Textil | Projekt
Projekt
'24.09.12.
Először 6 éves koromban próbáltam ki a nemezelést, máig emlékszem a narancssárga kockás oldaltáskára és a kis figurákra, amiket készítettem – mesél Csenge a kezdetekről. Aztán meglehetősen hosszú szünet következett, csak az egyetemi évek során tért vissza a „gyökerekhez”, ekkor jött rá, hogy a nemezelés rengeteg kortárs lehetőséget rejt még magában.
→

Virágzó hagyomány – Diviki-Nagy Csenge nemezelt szőnyege

Építészet | Projekt
Projekt
'24.09.03.
„Elloptátok a kultúránkat!!”; „Adjátok vissza a kultúránk helyét!”; „Szellemi műhelye volt a romáknak, itt nőttem fel!” – olvasom a felháborodottság és elkeseredettség nyomait a Tavaszmező utca 6. szám lakatra zárt kapuján. A Roma Parlament 2016-ban einstandolt otthona máig érintetlenül áll – Winkler Rebeka most a roma közösségi-kulturális térfoglalás eltulajdonított szimbólumát gondolta újra.

Az „elesett front” visszafoglalása – Winkler Rebeka épületterve

Design
'24.08.27.
Azt mind meg tudod enni? Nem lesz az sok? Eszel te rendesen? Ilyen és ehhez hasonló, sokunk számára ismerős kérdések és bántó kommentárok inspirálták Vértessy Dorottya abszurd tárgykollekcióját, amivel az egyik legelterjedtebb evészavarra, az anorexia nervosára reagált.

Terítéken az anorexia – Vértessy Dorottya étkészlete

Fotó
'24.08.23.
Lüktetnek bennünk az óvatlanul ránk ejtett vagy épp direkt nekünk címzett, súlyos szavak. Cipeljük őket a gyerekkorunkon át a felnőtt életünkbe; út közben felerősödnek, burjánzani kezdenek és rosszindulatú tumorként torzítják el a magunkról alkotott képet. Mindegyikünkben ott bujkálnak ezek a szótumorok, de nem mindegyikünkét táplálják ítélkező, identitásbénító sztereotípiák – Horváth Anita sorozata ezekkel számol le.

Én mondom meg, hogy milyen vagyok – Horváth Anita fotósorozata

Fotó
'24.08.07.
Berlin kulturálisan és földrajzilag is elég közel van ahhoz, hogy egy költözés ne tűnjön halálugrásnak a semmibe. Ahhoz persze távol van már, hogy az itthoni élettől, hétköznapi rutinoktól, biztonságot jelentő emlékektől, baráti kapcsolatoktól, bármilyen értelemben vett menedéktől ne kéne búcsút venni. Franciska pontosan ezt, a pszichikai távolság feszültségeit helyezte jó érzékkel fókuszába.

„Jó itt lenni, de van bennem szomorúság” – Fotók berlini magyarokról

Design
'24.08.02.
Szorongó alkat vagyok, amivel esetemben kéz a kézben jár, hogy szigorúan tekintek magamra, a munkámra és olykor a környezetemre is – szinte kihívást jelent meglátni a jót, az „eredményt”. Talán emiatt engem kívülről nagyon könnyű összeroppantani, így már a puszta tény felzaklatott, hogy tervezőként érintett voltam Sipos Máté Kösz a semmit! című kritikájában.

„Ideje lenne diskurzust kezdeményeznünk a formatervezés területén” – Hevesi Annabella válaszcikke

Mutass többet