2016. 09. 18. |

Future Traditions x TEXTIL

Hogyan lehet folytatni, életben tartani a tradíciókat? Miképp lehet használni és újraértelmezni, a kortárs designkultúrába ültetni a hagyományos díszítési vagy struktúraképző technikákat? Ezekre a kérdésekre javasoltak különböző megoldásokat a MOME Design Intézetének hallgatói a Várkert Bazárban szeptember végéig látható Future Traditions kiállításon. A MOME és a norvég HSN Egyetem közös projektjének résztvevői a magyar és norvég kulturális örökségből inspirálódva hozták létre kortárs kollekcióikat. A tárlaton a textil műfaját négy tervező képviseli.

Horák Enikő: Wool Bloom

Horák Enikő a norvég és magyar szövött, hímzett textilek motívumvilágának összevetéséből indult ki, aminek során több párhuzamot is felfedezett: geometrikus szerkezet, sűrű, részletes kidolgozás, egyszerű, apró ismételhető minták, hasonló ornamensek. Mindkét kultúrában népszerű díszítőelem a rózsa, aminek legkisebb egységét, a szirmot vette alapul, és rácsstruktúrába való helyezésével, forgatásával, tükrözésével, variálásával hozta létre mintagyűjteményét.

Hat darabból álló textilkollekciójának alapanyaga polyester, míg a hímzés merinói gyapjúból készült. A kézi szövésű anyagon a plasztikus struktúra kapott hangsúlyt: a melegvizes mosás során a gyapjúszövethímzés összehúzódik, míg a hordozóanyag (polyester) nem. Így háromdimenzióssá válnak a motívumok – ezt a hatást a nyers és monokróm színek is erősítik. A látványos végeredmény a természetes anyagból kézzel szövött rész és a kortárs technológiával készült alapanyag együttes használatának köszönhető.

Veszprémi Lili: Szálirány

Veszprémi Lili Szálirány című projektjében a családi örökséget mint az identitásunk mintázatát vette alapul, a kelengye hagyományának vizsgálatával a női szerepekre helyezve a hangsúlyt. Nyomottmintás textilkollekciót hozott létre, amely az egyes generációk tudását jelenítette meg: a minták személyes történetekből és olyan élményekből indulnak ki, amelyek a különböző nemzedékeket összekötötték. A színek, motívumok, struktúrák az öröklés folyamatára utalnak, a továbbadott hagyományokat, generációk összefonódását jelenítik meg, a jelen és a jövő számára betekintést nyújtva a nagyszülők környezetébe, szokásaiba, életmódjába.

A mintázat mellett a textilnek is szimbolikus jelentése van: az „élet fonala” kifejezés az emberi élet rövidségére és törékenységére utal, de a szövetben minden szál túlmutat önmagán és egy kiterjedt hálózathoz, családi közösséghez tartozik. Felmerülnek a kérdések: van-e egy kijelölt irány a generációk sorában? Lehet-e találni külön futó szálat? Vagy mindent egy előre meghatározott minta irányít? A Szálirány ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, és egy szubjektív emlék-térképet hoz létre Lili gyermekkorától egészen a dédanyák múltjáig.

Míg a régi – magyar és norvég kultúrában is előforduló – kelengyék kézzel előállított és díszített anyagokból készültek, Lili a Szálirány egyes darabjainál kézzel rajzolt mintákból kiindulva grafikai programmal dolgozott, és digitális nyomtató segítségével alkotta meg a kollekciót, ami kelengyeként értelmezhető a jövő számára.

Papp Zsófia: Báránybőrbe bújt farkas

Papp Zsófia | Wolf in Sheep's Clothing | Future Traditions | 2016 © Moholy-Nagy Művészeti Egyetem

Papp Zsófia | Wolf in Sheep’s Clothing | Future Traditions | 2016 © Moholy-Nagy Művészeti Egyetem

Papp Zsófia Báránybőrbe bújt farkas című kabát-kollekciójának tervezésekor a Gömörszőlösről származó csomóhímzésből indult ki. A technikát máig használják a faluban, a szorosan egymás mellett álló csomók rózsafüzér-szerű mintázatot adnak ki. Zsófi a terepgyakorlat és kísérletek során rájött, hogy a csomózott felület hátoldalán lévő öltésekből is kialakíthat mintázatot, és az eljárás nemcsak dekorációs célokra alkalmazható, hanem struktúra és felületképzésre, alakformálásra is.

Egyik alapanyaga a bőr, amit rácsszerűen kilyukasztott, így lehetővé téve egy geometrikus rendszer kialakítását, betűk formázását. Zsófi az ULV I FÅREKLÆR feliratot használta, ami a báránybőrbe bújt farkas kifejezés norvég megfelelője, és a hímzés két oldalának karakterbeli különbségére utal. A felirat olykor teljes egészében jelenik meg, máskor csak részletei vagy akár csak egy-egy karakter ismétlődik. A kollekció egy rövid, három közepes és egy hosszú blézerből áll, melyeket különböző anyagú fonalakkal hímzett. A bőr lyukasztása lézervágóval, kortárs technológiával történt, míg az öltések kézzel készültek.

Vándor Krisztina: Grádics

Vándor Krisztina a „székely festékes” és a norvég „aaklae” szőnyegek geometrikus mintáiból inspirálódott. Kriszti célja a szigorú geometrikus rendszertől való eltávolodás, annak fellazítása volt: egy hagyományos norvég szövési technikát gondolt tovább, és a magyar grádics motívumokból kiinduló mintarendszereket hozott létre.

A merinói gyapjúból készült hét takaróból álló kollekción a minta távolról kivehető, míg közelről az anyag finom struktúrája látható. Az anyag két oldalán ugyanaz a minta jelenik meg, de inverz színekben. A sötétkék és természetes gyapjú árnyalatokat Kriszti az eredeti szőnyegek színei közül válogatta ki, hogy a jelen ízlésvilágba, trendekbe illeszkedjen.

A hagyományok folyamatba illesztésének gesztusa vagy a folyamatosság hangsúlyozása mind a négy projekten tetten érhető. A tradicionális mintázat vagy technika jelenbe való adaptálása és a jövőre való előkészítése mind gondolati, mind technikai síkon megjelenik, a lányok a kézművességet minden esetben a legkorszerűbb technológiai eljárással ötvözték.

GALÉRIA

// / 

Hamvai Kinga írása

Sorozatunk következő részében a Future Traditions textilalapú munkáit vesszük sorra! 

Kapcsolódó cikkeink:

Future Traditions kiállítás – A jövő tradíciói a Várkert Bazárban 

A díszítésen túl – interjú Harmati Hedviggel a Future Traditions ötletgazdájával

Hagyományosan jövőbeli bútorkoncepciók – Future Traditions

Megosztás
designisso
← Vissza a főoldalra