Pages: Olteán Viki sketchbookjában az élet
Pages sorozatunkban a sketchbookok rejtett világába merülünk alá, ahol tudatos és tudattalan, rejtett és nyilvános tartalmak kibogozhatatlan rajzszövedékéből ollózunk ki tulajdonképpen bármit, ami elénk kerül. A válogatás éppen annyira kötetlen és szabad, mint maga a vázlatfüzetekbe írás-rajzolás-festés-ragasztás.
Ezúttal Olteán Viktória grafikushallgató füzeteit nyithattuk ki. Magával kapcsolatban Viki három dolgot emelt ki: sokat foglalkozott néptáncolással, szeret az erdőben lenni, és néha a barátaival rózsaszín plüssnyúlnak öltözve filmet nézni. A sketchbookokról pedig a következőket írta nekünk:
Nekem olyanok a skatchbookjaim, mint azok a fiókok meg dobozok, amikbe beleteszel mindenféle kacatot a digitalpresses szórólaptól kedzve a fura helyekről emlékbe elhozott poháralátéteken keresztül az órai jegyzetekig, aminek margóján az éppen akkor melletted ülő évfolyamtársad által rajzolt legelésző tehén és egy szőrös láb díszeleg. Általában mindenféle indokolatlan dologgal vannak tele a füzetkéim. Például olyasmivel, mint mikor az utcán rákiabálsz egy macskára, hogy: “Cica!”, ő visszanéz ijedten, és elgondolkodsz rajta, hogy mennyire csodálatos lenne, ha komoly hangon csak annyit szólna vissza: “Ember!”
// /