapotról szól, ami után sóvárgunk, hanem valami olyanról, amit régről ismerünk. Annyira relatable, hogy a legfrissebb profilok is hamar óriási népszerűségre tesznek szert – ez is bizonyítja, hogy mennyire elegünk van már abból, hogy mindig a mérce alól figyelünk másokat.

Biacsics Renáta (@renyagyar)
Martos Juli (@margaretalany)

// /

A cikkben szereplő alkotók:

Balla Júlia / Afrebab
Biacsics Renáta / Renyagyár

CB Hoyo / CB Hoyo
Martos Júlia / Margarétalány
Tar Brigitta / Engem nem követ senki

Szerző: Gáspár Sára