„A személyes ambícióm, hogy az az idő, amit közösen eltöltünk, minőségi idő legyen” – beszélgetés Szalontai Ábellel
Szalontai Ábel tihanyi víziója 2014 tavaszán kezdett el valódi formát ölteni, amikor a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóival először szervezett workshopot a Balaton partján. Kísérleti alkotótábor volt ez a javából, amiben a különböző szakok diákjai egymással együttműködve, szabadon fogalmazhatták meg a helyi problémákkal kapcsolatos felvetéseiket. A program kezdetektől fogva hosszútávra szólt, és lépésről lépésre szeretné megalapozni az egyetem jelenlétét a régióban. A legutóbbi szakaszban már a Tihanyi Bencés Apátsággal partnerségben, több szálon futottak a projektek. A helyi iskolában gyerekek bevonásával Fábián Noémi vezetett foglalkozást; Ruttkay Zsófia csapata az apátsági kommunikáció átalakítására és a múzeum tereinek kihasználására tett javaslatokat. A „megtartó erő” fogalmából kiindulva pedig több fotósorozat is született.
Az eddigi eredmények hamarosan a Bóján, a projekt februárban startoló online felületén lesznek láthatóak.
A Tihanyban élők és az oda látogatók évszázadok óta támaszkodhatnak az apátság helyi „megtartó erejére”. A MOME új szereplőként hogyan tud hozzáadni a már meglévő értékekhez?
Amivel az egyetem gazdálkodni tud, az az ötleteinek a kimeríthetetlen tárháza. Az ebből fakadó lehetőségek az apátság számára is láthatóvá váltak. A kölcsönös bizalomnak pedig jó alapot biztosít, hogy oktatási intézményként mi nem kizárólag a vállalkozói-gazdasági együttműködés reményében keressük a helyiekkel való kapcsolatot, de valóban a régiót érintő kérdéseken és megoldásokon akarunk gondolkodni.
A jelen esetben ebből konkrét megrendelési helyzet alakult ki, aminek keretében segítjük az apátság üzeneteinek a kommunikációját, építészeti felvetéseket fogalmazunk meg, olyan programokat szervezünk, amik a helyi közösséget is egy kicsit talán jobban össze tudják hozni. Ezek mind-mind nagyon izgalmas különálló irányok, de az egyetem igazi erőssége abban áll, hogy ezekre egy átfogó, komplex megoldást tudunk javasolni. Az evőeszköztől kezdve a kommunikációs felületeken át, segíthetünk akár a turisztikai szolgáltatások megtervezésében is.
Mindez mennyiben tud túllépni Tihany határain?
Ha Tihanyban eredményeket tudunk felmutatni, és folyamatossá válik a közös munka, akkor arra rá lehet építeni olyan felületeket és tartalmakat, amik már a szélesebb körű régiófejlesztést célozzák meg. Ez a bencések elképzeléseitől sem idegen: az a szellemi erő, ami bennük rejlik, ki kell, hogy kerüljön az apátság falain kívülre. Többek között ezért üzemeltetnek egy iskolát is, ahová tizennyolc régiós településről gyűlnek össze a diákok – e mögött az a gondolat áll, hogy a szellemiségük az egész régió számára erős potenciált hordoz. Mi pedig olyan regionális helyzetben találtuk magunkat, ahol az eszközeink nagyon hasznosak lehetnek egy ilyen fajta gondolkodásmódnak a kibontásához.
Almássy Dániel, Elek Zsófia, Olteán Viktória és Korcsmáros László belépőszalag tervei
Egyike a gyerekek és az egyetemi hallgatók által közösen megalkotott “iskolai szellemeknek”
Szatmári Sára fotója
Már a kezdetekben is beszéltél róla, hogy a távlati célok között szerepel egy MOME-s telephely létrehozása a Balaton mellett. Ennek alakulnak a körvonalai?
Az egyik ambíciónk valóban az, hogy elinduljon ott egy műhely, ami önmagát képes fenntartani. A körvonalak lassan finomodnak; keressük a pályázati lehetőségeket. Azt hiszem, ha kulturális és régiófejlesztési célokkal meg tudunk jelenni, és a műhely feladatait valóban lokális problémák szolgáltatják, akkor a mostani tervek átléphetnek egy másik szintre.
A saját koncepcióm horizontja is bővült az utóbbi időszakban… olyan helyet képzelek el, ahol, mondjuk, a tanáraink és a doktoranduszok is kutathatnak, alkothatnak, elvonulhatnak. Ebben az összefüggésben az lenne izgalmas, ha olyan kutatásokat tudnánk támogatni, amik a régióban felmerülő kérdésekre irányulnak, és amiknek az eredményét vissza lehet forgatni a helyi fejlesztésekbe. De nemcsak kutatásról, hanem meditációról, alkotásról, közösségerősítésről és az egyéni ambíciók lehetőségeinek megteremtéséről is szólna egy ilyen műhely. Úgy képzelem, hogy adott egy nagy munkatér és adottak a szállások, ahová bármikor el lehet vonulni… Amolyan újragondolt művésztelep új funkciókkal és ambíciókkal. Fontos szempont az is, hogy nemzetközivé tudjunk tenni egy ilyen helyet. Legyen alkalmas a hazai és nemzetközi partnereink fogadására a kutatás-fejesztés és oktatás összefüggésében. Workshopoknak, tanfolyamoknak adjon helyet, és a régióban is példaértékű munkát indíthassunk el a helyi szereplők bevonásával.
Oktatóként milyen lehetőségeket látsz ebben?
A személyes ambícióm, hogy az az idő, amit közösen eltöltünk akár a hallgatókkal, akár a partnereinkkel, jó minőségű idő legyen. Én ehhez nem tudok jobb helyet elképzelni a Balatonnál, illetve Tihanynál.
Oktatóként azt is fontosnak tartom, hogy a hallgatók részesülhessenek olyan jellegű élményekben, amik az egyetem falain kívül esnek. Minden alkalom, amikor lent voltunk, azt erősítette, hogy ennek az intenzitása akár öt nap alatt is olyan kézzelfogható eredményeket hoz, amit házon belül nem tudunk megcsinálni. A jövő egyetemét úgy képzelem el, hogy egy erős központtal összhangban működnek vidéki szatellitek is, amik lehetővé teszik, hogy a hallgatók új élethelyzetekkel találkozzanak. Nagyon lényeges, hogy transzparens és direkt ütköztetés szülessen a világ és a hallgatói gondolat között. E mögé fel kell állítani egy menedzsmentet, üzemeltetni kell, szakmailag ápolni kell, és önfenntartóvá kell tudni tenni. Ez egy óriási kihívás. Azt még nem tudom felmérni, mekkora munka vár ránk, de az biztos, hogy óvatosan kell előre lépkednünk. Nem kell rohanni.
Ebben a folyamatban a Bója jelenti a következő kis lépést…
Igen. Fontos, hogy legyen egy olyan felület, amin összegyűjthetjük és bemutathatjuk az eredményeinket. A saját gondolataimat szeretném úgy viszont látni a közeljövőben, hogy azok már nemcsak az enyémek, de mások is hozzáadják a sajátjukat. A Bójába mindenki bele tud rakni valamit a csapatból. Nem tagadom, hogy én személyesen nagyon szeretnék több időt tölteni Tihanyban; többet dolgozni azon, hogy az ott töltött idő valóban közös élménnyé váljon.
// /
Az interjú a Bója projekt részeként készült.
A portréfotó Kustos Nikolett munkája.
