Mustra: Kovács Dávid fotói
Kovács Dávid idén végzett a MOME BA szakán. Ha munkamódszeréről kérdezik, nemes egyszerűséggel azt mondja, hogy hasonló módon gondolkodik, mint egy nyaralni induló család:
elindul, viszi magával a fényképezőgépet, lefotózza, amit érdekesnek talál, majd büszkén megmutatja az “otthoniaknak”. Bármilyen banálisnak is tűnjön ez a párhuzam, Dávidot a fotózásban leginkább valóban az “odamenetel” érdekli; személyesen, közvetlen közelről tapasztalt és látott dolgokat akar képekben megragadni, és ennek érdekében a lehető legtöbbször lép ki a a saját komfortzónájából.
BA-portfóliókat áttekintő rovatunkban Dávid három sorozatot emelt ki. Ebből az első a fent látható Transit Zone…
Transit zone
“Ez egy borzasztóan kényes fotósorozat. Egyrészt ez lenne az a téma, ami egyszerre vált elcsépelt és mégis elengedhetetlen munícióvá a napi hírek és a reggeli kávé mellé. Másrészről, ez mégis csak egy “hálás” téma, hiszen itt és akármelyik ehhez hasonló tranzit zónában képtelenség izgalmas nyersanyag nélkül hazatérni. Alapvetően én is, csak úgy, mint minden fotós, fenntartásokkal álltam neki a feladatnak. Az esetek túlnyomó többségében portrék készülnek a hasonló szituációkban, amik leginkább a nézők érzelmeire apellálnak. Én az első 12 órában szintén gyerekeket, anyukákat, fiatalokat kaptam lencsevégre.
Másnap már maga az összegyűlt tömeg lüktetése kezdett érdekessé válni. Úgy láttam, hogy nagyon tudatosan szervezett, kontrollált csoportként működtek együtt az emberek. A képek augusztus utolsó és szeptember első napjaiban készültek, kezdve a határok lezárásával és végül az első buszok elindulásával az osztrák határ felé. Mérhetetlen mennyiségű adomány és egyéb tárgy maradt hátra a Baross téri aluljáróban.
A szériát remélhetőleg még januárban, az osztrák Ferry Dusika Stadion falai között tudom majd folytatni.”
Jézus-napló – Út menti feszületek
“Mindig is érdekeltek a külváros és az agglomeráció “egzotikumai”. Amióta sűrűbben utazom a szülővárosom és Budapest között, folyamatosan jegyzetelem az utak különböző pontjain fellelhető Jézus feszületek helyeit. Volt feszület, amelyet emlékek, szóbeszédek alapján, de volt olyan, amit a Google Maps segítségével kerestem fel. A legszembetűnőbb közös vonás a feszületekben, az volt, hogy – bár egytől-egyig a feltámadást szimbolizálják – semelyik sem egyházi vagy liturgikus környezetben foglalt helyet.
Az elméleti szigorlatomat már e téma köré építettem fel. A kutatásom középpontjában kezdetben maguk a feszületek álltak, egy idő után azonban a környezetükre kezdtem koncentrálni. Annak ellenére, hogy az évszázadok leforgása alatt a települések határai elmozdultak, és a legtöbb feszületet teljesen bekerítette az épített városi-falusi szövet, maguk a feszületek még mindig képesek uralni a környezetüket. És mivel számos feszület van családi és egyházi tulajdonban, ennél fogva elmozdíthatatlanok.”
Aszfalt
Ezt a projektet első körben egyszerű térábrázolásnak szántam. A kiindulási pontom egy kétdimenziós sík volt: tulajdonképpen egy sík a síkban. A legtöbben úgy gondolják, ez egy egyszerű témaválasztás, hiszen több ezer aszfaltfoltot találhatunk bárhol, szerte az országban. Ez igaz, de a problémát az jelenti, hogy a legtöbb ilyen forma egyhangúságában ismétlődik; szabálytalan szélű, torzul és az éjszakai fények miatt egészen kevés olyan folt van, amelyet az emberi szemnek nem zavaró módon lehet képi kompozícióba foglalni.
Az első szakaszban a konkrétabb, könnyen kivehető foltozásokat örökítettem meg. Ezek nagy részét Rózsadomb, Lipótváros és Újbuda területén találtam. Folyamatban van egy következő szakasz elkészítése, amelyben az útfestésekbe is belenyúló korrigálásokat fogom dokumentálni. Zavarónak tartom, hogy egy hagyományosan elfogadott, hétköznapi szabályrendszert, amely alapvetően határozza meg egy város/ország közlekedését és képét, ennyire igénytelen módon kezelünk.
// /
Kovács Dávid teljes portfólióját megnézhetitek itt.
