Rántott hústól a kriptozoológiáig – Takács Márton portfóliója
„Nagyon élvezem, amikor a hétköznapi élet esztétikus” – Takács Márton fotó szakos hallgató portfólióját talán ez a mondat foglalja össze leginkább. Munkáiban gyakran olyan jelenetek és motívumok kapnak kiemelt szerepet, amik mellett könnyen elmegyünk a mindennapok során. Ezzel kontrasztban ugyanúgy megjelennek portfóliójában olyan témák, mint például a misztikum, a legendák, vagy a szellemek világa, de inspirációs forrásai hasonlóan sokfélék: a fotón kívül filmből, irodalomból és képzőművészetből is gyakran merít ihletet. Mivel jelenleg a franciaországi École Supérieure De Beaux Arts cserediákja, online mesélt munkáiról, hozzáállásáról, nem utolsósorban pedig arról, milyen izgalmas kérdésekben merül el az alkotás folyamán.
Rántott hús
„A rántott hús nagyon szentimentális dolog. Olyan étele a magyar konyhának, amit mindenki alapvetésnek vesz. Nem vizsgáljuk meg soha, hogy valójában honnan jött, hol lehet a legjobbat enni, és milyen változatai vannak. Ennek próbáltunk utánajárni Rostás Biankával, így alakult ki nyolc-tíz különböző rántott húsos történet, amiből néhány látható volt a Capa Központ Let’s eat című kiállításán.”
Zoom
„A sorozat képeit a koronavírus kényszerhelyzete szülte. A környezetemet megfigyelve azt érzékeltem, hogy a korosztályunk különösen nehezen viselte a kialakult helyzetet, hiszen pont ez lenne az az időszak, amikor még szabadabbak vagyunk, tudjuk azt csinálni, amihez kedvünk van, és nincs a legtöbbünknek olyan beállt életritmusa, mint az idősebb generációknak. Észrevettem, hogy az órákon egy idő után az emberek arca végtelenbe néző, szomorú ábrázattá vált. Eleinte nem az volt a célom, hogy mindegyik kép melankolikus legyen, de az első néhány után kiderült, hogy ez lesz a sorozat témája.”
Rózsa utca
„Közvetlen környezetemet rendszeresen és tudatosan, lassan hat éve fotózom. Az így született képek nem tartoznak szorosan össze, az egyetlen közös pont maga a közösség. Ez a társaság együtt került Budapestre, sokáig egy albérlet köré szerveződött. Eleinte csak magunknak szólt, most viszont, hogy már nem vagyok otthon, igyekszem feldolgozni a sok anyagot, és létrehozni belőle valami olyat, ami érdekes lehet nagyobb közönség számára is.”
„Van, amikor a fotózás menekülési út. Ha nem érzem jól magam egy buliban, akkor könnyű, jól eső érzés elkezdeni fotózni. Ilyenkor nem azzal foglalkozol, hogy nem jó a buli. De le kell tudni tenni a kamerát, nem kell mindent lefotózni. Ezt időbe telt megtanulnom.”
Mítosz és valóság
„Ez a kép játék olyan dolgokkal, amik akár erőszakosnak tűnhetnek. Foglalkoztat az ilyen esztétikák félreérthetősége. Látszatra sokszor szélsőséges és erős motívumokkal élnek, ehhez képest a valóságban gyakran ártalmatlanságot takarnak. Ahogyan ez a srác is: a maffiózó kinézete ellenére egy csupa szív ember, csak ezt a vizualitást szereti.”
Kriptozoológia
„A projekt szöveges részét Kazsimér Soma költő barátom készíti. Régóta foglalkozunk helyi, magyar vonatkozású lényekkel, vagyis kriptozoológiával, ami ismeretlen vagy még be nem bizonyított lények, kriptidek kutatásáról szól. Rengeteg farkasember történet kering Magyarországon, ilyen például a putnoki farkasember, de Hany Istók története is érdekes, akit egy tóból fogtak ki. Mint egy expedícióra, úgy megyünk ezekre helyekre, hogy eljátsszunk a hihetőség és a valóság kérdéseivel. Ennek az esztétikája a fotóban régre vezethető vissza, a ghost photography például már az 1800-as években létező műfaj volt. Ha feltételezzük, hogy a fénykép azt mutatja meg, ami valós, akkor egy fényképen feltűnő szellem tényleg létezik? A fotó, mint médium terhelt az ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel, pláne mostanában, amikor olyan könnyű elferdíteni a valóságot.”
// /
Takács Márton Instagram-oldalát INNEN éritek el
A Capa Központ Let’s eat kiállításáról szóló cikkünket ITT találjátok
A munkák a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia BA szakán készültek
