Újpest nem Torino – Címerkálvária tervezői szemmel


Az Újpest FC címerének újratervezése nem egy mai történet, 2017-ben jelentették be, hogy az arculat nagy átalakulások előtt áll. Több, mint három év után ott tart a projekt, hogy a cinikusabb szurkolók között csak újpesti vécédeszkaként emlegetett redesign hozzánőtt a régi címerhez, szerepzavaros módon állnak össze egyetlen „logóvá”, mint valami before and after képpár. Talán olyan hungarikum ez, amihez hasonlót a Szent Korona ferde keresztje óta nem látott a világ…


Fotó: Fortepan / UVATERV

Vallomás prológusban

A foci kétségtelenül politikai ütközőzónává vált, sokszor ezen a témán keresztül merül fel a piaci alapú működés és az állami szerepvállalás viszonya. Olyan kérdések ezek, amikről gyerekként aligha gondolkoztam. A foci nem is ezért keltette fel a figyelmemet. Egyszerűen magával ragadtak a színek, a szurkolói jelmezek, a kabalaállatok, a hazai és idegenbeli szerelések, a mezek hátulján szereplő betűtípusok, a címerek. Ha nem is ebből a gyermeki perspektívából közelítek most az Újpest címerevolúciójához, azért tényfeltárói szándékaim sincsenek. Pusztán a médiában elszórt morzsákból próbálom értelmezni, hogy mit árul el magáról egy arculattervezési folyamat. Szavakon túl, a design nyelvén.

Régen minden jobb volt

Az Újpesti Torna Egyletet 1885-ben alapították, 1889-ben pedig a labdarúgó szakosztály, az Újpest Football Club is megszületett, amit 1949-ben – a kommunista hatalomátvételnek köszönhetően – Újpesti Dózsa névre kereszteltek át. Ekkor fektették le az elkövetkező évek meghatározó formáit: vörös csillag, babérkoszorú és a rombuszba zárt „D” betű, ami a keleti blokk több egyesületénél a mai napig visszaköszönő motívum. A rendszerváltás környékéig az adott kor tendenciái szerint alkották meg a címereket, hogy aztán a kilencvenes évek végén óvatos léptekkel induljanak el a lejtőn. Katonai stencileket idéző betűk, éleslátást tesztelő részletek, indokolatlan léptékváltások. A mindent eldöntő öngólra viszont egészen 2017-ig kellett várni.

Új idők focija

Egy ilyen arculatfrissítési projekt azzal a nem titkolt céllal készül, hogy a klubot vonzóbbá tegye, amit a rajongók nézettségben mérhető figyelemmel, jegyvásárlással, mezrendeléssel vagy éppen lájkokkal fizetnek meg. Mindeközben a nemzetközi pénzügyi szabályozások egyre inkább presszionálják a klubokat a piaci alapú működésre, saját bevételek szerzésére. A Financial Fair Play szabályozás lényege konyhanyelven ennyi: ne legyen mínuszban a kassza. Szóval itt jön képbe a design.

Kísérteties egybeesés, hogy a torinói székhelyű Juventus is 2017-ben mutatta be új logóját. Habár a zebra motívum és a csíkok végigkísérték a klub történelmét, mégis bevállaltak egy teljesen új irányt, megszabadultak a klasszikus heraldikát idéző motívumoktól és a figurális ábrázolástól. De ez csak egy dolog a sok közül: saját betűtípust, fotókoncepciót és arányrendszert is kidolgoztak, ami mind visszavezethető a logóra. A jelen perspektívájából sikeresnek tűnik az olasz csapat példa nélküli koncepciója. A kezdeti megosztottságot mérsékelte, talán fel is számolta a tény, hogy az arculat működik. Megkülönböztet, érthető, következetes.

A lovebrandek átka

Dramaturgiai szempontból nem annyira ideális, hogy most érünk az okfejtés lényegi kérdéséhez, de itt van: hogyan mehetett ennyire félre az újpesti projekt? Ezzel kapcsolatban kikértem Horváth Zoltán és Paris Noble véleményét, akik az Elevate Design & Strategy alapítói, többek között Budapest új arculatát is ők álmodták meg.

„Egy futballcsapat jelképének újratervezése rendhagyó feladat. A szurkolók a változásra nagyon érzékenyen reagáló réteg, ha klasszikus értelemben nem is döntéshozók, véleményük mindenképpen egy olyan összetevő, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egy márka meglévő vizuális jelképének újratervezése előtt fontos az edukáció, a közös lapra kerülés, majd a célnak és elvárásoknak megfelelő feladatkiírás. Azt hiszem, a téma érzékenységét jól szemléltei, hogy egy sportcsapat emblémája a piaci márkák és a vallási szimbólumok között helyezkedik el.”

A végeredményt és a „médiamorzsákat” elnézve ismerős döntéshozói mintázat rajzolódik ki: a célközönség tényleges ismerete nélkül erőből végignyomni egy koncepciót, nagyvonalúan ráhagyatkozni a „tetszik-nem-tetszik” kétes értékű megérzésére. Ez az egész persze nem Újpestről szól. Sokkal inkább Közép-Európáról, a felső vezetői- és designkultúra aktuális helyzetéről. A hibákból azért lehet tanulni – mondanám, ha nem folytatódott volna az orosz rulettezés.

Újratervezés idézőjelben

Adott tehát három címer, nyomokban mindegyik tartalmaz valamilyen izgalmas részletet, vázlatosságuk ellenére megszavaztatják az internet népével, kikerül a győztes. Közösségi média ide, látszatkommunikáció oda, a nap végén mégiscsak az számít, amit a statisztika mond. Szeretik az emberek? Tudnak azonosulni vele? Van bármilyen pozitív hatása? A három kérdésre egyértelmű válasz érkezett. A szurkolók követelték a vasmacskás címer visszaállítását, többen pedig bojkottálni kezdték a csapatot.

Három év kötélhúzás után mindenki legnagyobb meglepetésére bemutatták a vasmacskás címer és a vécédeszka párosát. Külön rejtély, hogy miért egy régebbi címer újraszínezett verziója került a jobb szélre, az viszont biztos, hogy a logómizéria begyűrűzött a legfelsőbb szintekre. Az anyaegyesületet és a futball klubot üzemeltető cégek egymásnak estek, ártatlan esztétikai dilemmából jogi procedúra kerekedett ki, amit az alkotmánybíróság elé vittek – ennek lett tökéletes szimbóluma a tudathasadásos címeregyüttes. A sors iróniája pedig, hogy annak idején Goll János zenepedagógus, az UTE alapítója és néhány sporttársa a következő mottót választotta az egyesületnek: Épség, Erő, Egyetértés!

Vihar utáni epilógus

Az Újpest történetének egyik leggyengébb szezonrajtja után a mezőny második felében szerénykedik. A csapat romokban, erőnek és egyetértésnek semmi nyoma. Ahogyan az utolsó bekezdést írom, ránézek a tabellára: két pontra a kieső helytől. Fejből azért nem mondtam volna meg, a liga küzdelmeit lassan 15 éve nem követem. Pedig a lila-fehér színt és a vasmacska szimbólumot bírtam.

Fotó: Umann Kornél

// /

Borító: Fortepan / Kovács Márton Ernő

Szerző: Sipos Máté