Erdő. Törcsi András fotói

---

Miért vonzódunk ahhoz, ami félelmet kelt? Miért olyan népszerűek a horror klisék? Milyen képi jeleket társíthatunk a félelem érzéséhez? Törcsi András mesterszakos fotós hallgatót, a horror műfajának rajongójaként, évek óta foglalkoztatják ezek a kérdések. Itt látható sorozatát előtanulmánynak tekinthetjük készülő diplomamunkájához, ami a vizualitáson keresztül vizsgálja, hogy mennyiben ösztönös és mennyiben belénk nevelt reakció, ha valaminek a láttán elfog minket az ijedtség.

“Közel áll hozzám a horrorfilmek világa: saját munkáimra legnagyobb hatással a korai horrorfilmek, mint például a Ragyogás, Péntek 13, Rémálom az Elm utcában vagy a Texasi láncfűrészes voltak. Emellett inspiráltak még a korai Tim Burton filmek és a 80-90-es évek videoklipjei, főként az Anton Corbijn által rendezett darabok. Ezek vizuális világa azért is volt nagy hatással rám, mert ezekben az időkben még nem volt jellemző a digitális utómunka – vagy legalábbis nem olyan mértékben mint ma -, így szinte a teljes díszlet makettekből épült fel. Ettől a látvány sokkal álomszerűbb, szürreálisabb.

Az itt bemutatott sorozat folytatása az előző munkáimnak és előzménye a következőeknek, így nem is tekintem különálló sorozatnak. Sokunkban ott van a természethez, a nyugodt, tiszta, érintetlen világhoz való visszatérés vágya. Ez nem új téma, már régóta folyamatosan jelen van a filozófiában és a társadalomtudományokban. Ebben a sorozatban ugyanakkor azt a bizonytalanságot szerettem volna megjeleníteni, amit abban a környezetben érzek, ahol a nyugalmat keresem és feltételezem, mégsem tudom elválasztani ezt a félelem érzetétől. A városi környezetben való létezés egyszerre taszít és távolít el a természettől.”

---