2016. 10. 23. | Fotó

Szocio-lenyomat – Szabó R. János autonóm fotósorozatai

Szabó R. Jánost régebb óta ismerem az egyetemről, iszogatásokról, rövid beszélgetésekből. A minap éppen összefutottam vele és megkérdeztem, min dolgozik mostanában. Ő nagy lelkesedéssel vágott bele a fotósorozataival kapcsolatos gondolatainak, koncepcióinak kifejtésébe. Fotókról mesélt amelyek, úgy realizálódtak a fejemben, mint a szó szoros értelmében vett életképek. Képek, amelyek egyszerre foglalkoznak a jelennel és a múlttal, a kívül és a belül lezajlóval.

Arról kezdett mesélni, hogy még az egyetem első évében kaptak egy feladatot, amelynek a témája az volt, hogy „mi határoz meg téged”. A feladaton való gondolkodása közben született meg benne a felismerés, miszerint: őt a származása határozza meg. Mármint a különbség a kulturális környezet között, amelyből jött és a világ között, amiben most él. Saját bevallása szerint munkáinak a lényege egyfajta kordokumentum, ami nemcsak a mai kelet-magyarországi élet, de az alkotó saját életének is egyfajta lenyomataként érvényesül. Ezálltal munkái többek a feltáró dokumentarista nézőpontnál, mivel ezekben a képekben gyerekkori emlékek és a jelen gondolatai találkoznak az elszigeteltség marginális tényezőivel.

A készítő nem kívülállóként tekint erre a világra, hanem megélőként, aki ismeri és osztozik a látottak örömében és tragédiájában.

Amikor Szabó R. János mesélt a munkáinak kordokumentum jellegéről, és amikor láthattam a képeit, rájöttem miről beszél. Ugyanis ezekben a képekben valóban nem az objektivitás a fő tényező, de nem is a művészi elmélkedés, esztétizálás vagy realizálás. Ha elmélyedünk képeiben, valóban megízlelhetjük az önreflexiónak azt a sajátos formáját, ami nem belülről kifelé, hanem kívülről befelé vizsgálja önmagát és keresi azokat a pontokat, amik az alkotó elmondása szerint egy, amúgy szinte fixált életutat előre vetítő, vidéki környezetből, őt valami lényegesen eltérő felé irányították.

Mesélt arról, amikor először látogatott Budapestre; drasztikus élményként írta le a felismerést, hogy a világ mennyire másmilyen is lehet, mint, amit addig megismert. Fotóiban ez a „szocio-kulturális önreflexió” uralkodik és elmondása szerint ez a gondolkodás, emberközeli világlátás inspirálja munkája során. Ezeket a gondolatokat láthatjuk megelevenedni a Youth of Homeland, vagy a Party in Nagyal című fotó sorozataiban. A fényképein látható emberek, helyek és helyzetek egyszerre hordozzák az otthonosság ismerősségét és az elemző tekintetét.