Aktivátorok – Hogyan készülnek a jövő közösségi terei?

---

A lakatlant lakhatóvá tenni. Közös erővel. Ez a célja a Kortárs Építészeti Központ Lakatlan elnevezésű projektjének, amely üresen álló, budapesti ingatlanok számára igyekszik innovatív megoldásokat találni közösségi alapú hasznosításukra. A fővárosi és külföldi példák mellett vidéki városainkban is sorra születnek a helyi igényeket és feltételeket szem előtt tartó önszerveződő helyek és kulturális helyszínek. Az Aktivátorok előadás-sorozat keretében egy-egy ilyen, üres épületet vagy épületrészt újragondoló közösségi projektet mutattak be a KÉK-be meghívott szakemberek.

Milyen kezdeményezésben, kikkel együttműködve jöttek létre ezek a kulturális-közösségi helyek? Egyáltalán, mi vezérelte a létrehozókat, hogy ilyen módon valósítsák meg ötletüket? Hogyan használták fel, és milyen eszközökkel alakították át a rendelkezésükre álló építészeti keretet?  Mik a jövőbeli terveik? Többek között ezekre a kérdésekre adtak egyéni választ az est vendégelőadói.

Bach Péter, a BME Urbanisztika Tanszék egyetemi tanársegédjének bevezetőjét követően Fábián Gábor és Fajcsák Dénes, az Arkt építész stúdiótól az egri Művészeti Ellátóról beszélt, melyet egy lerobbant, üres épület újragondolásával hoztak létre. A kiállítótereket, kávézót és kreatív irodát magában foglaló Ellátót sokszor meglepő használt és felajánlott anyagok (akácfa-korongok, molinók) újrahasznosításával alakították ki, és számos önkéntes (így az egri Bornemissza Gergely Szakközép- és Szakiskola tanulói) is dolgozott a megvalósításán. Az Ellátó páratlan koncepciója nem is maradt visszhang nélkül: az idei Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjában az Arkt építésziroda állíthat ki.

Szuhay Márton, a K64 közösségi iroda egyik alapítója előadásában felvázolta azokat a tapasztalatokat, meghatározó élményeket, melyek végül elvezettek a pécsi Szabadkikötő multifunkcionális terének létrehozásáig. A 2015-ben megnyílt közösségi helyet izgalmas elemek teszik egyedivé: a világítás egy beépített villanypóznáról működik, a játszótéri részben érdekes formájú és anyagú párnák várják a gyerekeket, télen pedig egy századfordulós kokszkályha ad meleget. A kerthelyiségben egy bontott anyagokból és ablakokból kialakított üvegház vonja magára a látogatók figyelmét. A kávézóként, előadások és koncertek helyszíneként működő Szabadkikötő tehát nem véletlenül egyre népszerűbb a pécsiek körében.

A debreceni Nagyerdei Víztorony átalakításáról Süli András, az egyik ötletgazda számolt be. A sokáig megközelíthetetlen, a várostól izoláltan létező épületet a Campus Fesztivál keretében vonták be újra Debrecen vérkeringésébe. Később ennek sikerén felbuzdulva állandó közösségi térré alakították, és rengeteg új funkcióval ruházták fel az addig használaton kívül álló víztornyot: kiállításokat, workshopokat, koncerteket rendeznek, falmászásra alkalmas felületet hoztak létre, a volt szolgálati lakásban kávézót működtetnek, és hamarosan riksa- és kerékpárkölcsönzésre is lehetőség nyílik.

A Húsznegyven Budaörsi Fiatal Építészek Műhelye Egyesületet Dobos Botond és Gerzsenyi Judit mutatta be, melynek fő tevékenységi körébe tartozik a közösségi, építészeti programok, kiállítások szervezése, a szakmai ismeretterjesztés, valamint az építészeti nevelés beindítása. Az egyesület a budaörsi Zichy Major átalakítására készített tervezetet, melynek egy része jelenleg lakatlanul áll. Egy kulturális inkubátorház jellegű épületet képzeltek el, melyben közösségi irodák, nyitott műhelyek, kávézó, udvarán pedig piac kaphatna helyet. Elgondolásuk szerint egyfajta befogadó intézményként funkcionálhatna a major, sokféle alkotócsoportnak helyet biztosítva.

A két külföldi meghívott – Gábor Bindics és Veronika Kovacsova – Pozsonyból és Bécsből hoztak példákat önszerveződő kulturális terekre. Gábor a pozsonyi Dunaj szórakozóhely létrehozásáról, majd a Stará tržnica vásárcsarnok megteremtéséről beszélt, mely tizenegy szakmabeli ember összefogásából született. A hétköznap piacnak, hétvégenként rendezvényeknek helyet adó térrel szoros összefüggésben számos más projektet is működtetnek: főzőiskolát, hajléktalanoknak munkát biztosító kávézót, a piaci árusok szombati termékeit felvásárló éttermet. Veronika a Paradocks egyik projektjét a Das Packhaus-t ismertette, melynek keretében egy régóta elhagyatottan álló bécsi irodaépületet nyitottak meg újra a nagyközönség előtt. Az épületben bárki bérelhet magának ideiglenesen helyet ötlete megvalósításához.

Az előadásokat záró közös beszélgetés rávilágított arra, hogy ezek a projektek sokkal többről szólnak, mint egyszerű épület-felújításról: közösségszervező erővel bírnak, régóta lakatlanul álló épületeket integrálnak a városok szövedékébe, megteremtik a városi élet új kulturális központjait.

// /

Dekovics Dóra írása

 

---