Az anyag tisztelete – Mikó Sándor tanulószékéről
Ha a legszélesebb körben értelmezhető kapcsolódási pontot keressük, akkor Mikó Sándort az iskolaszék tervezőjeként lehet bemutatni. Alkotói szerepvállalása ugyanakkor korántsem merül ki ennyiben: építész, belsőépítész, bútortervező és iparművész, aki ugyanolyan virtuozitással nyúlt esztergált gyertyatartóhoz, felső kategóriás hotelek beltereihez, vagy éppen ülőbútorokhoz. A művész 1974-ben, valamint 1962-ben Munkácsy Mihály-díjban részesült kiemelkedő művészeti teljesítményéért, 2014. március 5-én hunyt el.1 Cikkünkben a több generáció számára is testközelből ismert, állítható magasságú ISK 104-es tanulószékének keletkezéstörténetével emlékezünk rá.
Tanulószék ISK 104, 2002
Életút dióhéjban
Mikó Sándor szakmai tanulmányait az Újpesti Felső-ipariskola faipari tagozatán kezdte, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1953-ban. Munkássága színes és sokrétű, pályája során kiemelten foglalkozott vendéglátóipari egységek, szállodák és éttermek berendezésével, így dolgozott a Kereskedelmi Tervező Intézetben és a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat tanácsadójaként. Nevéhez fűződik többek között a Dunapark Kávéház, a Royal szálló cukrászdája és szobái, az Egyetem eszpresszó, az Amigo kávézó és a Te+Én eszpresszó enteriőrje is. Olyan cégeknél dolgozott tervezőként, mint a Hajdúthonet és a Balaton Bútorgyár és ezek mellett tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán, a Faipari Formatervező Stúdióban és a Balogh Rozália Ruhatervezőben. Számos kiállításon megjelentek munkái, többek között a Csók István Galériában, a Derkovits teremben és önálló életmű-kiállításon is volt lehetőség megtekinteni alkotásait 2007-ben, az Iparművészeti Múzeumban. Nem mellesleg tevékeny alakítója volt a szakmai közösségeknek a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének főtitkáraként, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Iparművész, majd Belsőépítész tagozatának vezetőjeként és a Zsennyei Belsőépítész Találkozó egyik alapítójaként is. Tóta József így fogalmaz Mikó Sándorról: „Élete végéig építette a kapcsolatrendszerét, és használta is – nem magának, hanem nekünk és a szakmának. Sok apró, de fontos, néha sorsdöntő segítséget nyújtott, és nem kért cserébe semmit. Sokaknak segített állást, munkát találni, első szóra vállalta a kiállításmegnyitóinkat.”2
Dunapark Kávéház, 1968
Szállodából osztályterembe
A tanulószéket 2002-ben tervezte a Nemzeti Kulturális Alap Iskolabútor Program keretében. Sok hasonló megbízást teljesített a vendéglátóipari szférában, így testhezálló feladat volt számára az iskolai közegbe való tervezés. A program keretében nemcsak a tanulószék, hanem tanári szék, padok és tanári asztal is készült, melyek egységes formarendszert alkotnak, egymáshoz illeszkednek. Ezek a bútorok napjainkban is számos iskola berendezését képezik.
A Bleyer Jakab Német Nemzetiségi Általános Iskola egyik terme, 2022
Mikó Sándor az 1950-es évektől tervezett, így élete során különböző korszakok ideológiáit tapasztalhatta meg, legyen az a szocialista művészetelképzelés, a rendszerváltást követő kulturális változások vagy a jelenkori designszemlélet. A belsőépítészet múlandósága révén Mikó ilyen jellegű munkáinak nagy része csak fotókon maradt fenn, de bútorai továbbra is tanúskodnak kiemelkedő stílusáról. „A szocreál utáni szabadabb világban, amikor a tervezőirodában kezdtem el dolgozni, a térhódító modernizmusból a finn szemlélet, gondolkodásmód és formaalakítás volt rám nagy hatással.”3 – fogalmazott Mikó Sándor 1999-ben. Munkáiban valóban gyakran egyesül a skandináv designra jellemző letisztultság, esztétikus formaalakítás, a funkcionalitás kiemelt szerepe és az emberközpontúság.
A tanulószéket vizsgálva könnyedén asszociálhatunk akár a Bauhaus tervezési elveire is: díszítések nélkül, egyszerű vonalvezetéssel, funkcióból következő formaalkotással, de csővázas bútorok atyjának, Breuer Marcellnek hatását is felfedezni vélhetjük a tárgyban. Ugyanakkor a design társadalmi és mérnöki megközelítése is egyesül a Mikó által alkotott iskolabútorokban. Kialakítása során kiemelt szempont volt az ipari formatervezésre jellemző tömeg- és sorozatgyárthatóság, illetve a modern technikák használata. Mindemellett mindig is fontos volt számára az anyag tisztelete és szeretete, ami szintén a fent említett „iskolák” kedvelt nézete volt.
Alkotói kontextus
Mikó sokrétű munkássága nem csupán a belsőépítészetet és bútortervezést foglalja magába, de a tárgytervezés, azon belül is az üvegtervezés is foglalkoztatta az alkotót. 1958 és 1961 között a Salgótarjáni Üveggyár közreműködésével több pohárkollekciója is készült. Az üveg mellett fa dísztárgyakat is készített. Ezek közül kiemelkedők a saját maga által esztergált gyertyatartói és tükrei. Az Iparművészeti Tanács meghívásos pályázatára pedig több kisebb hétköznapi tárgyat tervezett, például gyümölcstartó kosarat és lámpát.
Habár Mikó kifejezetten a vendéglátóipar belső tereinek tervezéséről lett ismert, rengeteg ettől eltérő munkájával bizonyította, hogy hiába specializálódott egy szektorra belsőépítészeti munkássága, ettől eltérő területeken is tud kiemelkedőt alkotni. Erről árulkodik az AGA GÁZ székház belsője, vagy az olyan kültéri épített elemek, mint a Margit híd budai hídfőjénél és az Erzsébet téren található automata pavilonok. Ilyen szerteágazó érdeklődési körű személy nem csoda, hogy izgalommal vetette bele magát egy iskolabútor-program megtervezésébe, még akkor is, ha korábban sosem foglalkozott gyerekbútorokkal. Mindemellett fontos megemlíteni, hogy élete során számos pályázaton vett részt, ilyen módon is különböző kihívások elé állította magát.4
Tükör, 1971 / Hotel Royal vendégszoba, 1991
Életművében fából készült bútoraiból számlálhatunk a legtöbbet, ez nem is meglepő, hiszen fiatal korában édesapja asztalosműhelyében tanulta a mesterség alapjait, majd Újpesten, faipari tagozaton végezte középfokú tanulmányait, így elmondható, hogy jól ismerte ezt az anyagot, a benne rejlő lehetőségeket, de a határait is. Minden bizonnyal ezért is alkalmazott csővázat néhány tárgyán. Az első hajlított csővázas székét 1964-ben az Ibolya presszó belső terébe tervezte, életének vége felé pedig sokkal gyakrabban nyúlt fémhez (és üveghez) munkái során. Ilyen például az 1998-as Simi garnitúra melyben kreatívan kombinálja egymással a fa és a fém elemeket.5 Az iskolabútoroknál a fémcsöves szerkezet használata kézenfekvő volt, hiszen ezzel a megoldással tette lehetővé, hogy a székek állítható magasságúak, nagy teherbírásúak és időtállóak legyenek.
És ha már időtállóság: az iskolaszék által képviselt értékek és formaalakítás húsz évvel később sem kopott meg. A letisztultság, az egyszerűség, a használhatóság kiemelt szerepe és az ezzel járó esztétikum mai napig érvényes tervezői értékek, amiket a Mikó Sándor tanulószéke minden további nélkül képvisel, jól példázza ezt, hogy a tanulószék mai napig használatban van több intézményben. Habár a konkrét típus már nem fellelhető a nagyobb, magyar iskolaellátó kereskedések kínálatában, a modernebb iskolabútorok között számos olyan darabot találni, ami nagy hasonlóságot mutat, legtöbbjükre jellemző a fa és fém anyagok kombinálása, a padra helyezhetőség és a csővázas szerkezet.
Szerzői lábjegyzet
Azért választottam Mikó Sándor tanulószékét elemzésem tárgyául, mert jómagam is egy ilyen széken ültem nyolc éven keresztül általános iskolás koromban. Ezért hát rengeteg élményem és benyomásom fűződik a tárgyhoz. Láthattam, hogy iskolai környezetben miképpen viszonyultunk hozzá mi, gyerekek. Hogy hány darabot lehet egymásra pakolni ahhoz, hogy elérjük a terem plafonját, vagy azt, hogy a hozzá készített tanulóasztal felületére lehet-e grafittal rajzolni. Az ilyen személyes tapasztalatok miatt volt izgalmas mélyebbre ásni, hogy kiderüljön: egy ilyen látszólag hétköznapi tárgy mögött is gondolat, filozófia, nem utolsósorban pedig egy kivételes alkotó áll.
// /
Hivatkozások
1 Mikó Sándor, Kiss Éva (2011), Mikó Sándor, Budapest, Magyar Építész kamara, 108.
2 Tóta József (2014), Valaki megint elment, In Magyar Iparművészet, 2014/4, 25.
3 Slézia József (1999): Interjú Mikó Sándor belsőépítésszel, In Mikó Sándor. Budapest: Magyar Építész Kamara, 28.
4 Mikó Sándor, Kiss Éva (2011), Mikó Sándor, Budapest, Magyar Építész Kamara. 37-107.
5 Mikó Sándor, Kiss Éva (2011), Mikó Sándor, Budapest, Magyar Építész Kamara. 37-107.
Bibliográfia
MIKÓ Sándor, KISS Éva (2011): Mikó Sándor. Budapest: Magyar Építész Kamara.
MEZEI, Gábor: Búcsú Mikó Sándor (1927-2014) belsőépítésztől.
TÓTA, József: Valaki megint elment.
Építészfórum: Elhunyt Mikó Sándor belsőépítész, iparművész.
// /
A szöveg eredeti formájában a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Műleírás BA kurzusán született. A kurzusvezető oktató Novák Piroska volt.
További képek Mikó Sándor munkáiról az Iparművészeti Múzeum online gyűjteményében ITT találhatóak
