A lépcsők átláthatatlan rendszere sötét, zegzugos teraszokra és évtizedes pókhálókkal beszőtt, üres üzlethelyiségekhez vezetnek. Egy régvolt fénykor kopott cégérei papír-írószer boltot, házi rétesezőt, diszkontáruházat, kocsmát és kebabost hirdetnek. A rácsokkal szegélyezett járatokban lehet, nem szívesen időzünk, de ha máról holnapra elbontanák, valószínűleg több száz lakótelepi lakás ablakából hiányozna „tudod, az a kék oszlopos, ott a sarkon”.