„A mintatervek külön életet kezdtek élni” – Interjú a Formatervezési Díjas Harmati Hedviggel

Tiszta építészet kollekciójával Formatervezési Díjat nyert, és mindenkinél alaposabban ismeri a kortárs textiltervezés magyarországi helyzetét. Harmati Hedviggel, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Textiltervező Tanszékének vezetőjével beszélgettünk díjnyertes munkájáról, és arról, hogy miért került előtérbe a magyar designéletben a tervezés a kivitelezéssel szemben.

_mg_3632_01_a

Nemrég nyerte meg a Formatervezési Díjat Terv kategóriában. Mesélne a munkájáról? Mi volt az alapkoncepció?

Ahogy a kollekció címe is kifejezi a textil és az építészet viszonya állt a fókuszban. A textilstruktúra képzésénél mint inspirációt használtam fel az építészetben megtalálható strukturális elemeket, hasonlóságokat. Ezzel a geometrikus mintaképzéssel egy pszeudo-tér jött létre, amiben a minta egyes részei úgy viszonyulnak egymáshoz, mint ahogy általában épülettömegek, építészeti elemek kapcsolódnak. Arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy ma milyen a valós viszonya az építészetnek a textilhez. Az utóbbi időben ennek a kapcsolatnak a minősége megváltozott. Rengeteg olyan alternatív anyag lépett a textil helyébe, ami másfajta megoldásokat kínál, így a textil elvesztette az építészetben korábban betöltött szerepét. Ez sok olyan megoldandó fizikai problémánál felmerül, mint például az akusztika vagy a fényzárás.

A kollekciót tehát geometrikus mintavilág jellemzi, ez mennyire áll közel a saját ízlésvilágához?

Abszolút közel áll, mert a szövött anyag is egyfajta geometrián alapszik. Az a cég, akikkel én pályáztam a nyüstös textilstruktúra képzéshez szükséges infrastruktúrával rendelkezik, ezért erre a technológiára adaptáltam a kollekciót. Itt például egy nyolc-nyüstös szövőgépről van szó, ahol a nyüstök száma, azaz a mintát felépítő szálak száma határozza meg a minta alakulását. A fekete-fehér kontrasztját pedig arra használtam, hogy a struktúra még „olvashatóbbá” váljon.

A zsűri külön kiemelte az anyaghasználatot…

Ez egy természetes anyag; pamut-len keverék. Úgy terveztem a kollekciót, hogy építészeti térbe kerülve egyfajta alázattal jelenjen meg, ami abból következik, hogy távolról szemlélve teljesen monokróm felületet képez, és az építészeti tér karakteres színeibe beolvadó színvilágot kommunikál. Ha közelebb lépünk hozzá, feltárul a mikrostruktúrával rajzolt geometria. Én azt gondolom, hogy a textil a kortárs  építészeti térben visszafogott, alázatosan szereplő elemként kell, hogy megjelenjen.

A kollekciót a Csendes és Csendes Kft. gyártotta le – mit érdemes tudni az együttműködésről?

A Csendes és Csendessel húsz éve dolgozom együtt,  hallgató koromból ismerem őket. Azért is pályáztunk közösen, mert ezzel is fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy létezik még Magyarországon olyan manufaktúra, amely lehetőséget ad szokatlan ötletek megvalósításához. Olyan, ami nem feltétlenül követel azonnali anyagi sikert, hanem teret enged a kísérletezésnek. Nagyipari körülmények között az ilyesmi komoly anyagi feltételekhez kötött.

Ezek szerint szűk a mozgástér a mai magyar textiltervezésben?

Azt látom, hogy teljesen átalakult a profil. Míg korábban a tervezés szorosan a kivitelezéshez kapcsolódott, addig mára a kettő különvált. Nemcsak azért, mert az ipar kivonult az országból, hanem mert a mintatervek maguk is külön életet kezdtek élni. Annak ellenére, hogy ma Ázsiában zajlik a termelés, a piac mégis mi vagyunk. Mi ismerjük azt a kulturális, társadalmi közeget, amivel azt a típusú mintavilágot tudjuk produkálni, amit ez a közeg értékel. A textilvásárokon egyre fontosabb szerepet kap a mintaeladás,  csak kevés országban kapcsolódik a mintatervezéshez közvetlen kivitelezés.

Ezt a helyzetet tudjuk pozitívan értékelni?

Ez se nem pozitív, se nem negatív. Magyarországon a könnyűipar egy elég karakteres iparág volt. A gyárak saját tervezőstúdiókkal rendelkeztek. Ezek idővel eltűntek, viszont a művészeti kapacitás megmaradt.  Ez a munka most már inkább a tervezésben teljesedik ki, amiben csak akkor látod közvetlenül a végterméket, ha együttműködsz egy kivitelező partnerrel.  A minta önálló utat jár be, és az alkalmazó dönti el, hogy mihez használja fel. Erre kell felkészítenünk a hallgatókat is – a mintakollekció, azaz a kreatív gondolat maga a termék.

Mennyire jellemző, hogy egy tervező külföldi vevőkörre építsen?

Mindig érdekesebb az, ami máshol van, és ami a hétköznapokban nem elérhető. Erre szerintem  jó alternatívákat kínálunk különböző design- és divatstúdiók révén; amik mind filozófiájukban, mind esztétikájukban és küldetésükben opcionális felületet biztosítanak a nagy brandekkel szemben.

Említette, hogy itthon főként a szellemi munka zajlik. Ön szerint a jövőben a kivitelezés visszakerülhet a hazai környezetbe?

Abban a pillanatban, hogy a fenntarthatóság ezen a területen is kellő figyelmet kap,  azt gondolom, hogy ismét nagyon fontos lesz az öltözékeknél, kiegészítő tárgyaknál az anyagok létrejöttének a folyamata, mint ahogyan a formáké is. Az, hogy ez hol készül, milyen körülmények között, milyen odafigyeléssel, kinek a keze által, legalább olyan komoly értéke lesz egy tárgynak, mint az esztétikája vagy az aktuális divatban elfoglalt szerepe.

A hazai divateseményeken kívül, mint a Marie Claire Fashion Days, vagy a Gombold újra!, milyen lehetőségei vannak a kezdő divattervezőknek az előrelépésben?

A Textil Tanszéken egyfajta jövőkép kialakításában is segítenünk kell a hallgatókat. Komoly felelősség, hogy megmutassuk: teljesen átalakult a magyar textilkultúra helyzete. Pályázatokon, élő feladatokon és versenyeken túl rengeteg olyan feladat van a divat területén, ami új irányokat nyithat meg. Ezen kívül különböző fórumokra visszük el a hallgatókat, Európa nagyvárosaiban megrendezett Fashion Week eseményei, textil vásárok pl. Heimtextil, ahol megmérettethetik magukat, ahol már negyedik éve standot is bérlünk, hogy a hallgatók terveladási lehetőséget is kapjanak. Ezen kívül lehetőséget kínálunk több kollaborációra is gyárakkal, tervezőstúdiókkal, amik gyakornoki pozíciót biztosít számukra.

2013-ban, a HVG-nek adott interjújában pozitívan nyilatkozott az emberek designtermékekkel kapcsolatos nyitottságáról. Úgy gondolja, változott azóta valami?

Szerintem igen. Bízom benne, hogy az emberek egyre inkább felismerik, hogy az öltözködés hatalmas platform a tudatos és felelős felhasználói magatartás kifejezésére. Fontos, hogy az öltözék is olyan figyelmet kapjon, ahol a funkció, a természetesség, és a fenntarthatóság kiemelt prioritások; azaz jó design.

// / 

Csák Alíz interjúja