2016. 04. 28. | Design | Interview

Kerámia élesben – Beszélgetés a MOME és a WAMP első közös projektjéről

A MOME és a WAMP az ősszel közös kurzusheti programot rendezett, aminek egyik kifutása volt, hogy a kurzuson részt vett diákok kiállítási és árusítási lehetőséget kaptak a design vásáron.

A WAMP-on a MOME Tárgyalkotó Tanszékének nyolc hallgatója jelent meg kerámiából készült használati és ajándéktárgyakkal. Az eseményen való részvétel a hallgatók számára olyan lehetőséget biztosított, ahol próbatermeiket piaci környezetben tesztelhették – mondhatni, végre élesben is kipróbálhatták őket. A vásáron szerzett tapasztalatokról a hallgatókat, a MOME-WAMP együttműködés tanulságairól, jövőjéről és a pályakezdő keramikusok piacra lépési lehetőségeiről pedig a kurzus vezetőit, Kondor Edit keramikustervező művészt és Bodnár Enikő textiltervező művészt kérdeztük.

Ha jól tudom, ez volt az első alkalom, hogy a MOME saját asztallal jelent meg a WAMP-on. Honnan jött az ötlet, hogy most nyissatok egymás felé?

K.E.: Az egész úgy indult, hogy a WAMP megkereste az egyetemet, hogy kezdjünk el együttműködési lehetőségeken gondolkodni. Első lépésként tartottunk az őszi kurzushéten egy közös kurzust, amit Bodnár Enikővel ketten vezettünk. A kurzus során Vári Zsófia, Farkas Zsuzsi és Gámán Zsuzsa bemutatták a WAMP működését és üzletpolitikáját.

B.E.: Érdemes tudni, hogy nekik eleve vannak olyan tanfolyamaik, amik vállalkozásindításra készítik fel a tervezőket, vagyis elég sok tapasztalattal rendelkeznek az ilyen workshopokat illetően.

K.E.: Mi is hívtunk vendégeket – keramikusokat, üvegtervezőket, textileseket –, akik évek óta sikeresen vesznek részt a vásáron, és akik személyes tapasztalataikon keresztül tudták bevezetni a hallgatókat ebbe a speciális, „WAMP-os” szituációba.

Milyen szakokról érkeztek a hallgatók?

K.E.: A Design Intézet BA és MA hallgatói egyaránt részt vehettek a kurzuson, de elsősorban a Tárgyalkotó Tanszékről jelentkeztek. Többnyire keramikusok, de volt textiles és üvegtervező hallgatónk is. A kurzus egyik legnagyobb előnyének azt tartom, hogy aki részt vett benne, annak automatikusan lehetősége nyílt rá, hogy kipróbálja a termékét élesben a WAMP-on. Az már az elejétől fogva világos volt számunkra, hogy az kisebb, sorozatban is gyártható, de mégis egyedi termékek illeszkednek a leginkább a vásár profiljába. Az őszi szemeszterben Lublóy Zoli a Tárgyalkotó tanszék oktatója vitt 1-5-15 címen egy olyan tervezőkurzust, ami kifejezetten ilyen típusú tárgyak létrehozására koncentrált. Többek között az ezen a kurzuson készült kerámiákat, illetve a hallgatók egyéni ötleteken alapuló tárgyait próbálhattuk ki később a WAMP-on.

Oktatói szemszögből, hogy látod, miért jó a WAMP-olás?

K.E.: Úgy érted, miért hasznos ez a hallgatóknak? Szerintem a mostani együttműködés által olyan piaci szegmensbe tudtunk belépni, ami az egyetemen belül eléggé elhanyagoltnak, ugyanakkor fontos területet jelent. A designra fogékony, újdonságot kereső, kíváncsi közönség látogatja ezt a vásárt. A hallgatók elsősorban azt szeretnék, hogy a tárgyaikat használják, értően szeressék. A WAMP egy olyan helyzetet teremt, ami ezt elősegíti. A másik hozadéka, hogy a vásáron tesztelhetik a termékeiket: mi mennyire érdekes a vásárlóközönségnek? Mi érvényesül? Milyen árak reálisak? Mit ér a saját munkám a magam számára, és mi az, amit mások megadnak érte? Ez most egy egyszeri alkalom volt, de sok tanulsággal szolgált mindenki számára, aki részt vett benne.

B.E.: A pályára kerülő fiatal designereknek mind a hazai, mind a külföldi megjelenési lehetőségeket fel kell mérniük, és minél több szálon ki kell építeniük a saját tervezői jelenlétüket. A WAMP az elmúlt évtizedben a legjelentősebb hazai „művészpiac” rangjára emelkedett, kellő szakmai tapasztalattal és innovációs háttérrel. Az együttműködés jelentőségét növeli az a tény is, hogy a vásáron való megjelenés a hallgatókat anyagilag nem terhelte, kizárólag a saját tárgyaik elkészítését kellett finanszírozniuk, így a tárgyak tervezésénél az egyediség és szakmai kvalitás kerülhetett a fókuszba.

Az eladások szempontjából is sikeresnek tartjátok a szereplést? A közönség szerette a MOME-s kerámiákat?

K.E.: A WAMP-on elsősorban ékszereket és ruhákat árulnak. De tény, hogy a kézművesség és az egyediség iránti igény már nem csak a divatot, hanem a lakáskultúra tárgyait is érinti. Fontossá vált a személyes történet és a kézzel készült termék. Érdekes azt is megfigyelni, hogy az évben melyik az az időszak, amikor jellemzőbben vásárolnak kerámiát. Ez az év első eseménye volt, és nagy érdeklődésre számítottunk, de tény hogy inkább a téli ünnepek előtt aktuálisabb a kerámia.

A vásárok kapcsán egyébként alapszabály, hogy sok rendezvényen kell részt vennie egy tervezőnek ahhoz, hogy „bejárassa” a termékét egy adott közegben. Ha innen nézem, akkor a megjelenésünk sikeresnek mondható, hiszen ezen az egyszeri alkalmon is minden hallgató el tudott adni és kifejezetten volt érdeklődés a tárgyak iránt.

B.E.: Az igazi eredménye azonban valóban az, hogy a hallgatók szembesülhettek vele, hogy a termékek installációja és beárazása milyen hatással van az eladásokra, másrészt olyan piaci helyzettel találkozhattak, amivel egyébként nem tudnának az egyetem falain belül. Az is kiderülhetett, hogy kinek van ehhez tehetsége vagy affinitása. Egy nagyon közvetlen helyzetről van szó, amiben nem biztos, hogy minden tervező ugyanolyan jól érzi magát.

Az előkészítő kurzuson gyakoroltátok kezelni ezeket a helyzeteket?

K.E.: Kifejezetten nem gyakoroltuk ezt, de a meghívott előadók megosztották velünk tapasztalataikat, és kaptunk egy-két gyakorlati tanácsot. A WAMP-on való részvétel igazából maga jelentett jó kommunikációs tréninget a hallgatók számára.

B.E.: Az eladó-vásárló viszonyt kizárólag élesben lehet és érdemes kipróbálni, gyakorolni, hiszen előre nem tervezett kommunikációs helyzetekben kell megállni a helyüket a hallgatóknak. Az önismeret, a személyiségfejlesztés területét is érinti a piaci szituáció, hiszen letesztelhették önmagukat, és felmérhették a vevőkre gyakorolt hatásukat. A WAMP képzései között találkozunk marketingpszichológiával is, ahol szakember segít az eladóknak az értékesítés kommunikációs rendszerében eligazodni.

És mit jelentett a hallgatói jelenlét a WAMP számára?

K.E.: Vári Zsófiék azt mondták, hogy frissességet szerettek volna belevinni egy már jól bejáratott helyzetbe. Azt hiszem, ez sikerült. A hallgatói munkáknak újdonságereje van, és a színvonalat is emelik. A kurzushéten megmutattuk a szervezőknek, hogy milyen típusú tárgyaink vannak, ők pedig elmondták, hogy mitől lehet egy tárgy alkalmas rá, hogy működjön egy ilyen közegben. Most vissza is igazolódott, hogy vannak olyan tárgyak, amik inkább egy galériába illeszkednek bele, és vannak, amik közvetlen eladási szituációban tudnak érvényesülni.

B.E.: Az pedig, hogy a hallgatóink közvetlenül találkozhattak a vevőkkel, egy nagyon nagy értéke ennek az együttműködésnek. Egy galériában rendszerint nem érintkezel közvetlenül a vásárlóiddal, itt viszont azonnal reagálnak a tárgyaidra, és ebből rengeteget lehet tanulni emberileg és szakmailag is. A WAMP számára a hallgatóink jelenléte pedig, szerintem, hozott egy olyan új színt, ami eddig hiányzott.

Hogy láttátok, a stand fölé kifüggesztett MOME molinó sokat dobott az érdeklődésen? Érvényesült ilyen értelemben az intézményi brand?

K.E.: Fontos megemlíteni, hogy a molinó a Textill Tanszék közreműködésének köszönhető, és mindenképpen emelt a megjelenésen, de nem feltétlenül a MOME brand, hanem a tárgyak maguk vonzották az embereket.

B.E.: De ennek is sok tanulsága volt, WAMP egy speciális vevőkörrel rendelkezik, és a jövőben hamarabb el kell majd kezdenünk a célzott kommunikációt és az installáció megtervezését. A rendelkezésünkre álló molinók mellett nagyobb figyelmet és előkészületet igényel a tárgyak installálása. Az asztalok letakarása, speciális display-rendszer felállítása, a tárgyak asztalon való elhelyezése is megfelelő tervezői hozzáállást igényel. Ebből a szempontból is szereztünk tapasztalatot, rálátást a többi eladó hozzáállását, megjelenését felmérve.

Most a „fenntarthatóság” volt az a kulcsszó, ami köré a vásár épült. Ti reagáltatok valahogyan erre a témafelvetésre?

K.E.: Nem kifejezetten, de a kerámia fenntartható, úgyhogy eleve beleillettünk a koncepcióba! A következő alkalmat őszre tervezzük a Design Hétre. Szeretnénk, ha több területről is megjelennének a WAMP-on hallgatók, és több tanszéket is meg tudnánk mozgatni ezzel kapcsolatban. Szerintem mindenkinek nagyon hasznos lenne, akár a fenntarthatóság lesz a téma, akár valami más.

B.E.: Az őszi intenzív kurzushetünk sikerén felbuzdulva, jelenleg a Textil Tanszék is bekapcsolódott a WAMP-os kurzusba a 2. szemeszterben. Benczúr Emesével két textiles hallgató témavezetőjeként igyekszünk a tanszékünk keretein belül is népszerűsíteni a fenntartható designt érintő témákat. A diákok az eddigi tapasztalatokat megismerve, a keramikus diáktársak sikerén felbátorodva tervezik az őszi WAMP-ra tárgyaikat, tárgycsoportjaikat. Reményeink szerint ennek a kezdeményezésnek sok követője és aktív résztvevője lesz a közeljövőben a mi tanszékünkön is, hiszen a textil, a ruha az egyik legjobban preferált tárgycsoport a vásáron.

Adja magát a kérdés, hogy a nem merült-e még fel egy saját MOME-s vásár megszervezése akár az alumni, akár a hallgatók bevonásával.

K.E.: Régebben esett róla szó, hogy létrejöhetne egy MOME Shop, vagy valamilyen hasonló piaci alapú felület, de nem tudom, hogy ezek az ötletek most, hogy állnak. Szerintem ez egyébként egy nagyon jó felvetés volt, csak nem annyira a Zugligeti úton, mint inkább a városban vagy online lehetne megcsinálni.

A vásár mellett említettél még egy irányt, ami a pályakezdő keramikusok számára nyitva áll: a kortárs galériák világát. Szerinted valóban fel tudják szívni a friss diplomásokat? Nyitott a lehetőség, hogy bekerüljenek?

K.E.: Szerintem igen. Egyre inkább foglalkoznak vele a tanárok is, hogy már a hallgatói munkák is láthatóvá váljanak az iskolán kívül. Ugyanakkor, amikor a tervezők kikerülnek az egyetemről, nem biztos, hogy még készek rá, hogy egy galériás közegben megállják a helyüket – nem kapnak olyan jellegű segítséget, amivel a gyakorlati kérdéseket könnyen meg tudnák oldani. Azért is volt jó a WAMP, mert, például, mindenkinek kellett tudnia számlát adni, és más hasonló, hétköznapi dologgal is meg kellett tudniuk birkózni, amitől felnőttnek érezhették magukat, és tettek egy lépést afelé, hogy piacképes tervezőkké váljanak.

B.E.: A lehetőséget én is nyitottnak látom, de mivel a friss diplomások nem rendelkeznek kiépített kapcsolatokkal a szakmában, mindenképp szükségesnek látom a tanári közreműködést, egyfajta közvetítői, segítői szerepet felvállalva.

Tulajdonképpen átbillentettétek őket a karrierjük egy következő fázisába…

Igen, ezen voltunk.

Ennek hatására változott valamit a tervezéshez való hozzáállásuk?

K.E.: Abszolút! Ezek a tapasztalatok mind szervesülnek. Ugyanakkor különbséget kell tennünk a különböző piaci felületek között, amelyek közül a WAMP csupán az egyik. Egészen máshogy kell megközelíteni, mint például egy webshopot vagy galériát.

B.E.: Az élmény tapasztalattá való érése a tervező egyéniségének, személyiségének is fontos fejlődési szakasza. A tervezéshez való hozzáállást természetesen befolyásolhatja negatív és pozitív irányban egyaránt. Az egyéniségünknek megfelelő bemutatkozási felületet kell találnunk, de ahhoz, hogy ezt megtaláljuk, nyílván ki kell próbálnunk különböző értékesítési formákat. A tárgyaink eladásánál fontos szempont, hogy megtaláljuk a vevőkörünket, és több csatornán keresztül is megközelíthetsük őket.

Sinkovits Zsuzsa (BA3) | Tálkák |MOME Design | WAMP | 2016 | © Moholy-Nagy Művészeti Egyetem

Oktatóként milyen pályára lépési stratégiákat látsz? Az ékszertervezőknél vagy textil szakon szinte evidencia, hogy minél hamarabb el kell kezdeni saját márkát építeni. A keramikusoknál ez mennyire jellemző?

K.E.: Nálunk a brandépítés ilyen szinten még nem jelenik meg; a tárgyalkotóknál ez ugyanis egy viszonylag új helyzet. Az viszont látható nagyjából, hogy a végzett hallgatóknál előbb-utóbb ugyancsak kulcskérdéssé válik a brandekre és nevekre épülés. Hogy pontosan milyen piacot céloznak, az már teljesen egyéni választás. Többnyire designboltokban jelennek meg érdekes használati tárgyakkal. Az pedig egyáltalán nem jellemző, hogy multikhoz vagy gyárakhoz mennének el tervezni. Saját kisvállalkozás alapítására törekszenek, és arra, hogy folyamatos megújulással szem előtt tudjanak maradni.

B.E.: A saját márka kiépítése, vagy alkotócsoportokban való bemutatkozás valóban jellemzően textiles, ruhás magatartásforma, de nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy cégeknél helyezkedjenek el a tervezők. A vásárokon való bemutatkozásnak ebben az esetben is van létjogosultsága, hiszen alkotócsoportok, saját branddel rendelkező tervezők is kihasználják ezt a lehetőséget.

Sebesi István (BA2) | Fűszertartók |MOME Design | WAMP | 2016 | © Moholy-Nagy Művészeti Egyetem

Sokan elhagyják a pályát?

K.E.: Szerintem ma már folyamatosan nyílnak ki piacok. Például az éttermi vonal egyre erősebb; újabb és újabb arcokra és arculatokra van szükség! Az is jó irány lehet, ha valaki kis webshopokban kezd árulni, vagy saját online boltot hoz létre. Sokkal több a lehetőség most, mint az én időmben: mi akkoriban nem is gondolkodtunk azon, hogy önállóan eladjunk kerámiát. Inkább az alkotás öröme és az autonóm gondolkodás hajtott minket – főleg kiállítási tárgyakban, stúdiókerámiában gondolkodtunk. Ezekben szintén lehet, hogy fontos volt a funkció, de a piackeresés nem volt elsődleges szempont. Ma már másként van. Az oktatásban is fontos elvárás, hogy a létrehozott tárgyak érintkezzenek a piaci valósággal. A mi időnkben, szerintem, legfeljebb a végzetteknek 5%-a maradt meg a pályán. Most próbáljuk helyzetbe hozni a diákokat minél előbb, hogy szembesüljenek valóságos helyzetekkel. Kontaktjaik és tapasztalataik legyenek, hogy később nagyobb magabiztossággal léphessenek fel a piacon.

B.E.: Én is azt tapasztalom, hogy a lehetőségek sokkal szélesebb spektrumban vannak jelen a fiatal pályakezdő designerek életében, mint amikor mi voltunk pályakezdők. A tervezők hozzáállása és a befektetett energia függvénye, hogy valaki érvényesül-e a szakmában.

A hallgatók többsége inkább művészként vagy alkalmazott tervezőként határozza meg önmagát?

K.E.: A kettő rendszerint egyszerre van jelen, keveredik, de az világos, hogy meg szeretnének élni belőle. A magabiztosságnak egy fontos alapja, hogy a tárgyaik emberekhez jutnak el, akik szeretik és használják őket. Az alkalmazott tervezésnél erre gyorsabban megvan az esély, de mindkettő – a piacorientált és az autonóm tervezői – attitűd is működhet akár párhuzamosan egymás mellett. Rég nem egymást kizáró kategóriákról van itt szó.

B.E.: Az alkalmazott tervező is művész, nehezen húzható meg manapság a határ a művészet különböző területei között, és meghatározni sem kell feltétlenül, hogy melyik kategóriába tartozik valaki. Sokszor találkozunk olyan feladatokkal, ahol a funkcionális jelleg háttérbe szorul, illetve fordítva, amikor dominál. Mindkét irány jelen lehet egy tervező életében.