French Connection. beszélgetés Bangó Alexandra tervezőgrafikussal
Bangó Alexandrának, harmadéves tervezőgrafika szakos hallgatónknak, az ERASMUS ösztöndíjprogrammal lehetősége nyílt rá, hogy az őszi szemeszterben a Haute École des Arts du Rhin illusztráció szakán Strasbourgban tanulhasson. A kint szerzett tapasztalatairól, a francia oktatási rendszerről és aktuális munkáiról kérdeztük.
Milyen portfólióval sikerült felvételt nyerned a strasbourgi egyetemre?
Az én portfóliómban az illusztráción van a hangsúly, így nem volt meglepő, hogy a Haute École des Arts du Rhin (HEAR) illusztráció szakára jelentkeztem. Elég sok illusztrációt, sketchbook rajzot adtam be, valamint a grafikai anyagaim is erősen rajzosak voltak.
Miért jelentkeztél az ösztöndíjprogramra, milyen elvárásokkal indultál el?
Az egyetem nem volt kérdés számomra, hogy kint töltsek egy szemesztert egy másik országban. Leginkább az illusztrációhoz és az anyagokhoz kötődöm, ezért mindenféleképpen szerettem volna kizárólag ezzel eltölteni ezt a félévet. A MOME-n erre nincs idő, sem lehetőség, hiszen a tervezőgrafika szak több szakágat is magában foglal. Azzal a céllal választottam egyetemet, hogy az segítse a professzionális fejlődésem és szakmai irányultságom kibontakozását.
A MOME-hoz képest miben különbözött a kinti egyetem?
A HEAR sokban különbözik a MOME-tól. Az egyetem önállóbb jellegű, inkább művész képzést, mint designer oktatást nyújt. Kevesebb a tanári figyelem és még több utánajárás szükséges ahhoz, hogy az ember kihozza magából a maximumot.
Ami az oktatási rendszert illeti, számunkra szokatlannak tűnhet az, hogy az alapképzés és a mesterképzés között is létezhet átmenet. Az én osztályomban például a diákok fele Párizsból jött egy, az egyetemnél alacsonyabb, gimnáziumnál magasabb fokozatú iskolából. Itt két év után diplomáznak le, majd Strasbourgban ismét szereznek egy BA szintű diplomát, amit „equivalence”-nek hívnak.
Az első évben alapozás folyik, majd a második évben szakosodnak, például kommunikációra, majd ezen belül graphisme-ra, ami magában foglalja a grafikát, az illusztrációt és az úgynevezett didactique visuelle-t. A harmadik évben kezdődik csak el az igazi munka, így a kiválasztott szakra az alapképzés alatt csupán egy év marad. Talán ezért is magától értetődő az, hogy mindenki megy mesterképzésre.
Az iskola klasszisokkal jobban felszerelt, rengeteg kamera és Imac áll bárki rendelkezésére. Ahhoz, hogy használhassuk is őket, részt kell venni pár hosszú előadáson, de megéri kivárni.
Milyen munkáid születtek a kint töltött félév alatt?
Leginkább illusztrációk születtek, szitanyomott printek. Elég sok nyomtatott alapú illusztrációs feladat volt, valamint könyvkötés. Többek közt csinálnunk kellett egy animált képregényt is, amit egy weboldallal kellett prezentálnunk. Egy gyerekeknek készült leporellót készítettünk, szörny témában, amit sikerült is eladnunk egy gyerekkönyv-fesztiválon. A kedvenc tárgyam a BD net elnevezésű tantárgy volt. Ez körülbelül annyit jelent, hogy netes képregény. Eddig még nem volt alkalmam képregényt készíteni és nem animáltam ekkora mennyiségű képet sem. Nagyon megtetszett a technika és a folyamat.
Témául egy elég személyes dolgot választottam, az egyik régi visszatérő álmomat. Az álom mindig ugyanúgy kezdődik és ér véget. Valami elől menekülök, viszont soha nem látom, hogy ki üldöz. Az egész folyamat nem is igazán üldözés, hanem csak egy ködös séta. Viszont azzal próbáltam véget vetni az örökös kérdésnek, hogy megrajzoltam ezt, rengeteget gondolkodtam ezen a problémán és végül saját magam válaszoltam a kérdésemre.
Érezted-e annak előnyét vagy esetleg hátrányát, hogy egy kelet-európai országból érkeztél?
Hátrányát egyáltalán nem éreztem. Így, hogy lehetőségem nyílt egy nagy múltú, nyugat-európai egyetemen tanulnom, már van viszonyítási alapom. Talán most még jobban becsülöm a MOME-t azért, mert megtanított gyorsan és keményen dolgozni. Belénk lett nevelve a munka iránti alázatosság és ezt a fajta hozzáállást a kinti diákokon nem vettem észre.
Hogyan képzeljünk el egy tervezés órát egy francia egyetemen?
A tervezés óra körülbelül ugyanaz, mint otthon. Folyamatos konzultációra van lehetőség, ha bármivel kapcsolatban kérdésünk van, a tanárok készségesen válaszolnak. Nem kötelező bejárni ezekre az órákra, ami azt eredményezi, hogy nem sokat látjuk egymást az osztállyal. A tanárok nincsenek olyan közvetlen viszonyban a diákokkal, mint itthon, ezért szerintem nehezebben működik a kommunikáció. A tanárok nem szívesen túlóráznak, ha valamelyik diákra nem jutott idő az óra folyamán, akkor annak várnia kell a következő alkalomig. Nincsen stúdió óra, ezért a diákok technikailag nem annyira képzettek, mint otthon. Azonban két labor is a rendelkezésükre áll, ahol kedvük szerint tudnak nyomtatni és az előkészítési folyamatokban a tanárok is besegítenek nekik.
Milyen élmény volt összességében az ERASMUS program?
Összességében nagyon örülök, hogy kint lehettem. Sokat tanultam az osztálytársaimtól, új inspirációt találtam és olyan dolgokat tudtam kipróbálni, amire otthon egyébként nem lenne lehetőségem. Egyrészt azért, mert a kurzusok sokkal nyitottabbak voltak, a szakok közötti átjárás pedig egészen könnyen megoldható. Illusztrátorként, animációs és látványtervezői tárgyakat egyaránt fel tudtam venni. Emberileg is nagyon sokat tud adni egy új és teljesen más kultúrájú környezetben töltött félév. A nulláról kellett felépíteni a kapcsolatokat.
Mit érzel, a kint szerzett tudást miben fogod tudni kamatoztatni itthon?
Azzal a céllal mentem ki, hogy azt csinálhassam, amit szeretnék. Rengeteget rajzolni, fejlődni, inspirálódni, világot látni, új barátokat szerezni, új dolgokat tanulni. Ez meg is történt. Sikerült belekóstolnom abba, hogy milyen az, amikor nem fogják a kezed és neked kell megtalálnod a feladatokban azt, ami a fejlődésed szolgálja. Remélem, ez a továbbiakban itthon is menni fog.
Mi az, amin most éppen dolgozol?
Jelenleg az itthoni vizsgákra szépítgetem a munkáim, valamint a Mundum Café bízott meg az arculati és a promóciós anyagainak a megtervezésével.
Készítette: Sándor Nóra
