ABSTRACT NATURE dialógusok – Almássy Lili designer és Várvizi Péter séf
Az ABSTRACT NATURE hazai fine dining séfek és fiatal designerek közös produkciója, amelyben gasztronómia és tárgytervezés elválaszthatatlanul egészítik ki egymást.
A MOME Tárgyalkotó Tanszékének irányítása alatt nyolc egyetemi hallgató tervezhetett természeti jelenségek által inspirált, egyedi tál-szetteket. Munkájukat négy séf folyamatos konzultációval segítette. A hallgató-séf párosok közül az ABSTRACT NATURE dialógusok sorozatunkban elsőként Kovács Mátéval és Pesti Istvánnal készítettünk interjút. A második részben ezúttal Almássy Lili harmadéves kerámia szakos hallgatóval beszélgetünk earthy szettjéről, aminek létrejöttében Várvizi Péter a Larus étterem vezető séfje segédkezett.
Lili elmondása szerint az earthy tárgycsalád a termőföld természeti jelenségből indult ki. Ez táplálja azokat az állatokat és növényeket, amelyek a főzés, és így a fine dining alapjait is képezik. A earthy kerámiaedények célja, hogy választási lehetőségeket nyújtson a séfek számára tálaláskor azáltal, hogy mindkét felükre kerülhet étel. A készlet darabjai főleg finger food típusú ételekhez nyújtanak ideális tálalási megoldást, amelyek jellemzője, hogy kisméretű, de ízre és látványra nagyon koncentrált kompozíciókként jelennek meg. Az edények több, egymással harmonizáló színben készültek azonos típusú formavilág mentén, ezzel is bővítve a választások és elrendezések lehetőségét.
Egy séf nézőpontjából hogyan jellemezhető az earthy szett?
Várvizi Péter: Egyetlen alapformára épít, de mégis elképesztően változatos! Mivel minden tálnak alkalmazható a fordított, inverz oldala is, nagyon sokrétűen lehet használni, és ez ad egyfajta játékos szabadságot nekem mint séfnek is. Ilyesmivel eddig nem találkoztam: rendszerint vagy mély vagy lapos egy tányér, és az embernek nem jut eszébe megfordítani. Lili edényeinél természetes, hogy tálalok a tetejükre is – pontosabban nem tudom megmondani, melyik a tetejük és melyik az aljuk. Ettől valahol vidámak is ezek a tárgyak. A színkombinációk és felületek változatossága is fantasztikus. Ma minden nagyon letisztult akar lenni; csiszoltak a felületek, és a tárgyaknak nincs tapintása. Lili játszott az érdességgel és a simasággal, ami szintén különlegessé teszi ezt a szettet. Kontraformák, színek, érdesség: az earthy esetében ezeket variálva jött létre valami nagyon komplex dolog.
A közös munka során fedeztetek fel hasonlóságokat egymás alkotói gondolkodásmódja között?
Almássy Lili: Igen, legfőképpen akkor, amikor a Design Terminálban tartott bemutatóra készültünk. Miután a tálalást érintő körülményeket átbeszéltük, Péter ugyanúgy, mint minden tervező, papírt, tollalt vett elő és edényenként elkezdte megrajzolni, melyik tárgyba milyen alapanyagokból milyen ételkompozíciót képzel el.
Várvizi Péter: Maga a tervezés és a művészet nyilván közös kapcsot jelent számunkra. Nekem ugyanakkor az is kifejezetten tetszett, hogy gondolkodásmódokat tudtunk egymásnak ütköztetni, amitől persze maga a munkafolyamat nem lett könnyebb. Elkezdtünk beszélni róla, hogy itt nemcsak egy természeti jelenség “lekoppintása” a cél, hanem hogy megragadjuk, milyen gondolatokat vagy érzéseket közvetíthetünk általa. A főzés kapcsán is tapasztalom, hogy gyakran, amikor már úgy érzed, elcsépelsz valamit, nem jutsz semerre, akkor jön egy olyan pont, ahol elkezd megnyílni egy új világ. A mi esetünkben ezt a pontot az jelentette, amikor megfogalmazódott a föld mint kiindulópont. Abban hirtelen összeállt minden, de előtte még sok volt a kuszaság. Érzelmek, újragondolás, zavar: mind természetes velejárói a fejlődésnek. Amikor zavar van egy folyamatban, akkor persze nem feltétlenül érzi magát jól benne az ember, de ahogy ez lecsillapodik, és előtérbe kerül valami új, akkor már minden megy magától könnyedén.
Lili, neked miben segítette a konzultáció a munkádat? Ki tudsz emelni olyan kulcsmomentumot vagy legjobb tanácsot, ami jelentősen befolyásolta a tervezési folyamatot?
Almássy Lili: A konzultációk sokat segítettek abban, hogy megértsem az éttermek világát, például azt, hogy milyen összefüggésben van az ételek mennyisége azokkal az intenzív ízélményekkel, amiket egy kis falatnak tűnő fogás magában hordozhat. A legemlékezetesebb pillanat a tervezés során az volt, amikor kis korong alakú anyagmintákat vittem Péternek, aki pillanatok alatt tálalt velük. Számomra ezek semmi funkcionalitással nem rendelkező kerámia-tesztek voltak, mégis működtek tálaló eszközként is, és itt értettem meg, hogy a fingerfood műfaj sokkal több szabadságot enged meg, mint én azt elsőre gondoltam volna.
Mennyiben tükrözik vissza az elkészült tárgyak az eredeti koncepciót? Sokat változtak a szempontjaitok, elképzeléseitek a közös munka során?
Almássy Lili: Nekem kifejezetten sokat változtak a tárgyaim az első elképzelésemhez képest; a tervezés egy pontján teljes koncepciót váltottam. A félév során három hatás ért párhuzamosan, a tervező tanárok (Maurer Klimes Ákos és Kondor Edit) által meghatározott irány, a Péterrel való konzultáció és az anyagkísérleteim eredményei. E három hatás összessége egy ponton egészen más irányba terelte az elképzelésemet, mint ami az első vízióm volt. De amúgy is keresgélős típus vagyok, általában több kezdetleges ötletből választok ki egy folyamat során egyet, amit megpróbálok az idő előrehaladtával tökéletesíteni.
Várvizi Péter: Ami engem illet, soha semmit nem szeretek előre vetíteni, pontosan azért nem, mert próbálok mentesülni a sztereotípiáktól… szűkítik a gondolkodás szabadságát. Amikor megkaptuk a feladatot, hogy természeti jelenségekkel kezdjünk valamit, egyáltalán nem formavilágban kezdünk el gondolkodni. Tulajdonképpen nem is beszélgettünk formáról. De ízekről sem. Ha jobban belegondolok, a legfontosabb elemei a világainknak szóba se kerültek. A fő sodort inkább az jelentette, hogy megpróbáljunk elképzelni valamit, ami előttünk van, de még nem látjuk tisztán. A kérdés az volt, hogy képesek vagyunk-e a gondolatainkat olyan messzire repíteni, ahol még nem jártunk. Lényegében magáról az alkotási folyamatról beszélgettünk sokat.
Voltak mélypontok?
Várvizi Péter: Lilivel és Tengely Nórával is volt szerencsém együtt dolgozni. Meg kellett tanulnom, hogy mindketten művészek, de teljesen máshonnan érkeznek majd meg a végeredményhez. Volt, hogy nem tudtam, jót tesz-e, ha beleszólok a munkájukba. Ez felelősség is egyben. A konfliktusok viszont, ha érdemben történnek, és nézőpontokat tudunk ütköztetni általuk, előre tudják vinni az alkotási folyamatot. Ezekről beszélgettünk is egymással, én pedig kritikákat fogalmaztam meg egy-egy projektállomásnál. Lili is említette, hogy volt egy nagy váltás a tervezés során: a pamukkálétól indultunk el, de a földnél lyukadtunk ki. Egyik állapotból előre léptünk egy másikba.
Almássy Lili: Számomra a legnagyobb kihívás az volt, hogy ebben a sokszereplős tervezési folyamatban az engem ért hatások zűrzavarából kiemeljek jól meghatározható tervezési szempontokat, amikhez igazodhatok. Ennek köszönhető a folyamat közepén történt koncepcióváltás is.
Használati vagy inkább kiállítási tárgyként tekintesz a szettre? Mik a terveid vele?
Almássy Lili: Használati tárgyként tekintek rájuk – olyan prototípusokként, amelyek igényelnek még apró finomításokat. Szerencsére volt már alkalmam élesben kipróbálni őket a Larus étteremben, ahol előkerültek olyan szempontok, amiket szeretnék beépíteni ezekbe a tárgyakba, hogy hibátlanul működhessenek.
A hagyományos iparművészethez képest az earthy szett is már egy újabb szemléletet tükröz, amiben a design nem pusztán esztétikáról, de – jelen esetben – maguknak az étkezési szokásainknak, az étkezés élményének az újragondolásról szól. Mondhatjuk, hogy tudatosan törekedtél arra, hogy a tárgytervezéstől nyiss az élménytervezés felé?
Almássy Lili: Igen, de csak visszafogott módon. A tárgyak formai kialakításánál cél volt, hogy ne legyenek statikusan, legyen bennük egy kis mozgás. Az edények mindkét oldala használható tálalóként. Ha sok darab van egymás mellé helyezve belőlük, ami a fingerfoodok tálalásakor megszokott, a kompozícióban legyen egy kis játékosság. De ezeket a szempontokat úgy szerettem volna a tárgyaimba beleépíteni, hogy ne váljanak a használat vagy a gyárthatóság kárára.
Péter, te hogy látod, mennyiben van felvevőpiaca a hasonló design tárgyaknak a magyar éttermi szektorban?
Várvizi Péter: Az első fecske szerintem már elrepült, de ez még mindig egy kiaknázatlan terület, és bőven van benne potenciál. A vendégek nagyon pozitívan fogadnak minden ilyen jellegű újítást, és nemcsak a fine dining világában. Egyszerűen a törődés és a sajátos szellemiség az, ami megfogja az embereket. Egy csárda is lehet személyiséggel teli, ugyanakkor a fine diningban egyenesen követelmény az innováció és az egyéniség kialakítása. Egy fine dining fogás olyan mint egy concept car.
A csillagos éttermeink egyébként magyar tervezők által készített tálakat is használnak. Minél lejjebb megyünk azonban a létrán, annál kevésbé tudnak az éttermek elvonatkoztatni az olcsóbb, ipari porcelángyártásban készült tárgyaktól. Egy-egy designtárgy rengeteg fejlesztés, munka eredménye – ezt már én is látom. Nem is mindig jön át, hogy pontosan honnan építkezett, honnan jött valami, de ha az egyediségén keresztül sugallni tudja, hogy értékes darab, akkor az óhatatlan, mindenki irányába egy fontos és érthető gesztus.
A jövőben tervezitek, hogy együtt dolgoztok még? Felmerültek már konkrét ötletek, irányok?
Almássy Lili: Az ABSTRACT NATURE kurzussal párhuzamosan tervben volt, hogy minden hallgató egy nagyméretű tányért is készít külön a Larus számára, amiket egyenként, kéthetes eltéréssel mutattak volna be az étteremben. Ez végül nem fért bele sem az étterem, sem a mi időnkbe, de elkezdtem a tálaló megtervezését, aminek még lehet a jövőben folytatása.
Várvizi Péter: Számunkra az a nagy kérdés, hogy hogyan lehet nagyobb gyártási szintre váltani. A Larusban nagy helyen vagyunk, nagy a manufakturális igénnyel. Ha nem is konkrétan valósíthatjuk meg ezeket a terveket egy adott helyhez köthetően, de lehet, hogy tudunk találni olyan szegmenst, ahol konkrét célra fejleszthetünk tárgyat. Ez egyáltalán nem kizárt, sőt szerintem mindenki lelkes és nyitott az ABSTRACT NATURE eredményei láttán. Ha törekszünk rá, hogy megtaláljuk az együttműködési lehetőségeket, és képesek vagyunk a fiatal tehetségek szellemi tudását és gyakorlati képességét használati tárgyakká változtatni, abból nagyon jó dolgok jöhetnek létre.
// /
Stúdió fotó: Oravecz István | Esemény fotó: Sebastian Kreuzer | Esemény tálalás: Várvizi Péter | Étel fotó tálalás: Várvizi Péter
Konzulens séfek:
Huszár Krisztián | Pesti István| Sárközi Ákos | Várvizi Péter
Programvezetők:
Kondor Edit, DLA | ABSTRACT NATURE témavezető
Maurer Klimes Ákos | ABSTRACT NATURE kurátor, szakkonzulens
Németh Zsófia | ABSTRACT NATURE projekt menedzser
A projektben résztvevő hallgatók és munkáik:
Herter Katalin – Winter Blooming | MOME Kerámiatervezés MA
Mezei Enikő – Gaia | MOME Kerámiatervezés MA
Kovács Máté – hide | MOME Kerámiatervezés BA
Fű Borbála – Terra |MOME Kerámiatervezés MA
Simon Borbála – Fossil |MOME Kerámiatervezés MA
Almássy Lili – earthy | MOME Kerámiatervezés MA
Tengely Nóra – CELSIUS +- |MOME Fémműves tervező MA
Sáfrán Anett – X%B | MOME Kerámiatervezés MA
Az interjút készítette: Schneider Ákos
