Képtől a barikádig – Interjú Kovács B. Tamással


Az Erdélyből származó Kovács B. Tamás Észak-Írországban látta visszatükröződni azokat a társadalmi mechanizmusokat, amikkel gyerekkorában is találkozott. The 8th Letter of the Alphabet című munkája az északír függetlenségi kérdés történetével és jelenével foglalkozik, részben a fotográfia eszközrendszerével, részben azon túl. Installációjának elemei egy barikádra emlékeztető fényszerkezetben összpontosulnak. A diplomamunkát idén a MOME rektori különdíjával ismerték el.


Hogyan mutatnád be a mestermunkádat azoknak, akik még nem látták? 

A The 8th Letter of the Alphabet két olyan etnikai csoport kapcsolatáról szól, amelyeknek az együttélését évtizedek óta – az őket ért vélt vagy valós igazságtalanságok és sérelmek miatt – folyamatos kihívás és feszültség jellemzi. Az egyik oldal sérelmezni, hogy a szülőföldjén a saját országának határain kívül kell élnie és küzdenie kell a saját identitásának megóvásáért. Ugyanakkor a másik közösség is ragaszkodik ahhoz a területhez, amelyen már évszázadok és generációk óta él. Miközben az északír konfliktus egyedülálló vonásokkal bír, a világ számos más etnikai konfrontációjára is rímel. A munkám három, összefüggő részből álló installáció révén fedezi fel a konfliktus láthatatlan mechanizmusait: a két közösség között fennálló, generációkon átívelő feszültséget és bizalmatlanságot.

Mire utal a cím?

Az angol ábécé nyolcadik betűje a H betű. Vagyis az Aitch…. vagy Haitch. Nagyon kicsi a különbség, mégis ereje van. A katolikusok, akik a szegregált oktatásnak hála közelebbi viszonyban maradtak az ír nyelvvel, a “Haitch” kiejtést tanulják, a brit protestánsok viszont a H betűt “Aitchnek” ejtik. Az olyan anekdoták, mint az, amikor a Troubles idején a paramilitáris szervezetek megállították a járókelőt az utcán, és az ábécé elmondására kötelezték, hogy kiderüljön róla barát-e vagy ellenség inspirálták a munka címét, melynek a szellemisége átjárja a munkát. Egy apró, jelentéktelen hang, amely ma már tulajdonképpen teljesen lényegtelen, de mégis nagyon sok aspektusát magában hordozza a kialakult helyzetnek. A kiejtése egykor identitás meghatározó volt, de ma már nehéz lenne erre hagyatkozni. Kiejtése sokak számára teljesen lényegtelen, ám a felszín alatt sok kialakult feszültségnek a szimbóluma, mely volt, amikor talán emberek sorsáról is döntött.

Hogyan talált meg ez a téma? 

Az, hogy egy nyugat-európai városban helyenként 10 méter magas falakkal választanak el etnikai alapon közösségeket egymástól önmagában is egy elég szokatlan helyzet. Ott a konfliktus kezelése és kordában tartása ma is a mindennapok része. A témát viszont akkor kezdtem el sokkal inkább a magaménak érezni, amikor mélyebbre ástam magam benne, és egyre több olyan mechanizmust ismertem fel, amely erdélyiként a saját gyerekkoromból is nagyon ismerős volt. A szegregált oktatást – amely az én gyerekkoromat szintén végigkisérte – gyakran tartják a Troubles okának és következményének is.

Mi jelentette a munkafolyamatban a legnagyobb szakmai kihívást? 

Először az ottani társadalmi helyzet és az összefüggések megértése volt a kihívás. A projekt kezdetekor az első félév szinte csak beszélgetésekből és kutatómunkából állt. Ekkor kezdett világossá válni, hogy a konfliktus látható aspektusait már többnyire feldolgozták, így talán a legnagyobb kihívás az volt, hogy megtaláljam azt a részét a témának, amely hozzám a legközelebb áll, és ezt egy új formában közelítsem meg.

Fotósként nem álltál meg a képeknél, elkezdtél térben is gondolkodni, és született egy installáció. Erről mit érdemes tudni?

Mindig is foglalkoztatott a fotográfia kísérletibb jellegű megközelítése, ebben a projektben pedig hamar rá kellett jönnöm, hogy egy ennyire összetett társadalmi témáról nagyon nehezen tudnék csupán a fotográfia határain belül beszélni. A The 8th Letter of the Alphabet így végül nem egy fotósorozat lett, hanem egy sötét térbe elhelyezett, több – egymásra ható – elemből álló installáció, melynek az alapját egy barikádra emlékeztető váltakozó fényű fényszerkezet alkotja. Ezt veszi körbe a fa építmény, amelyre a képek vannak felakasztva. A harmadik elem pedig egy három csatornás videó munka, amely néha hosszabb, néha rövidebb időközönként váltja a fényszerkezetet.

A diplomával lezárult egy fejezet az életedben; merre tovább?

Egyelőre csak online platformokon tudtam megmutatni a diplomaprojektet, de a munka installációs jellegéből adódóan ez nem túl ideális. Nagyon örülnék neki, ha valahol élőben, egyben meg tudnám mutatni. Ez lesz a cél az elkövetkező időben, emellett természetesen pályázatokon is szeretném megmutatni a munkámat, itt szintén kihívást jelent a megfelelő platform megtalálása.

// /

A diplomamunka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia MA szakán született. Kovács B. Tamás témavezetője Szalontai Ábel, konzulense Gaál Mariann, szakdolgozati konzulense Illés Anikó volt.

Kovács B. Tamás honlapját itt éritek el: ?

Szerző: DIS