A menza legszebb formája – Sinkovits Zsuzsanna étkészlete
A közétkeztetés szó hallatán valószínűleg mindannyiunkban elindul valami. Jobb esetben a nyálelválasztás a betűtésztás paradicsomleves emlékétől, de az is érthető, ha valakiben a finomfőzelékben függőlegesen megállni képes kanál borzongató képe villan be. (Az evőeszköz, amiből később karkötő lett.) Amilyen emlékezetes ez az egész témakör, annyira jelentéktelen a klasszikus menzás étkészlet. Porcelán, fehér, néha kék csíkkal, a legtöbbször pedig olyan méretezéssel, ami sehogy sem passzol a tálcához. Sinkovits Zsuzsanna Kidware Cantine Set tárgycsaládjával arra vállalkozott, hogy egy szerethető és funkcionális alternatívát kínáljon.
„Kerámiatervezőként mindig is foglalkoztattak azok a hétköznapi használati tárgyak, amik a mindennapi életünk részét képezik. Azonban sokszor tapasztaltam, hogy ezeknek a rutinszerű cselekvéseket kiszolgáló eszközöknek kevésbé tulajdonítunk fontosságot, csupán azt várjuk, hogy a használati funkciójukat elégítsék ki.”
A menzás tányérok tréfája épp ebben áll: még csak a funkciójukat sem elégítik ki maradéktalanul. Már ha arra a bizonyos „tálcás anomáliára” gondolunk. A szerencsétlen méretezések miatt a tányérok egymásra csúsznak vagy szimplán lelógnak, elegánsan semmiképp sem megoldható logikai feladványok elé állítva a felhasználókat. Valahol persze érthető a helyzet, ahány menza, annyi tálca – ki tud ezzel tervezni?! Például Zsuzsanna. Először kartonpapírból készített különböző tálcákat, ezek alapján makettezte a teljes étkészletet, ami végül egy mély-, egy lapos-, egy kistányérból, illetve evőeszköztartóból és bögréből áll.
A funkcionális kérdéseken túl a klasszikus menzás tányérok nem sokat árulnak el magukról. Itt az étel, haladjunk! Ez a gondolatkör pedig többé-kevésbé össze is foglalja a közétkeztetés lényegét. Ahogyan a Gyermekközpontú tárgytervezés c. szakdolgozatában is fogalmaz az alkotó: számos kezdeményezés és reformprogram ellenére is a gyermekek számára az iskolai étkezés egy nem kedvelt élményt és szituációt jelent.
A kollekció ugyanakkor nemcsak gyerekek számára érdekes, játékos mintáin és könnyed vonalain túl a „felnőttek világába” is gond nélkül illeszkedik. Az ideális ergonómia és méretezés mellett azzal is számolt a tervező, hogy könnyedén egymásba tehetőek legyenek a különböző darabok, a tárolást szem előtt tartva minél kevesebb elemből álljon, valamint a formatervezés se állítson akadályt a gyárthatóság elé. Az elméleti és esztétikai feltételek tehát adottak, ennek ellenére aligha valószínű, hogy egyik évről a másikra ellepné az iskolai menzákat Sinkovits Zsuzsanna tárgycsoportja. Aztán persze ki tudja?! Puding próbája az evés…
// /
A diplomamunka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Kerámiatervezés MA szakán készült, témavezetője Kondor Edit, konzulense Illés Anikó volt
Zsuzsanna munkáit az Instagram-oldalán és a honlapján is eléritek
Fotó: Novák Doro
