A jelenben elhelyezni magunkat – Interjú U. Nagy Gáborral


Az elmúlt hónapok felsőoktatási slágertémája volt a modellváltás, a Corvinus után „második körben” nemcsak a MOME, hanem a Széchenyi István Egyetem is alapítványi fenntartásba került. Itt talált otthonra a korábban Sopronban oktató művésztanárok által alapított új design iskola. A Design Campus nemcsak új tantervvel és megújult oktatói gárdával, hanem egy új szervezeti egységgel is gyarapodott. Az első tervezőgrafikus, formatervező és építőművész évfolyam idén szeptemberben indul – ennek apropóján beszélgettünk U. Nagy Gáborral, Ybl-díjas építésszel, hogy aztán olyan témákat is érintsünk, mint a fertőbozi zéró mágneses tér laboratórium és a moduláris építészet.


U. Nagy Gábor és a fertőbozi zéró mágneses tér laboratórium

Egy intézmény, amiben már nem ismerjük fel magunkat – ezt még a soproni egyetemmel kapcsolatban fogalmaztad meg egy korábbi interjúdban. Anélkül, hogy a már lezárt dolgokat hánytorgatnám: mi az, amiben újra magatokra ismertetek Győrben?

Talán a legfontosabb valamiféle egyértelmű identitás, amit a környezet elfogad és támogat. Amikor még a MOME-n oktattam, akkor a győri egyetem építész képzésének egy kurzusán is adtam órát, így volt némi rálátásom arra, hogyan zajlanak ott a dolgok. Láttam, hogy ez egy dinamikus egyetem, nagyon sokféle tudományterületet ölel át, egy része rendkívül innovatív is, de volt emellett egy olyan érzésem is, hogy hiányzik belőle a design. Amikor megkerestük 2018-ban a győri egyetemet, akkor az első beszélgetés után úgy álltunk fel, hogy azt mondták: ti hiányoztok nekünk.

Tavaly jutott el szélesebb közönséghez a modellváltás koncepciója, amiben a Széchenyi István Egyetem is érintett. Többen attól tartanak, hogy az oktatás valamilyen módon, akár piaci érdekek mentén összemosódik a politikával, az intézmények elveszítik önállóságukat.

Én azt remélem ettől, hogy az új működési modellnek köszönhetően megnyílik az önálló gazdálkodás lehetősége. Az egyetemek ki tudnak alakítani olyan hosszú távú stratégiákat, amik a gazdálkodásról, a kutatás-fejlesztésről és a nemzetközi kapcsolatokról szólnak. Az egyetem két alapfunkciójának viszont, a felsőfokú oktatásnak és a kutatás-innovációnak továbbra is saját logikája és törvényszerűségei szerint kell működnie.

A design összefüggésében különösen érdekes a modellváltás, mivel a kreatívipar még sokaknak, akár politikai döntéshozók számára sem egy definiált fogalom.

A kreatívipar egy nagyon izgalmas iparág, nem véletlenül van nagy felhajtóereje a gazdaságon belül. Ráadásul nemcsak gazdasági tényezőként, hanem a foglalkoztatás szempontjából is érdekes.

Európában a harmadik legnagyobb foglalkoztató, emellett nagyon alacsony az átlagéletkor, és kiemelkedően magas a nők reprezentációja.

Ezek mind olyan tényezők, amik azt mutatják, hogy egy korszerű és rugalmas gyűjtőfogalom, amiben számtalan kulturális és ipari téma is megfér.

Az őrszentpéteri Táncpajta kívülről és belülről


Ha már korszerűség és rugalmasság: egy alkalmazott művészeti képzés hogyan tud a kihívásokra reagálni egy olyan piaci környezetben, ami szinte hétről hétre megújul?

A Design Campusban a képzés mellett egy új szervezetet, kompetencia központot is létre hoztunk. Ennek a feladata egy olyan inkubációs programnak a megalapozása, ami a mesterdiploma utáni 1-2 évre fókuszál. Ugyanúgy pályázható, mint a doktori képzés, csak nem a tudomány, hanem a praxis, a sikeres vállalkozás irányába visz. A programban adott esetben bekapcsolódnak társkompetenciák, mérnökök, jogászok, gazdasági szakemberek vagy akár bölcsészek. De szeretnénk elindítani egy doktori iskolát is, mert vidéken csak Pécsett van művészettudományi DLA. Valamint az olyan non-formális képzések is hangsúlyt kapnak, mint a Before-uni vagy a Gap-year program.

A tantervről mit lehet tudni?

Nem szakmával kezdünk, hanem a művészeti készségekkel, designgondolkozással. Az első félév művészeti, elméleti és kreatív tárgyai közösek mindhárom szakon, összességében is a tantárgyak közel fele együtt fut. Azokat pedig, mint például a műveltségi tárgyak, mindig a jelenből indítjuk. Erős a szándékunk, hogy tantervi szinten összefűzzük a szakokat, és a jelenben helyezzük el magunkat.

Az alapképzés során minden egyes szakmának el kell sajátítani az alapjait, de a designgondolkodás mellett az alkotói önismerethez is hozzá kell segíteni a hallgatókat – talán ez a legfontosabb.

Hogy valaki egy hat szemeszteres alapképzés után azt tudja mondani: tudom, mi a dolgom designban. Erre már ráépülhet a mesterképzés programja. A cél nem valamiféle specialista képzés, azt szeretnénk, hogy autonóm, saját magukkal és a világgal tisztában lévő alkotók kerüljenek ki a képzéseinkből.

Ha jól értem, ezt a szándékot erősíti a posztgraduális program is…

Igen, éppen ezért fontos az inkubációs program. Az egyetemről kikerülve sokszor egy vákuumhelyzetben találják magukat a fiatalok. Egy olyan időszak kezdődik, ami a keresgélésről szól. Ha viszont már ott van egy produktum, egy termék, egy prototípus, akkor az már egy indulás. Nem lehet végigkísérni senkinek a pályáját, de ezt a nagy szakadékot – a diploma és a pályakezdés között – lehet mérsékelni.

A fertőbozi zéró mágneses tér laboratórium


Mindezek mellett van még időd egyáltalán tervezni?

Nyilvánvalóan kevesebb, de azért folyamatosan vannak munkák. Egy pici tervező stúdióm van, három munkatárssal dolgozunk együtt, jelenleg is egy nagyon érdekes projekten. A Tudományos Akadémiához köthető Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont és a Wigner Fizikai Kutatóközpontnak épül egy zéró mágneses tér laboratóriuma Fertőbozon. Az épület belsejében készül egy kicsi, háromszor három méteres kamra, amiben olyan nulla közeli mágneses tér lesz, mint a csillagközi űrben. Ezt próbálják földi körülmények között előállítani, ezért semmi nem lehet körülötte, ami mágneseződik. Persze kiderült, hogy szinte minden mágneseződik a fa kivételével…

Számomra különösen érdekes, ahogyan a természetközeliség, az egyszerű emberi léptékek és a modernitás, a high-end megoldások összefonódnak a munkáidban. Eszembe jut erről a szőcei Természetturisztikai Kutatóház is. Csak azért keverem ide, mert ott is van egy visszafogott építmény, ami innovatív moduláris elemekből épül fel.

Ráadásul az egy saját lelemény. Egy darabig gondolkoztam azon, hogy levédessem-e vagy ne. Abban az időben én is tartottam egy előadást a Rájátszás című konferenciasorozaton, a prezentációm címe az volt, hogy Út egy nyílt forráskódú építészet felé.

Ekkor értettem meg, hogy a szerzőiség egy abszolút szükséges jogi és procedurális forma, de gátja valaminek. Annak, amit egyébként a szoftverek világában meg is tapasztalhatunk: a szabad innovációnak.

Hogy valami úgy válik egy közösségnek hasznára és használatára, hogy egyben kulturális tényezővé is válik. Ezután döntöttem el, hogy nem fogom levédetni az ötletemet, inkább közzéteszem az összes gyártmánytervvel együtt.

A szőcei Természetturisztikai Kutatóház látványterve


Ezek a moduláris elvek szerint megalkotott építmények valóban alkalmasak a demokratizálódásra, de olyan profán előnyei is vannak, hogy pár hónap alatt felépíthetőek, nagyobb gyártásszám esetében sokkal olcsóbbak is.

Az őriszentpéteri Táncpajta bővítését például fél évig terveztük, ebben benne volt a gyártmányterv is, ami azt jelentette, hogy minden csavar helye pontosan ki lett találva. Egy olyan dokumentációt adtunk az épületről, ami alapján a gyártás után össze is lehetett állítani a helyszínen. Nem kellett fúrni, csak szerelni. A gyártás egyébként bő két hétig tartott, és másfél nap alatt lett összerakva.

Talán túlságosan is leegyszerűsítő kérdés, de valami ilyesmi irányban kell elképzelni a jövő építészetét?

Ha kiérlelődnek racionális, okos és sokféleképpen használható megoldások, kapcsolódások, abban óriási szabadság lesz. Ezekkel az alkotói és megvalósítási eszközökkel lehet olyat is tervezni, amit tízezer példányban legyártanak, de lehet olyat is, ami egyedi. És itt már nemcsak az építészetről beszélünk, mint szellemi konstrukcióról, hanem magáról az építés kultúrájáról. Az építészet szellemi alkotás, de csak az építéssel jön létre és válik átélhetővé, a környezetünk valóságos részévé.

// /

Az interjúban említett előadás (U. Nagy Gábor: Út egy nyílt forráskódú építészet felé) rezüméjét is elolvashatod, nyomj rá a gondolatfelhőre! 💭 Az előadás eredetileg a BME szervezésében létrejött Rájátszás konferenciasorozaton volt hallható.

Szerző: Sipos Máté