Az Y generáció képei az otthonkeresésről – Home is NOWhere

Száraz Katalin: Nocturne (2015)
Száraz Katalin: Nocturne (2015)

A londoni Balassi Intézetben kapott otthont a Home is NOWhere című projekt, ami olyan fiatal, magyar fotográfusok munkáit mutatja be, akik a külföldön kalandozó „nomád” generációval, a hozzájuk kötődő problémakörrel, kérdésekkel foglalkoznak. Ezek a fiatalok Ficsór Zsolt, Diósi Máté és Száraz Katalin, akik egyéni fotográfiai nyelvükön dolgoztak fel egy rendkívül aktuális, legtöbbünket közvetlenül vagy közvetve érintő jelenséget. A londoni-magyar kezdeményezés az identitás- és otthonkeresés komplex témájáról gondolkodik, amit ezek a tehetséges művészek eltérő módokon jelenítenek meg.

Ők egy új, utazó generációt képviselnek, akik szülőhazájukat maguk mögött hagyva, az Európai Unión belül szabadon mozoghatnak. A folyamatos úton levés, nomád életmód és az otthon érzetének hiánya egy újfajta attitűdöt eredményez, ami ragaszkodás nélkülivé, ám annál mobilisabbá és kalandvágyóbbá teszi az embert. Folyamatos és visszatérő kérdésköreik közé tartozik a biztonságérzet, komfortzóna, otthon-otthontalanság, biztonság, integráció és utazás gondolatai.

Száraz Katalin: Nocturne

Száraz Kata egy 2014-ben kezdődő változást dokumentált: lakást és életet cserélhetett egy belga fiúval, ami új barátokkal, környezettel, életmóddal és világnézettel járt együtt. Az Antwerpenben töltött öt hónap megváltoztatta Kata életét. A kinti közeg – beszámolója szerint – pillanatok alatt befogadta, az alternatív otthon lassan privát világává változott. A komfortzónából való kilépést értelemszerűen neki is meg kellett tapasztalnia, de éppen ezáltal érezhette magát szabadnak és függetlennek. A magány mint nem negatív érzelem átélése is fontos volt számára, ez a felismerés kint léte során fogalmazódott meg benne. Az öt hónap leteltével, egy újabb elszakadás után a diplomára való felkészülés itthoni gyakorlata a képek feldolgozásával, fotográfiai anyaggá formálásával telt. A múlt képeivel való foglalkozás egyfajta távolságtartást igényelt Katától, aki szépen lassan el tudott távolodni az élményektől annyira, hogy vissza tudjon térni ahhoz, amit eredeti otthonának nevez. Ugyanakkor a történések és a külföldi tartózkodás hatására megváltozott: már nem csak anyaországát tudja otthonának tekinteni, és nem akar megállni a további alternatív otthonok keresésében.

A belga életét megörökítő fotókból összeállt Nocturne című sorozata végül Kata diplomamunkájaként szolgált. A főleg éjszakai, vagy abba hajló képek borús, érzékeny hangulatot közvetítenek, összeköti őket a derengő, misztikus színvilág. Az erős mesterséges és természetes fényekkel való játék érdekes kettőségként jelenik meg a sorozaton, ami minden esetben hatásosan és indokoltan működik. A rózsaszínes-sárgás égbolt alatti épületeken vagy épületekben megjelenő emberalakok, városképek és önarcképek jellemzik a sorozatot. A kint töltött mindennapokat bemutató képek között fesztelen hangulatú összejöveteleket, otthoni, intim helyzeteket és a gyönyörű városról készített felvételeket is találunk. A bensőséges hangulat végig érezhető a sorozat darabjain, az önanalízis, személyes kérdésfeltevések sora, a külföldi felfedezések hatása és a változó kapcsolatok feldolgozása mind tetten érhetőek a képeken.

Ficsór Zsolt: Halom

Ficsór Zsolt egy másféle, de szintén személyes és egyéni szemszögből nyúlt a kérdéshez. A klasszikus otthon fogalom megváltozását és ahhoz való kötődését fejti ki itt látható sorozatában, ami a Halom címet viseli. Az otthonosság érzetét, a komfortzóna mivoltát, valamint a terek és nem terek, az utak illetve a környezet kérdését járják körbe ezek a fotók. A közvetlen családi környezetet és az ezzel szemben megjelenő köztereket, az utca lehetőségeit, adottságait és az egyénnel való interakcióit vizsgálja képein. A tudatosság kérdése fontos szerepet játszik itt, mivel, Zsolt szerint “intim környezetünket bejárni és megismerni meglehetősen időigényes folyamat, melyre egyre kevesebb időt szánunk és egyre kisebb az igényünk is rá.” Ő az itt kifejtett megismerés-folyamatot nagymamája kertjében járja végig, aki az egyik képen egy lepel mögött, a másikon pedig háttal, a kert sarkában látható.

A homályossá vagy éppen láthatatlanná tett arc vagy elfordított test bizonytalanságot, távolságtartást sugall, mely remekül mintázza a lassú megismerés, megértés, családi múlt és jelen feldolgozásának folyamatát. Az elmosódott emlékek és az emlékezés szimbolikája is lehet ez, melyre a már látott drapéria mögül kirajzolódó kéz is következtetni enged. Amikor valami nagyon közel van hozzánk fizikailag, mégis távol lelkileg, meg akarjuk ismerni, bejárni legalább legközelebbi környezetünket, mégsem tudjuk eléggé alaposan megtenni ezt. Az útválasztás direkt módon, egy utcai részlet formájában jelenik meg a sorozat negyedik darabjaként. A többféle textúrát mutató aszfaltot és követ megjelenítő képet a számos alternatív lehetőség, sokszínű választás szimbolikájaként is értelmezhetjük, mindenesetre egy olyan képkivágásban és kompozícióban mutatja az úttestet, ami távol áll a mindennapitól.

Diósi Máté: Schwarz

Végül, Diósi Máté Schwarz című sorozata fekete-fehér, erős kontrasztokban megjelenő, karakteres hangulatú képeket mutat be. Máté azt az elméleti kérdést állítja tevékenysége középpontjába, miszerint a fotográfiában a százszázalékos fekete az információ tökéletes hiányát jelenti. A képen látható információt a fény rajzolja ki, annak segítségével tárulhat elénk a megörökített látvány, enélkül ez lehetetlen volna, nem marad más csak a fekete űr. Az átfogó, teljes képet lehetetlen elérni, mivel a sötétség folyton visszatelepszik a térre, míg a fény folyamatosan új utakat keres magának. Fény és sötétség ellentétét, folyamatos harcát mutatják be a sorozat képei. A különböző mélységű terek, melyek hol sötétből vezetnek világos felé, hol pont fordítva, remekül mutatják be a bizonytalanság mindenki számára ismerős érzését. A képszélekre vagy éppen a középre komponáltság szintén erős stilisztikai elemként határozza meg a képeket. Máté az eddig tárgyalt, otthon-otthontalanság kérdéskört egy jóval filozofikusabb, gondolatibb síkon fogalmazta meg, az ajtókon történő ki- és belépés a különböző életszakaszok közötti átmeneteket szimbolizálhatják.

// /

Untsch Kata írása