Fotó Allstars I. – Fókuszban az idei Pécsi József ösztöndíjasok

---

Idén 25 éves a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj. A fotográfusok szakmai láthatóságát, szakmai fejlődését célzó díj odaítéléséről öttagú szakmai kuratórium döntött a jelentkezők által benyújtott portfóliók, valamint az egy éves időtartam keretében megvalósítandó munkatervek alapján. Cikkünk első felében a 2016-os év első évfolyamos díjazottjait mutatjuk be.

Fátyol Viola

„Ha van szíved, neked is fáj, amit velem tettél” – olvasható Fátyol Viola fotóján egy fali terítőre hímezve a mondat, ami Viola 2013-ban elkezdett fotósorozata címéül is szolgál.

A képen dokumentált konyha fala egy Vámospércsi asszony otthonában található, aki a Hajdú-Bihar megyei város népdalkörének tagja. A sorozatban a Vámospércsi Népdalkör életéből látunk képeket, amelyeket Viola a népdalkör tagjaként, résztvevő megfigyelőként fotózott. A csoport kulturális szerepére, a körben éneklő asszonyok identitására reflektáló képeket a fotós és a szereplők között kialakult érzelmi kötődés hatja át. Fátyol Viola munkáiban visszatérő téma az eltérő nőgenerációk tagjai közti különbségek egy-egy szituáción keresztüli feldolgozása. Ezeket a különbségeket Viola a képein megjelenő szereplőkkel való azonosuláson, identitáscserén keresztül értelmezi – a különbségeket az összetartozás közös nevezői egyenlítik ki. Dressing című videójában Margit nénivel, a Népdalkör egyik tagjával cserél fellépő ruhát, a Nyújtás-ban pedig egy 2009-ben készült fotója – a fent is látható – Mama tésztaglóriával alapján összeállított animáció folytatásaként, az egykoron tésztát nyújtó nagymamájának mozdulatsorait ismétli. Munkájában a generációs különbségeken átívelő összetartozásról és a tésztanyújtás szimbólumába által megjelenített nőkép átalakulásáról is gondolkodik. Viola eddigi kutatási témáinak folytatásaként az ember közösségben való életét, a közösség megtartó erejének további aspektusait vizsgálja.

Marinka Zsuzsanna Alexandrovna

Marinka Zsuzsanna Alexandrovna 2011-ben végzett a MOME Fotográfia alapszakán, mesterdiplomáját 2013-ban szerezte. Autonóm munkái mellett divatfotózással, videózással foglalkozik. Érdeklődésének eddigi fókuszában többek között a fotográfia mint a tudatalatti tudatosítására használható eszköz állt: ez a téma jelenik meg 2008-2011 között készített sorozatában, a Keyhole–ban. Képein, amelyek álmait dolgozzák fel, egy tér- és időkoordináták nélküli világot tár elénk. A fotók sajátos szimbolikájukkal önértelmezéseknek is tekinthetők, de a befogadó önálló olvasatát is lehetővé teszik. A Keyhole képeit, mint egy kulcslyukon át látott eseménysort szemléljük; az így feltáruló világ összefüggései nem egy koherens narratívából, hanem utalásokból, egy-egy kiemelt jelentőségű motívumból bontakoznak ki. Marinka Zsuzsanna fotográfiáinak lágy, fekete-fehér felületeivel, halvány színeivel, rejtett szimbolikájú képeivel elvonatkoztat a fotográfia dokumentum-jellegétől. Munkáit könyvformátumba rendezve A Szeretőm című photobookjában láthatjuk. Az elkövetkező évben a hiteles portrékészítés problematikájának kutatásával, a fotografikus képpel mint a lefényképezett alany önfelismerését lehetővé tévő médiummal foglalkozik.

Koleszár Adél

New Routes Of Faith, © Koleszár Adél

New Routes Of Faith, © Koleszár Adél

Koleszár Adél Mexikóban készült képeivel a dokumentarizmus eszköztárát használva, kendőzetlen közvetlenséggel közvetít Latin-Amerika társadalmi valóságáról. Adél 2013-ban utazott először Mexikóba egy művészeti rezidenciaprogram keretében – bejárva az ország államait készítette New Routes of Faith című sorozatát, amelyben olyan emberek életének képeit láthatjuk, akik az erőszakkal és szervezett bűnözéssel való együttélés mindennapjaiban a vallásosság sajátos formái felé fordulnak. A New Routes of Faith portréin keresztül, a brutalitás és halál helyszíneinek ábrázolása által közvetített emberi történetek jelen vannak Latin-Amerika végtelen tájaiban is – a grandiózus léptékű hegységeket és sivatagot áthatja a bűnözés és drogtermesztés jelenléte, a kegyetlenséggel kioltott emberéletek emlékezete. Adél munkájában az elkövetkezőkben kiemelt hangsúlyt fordít a tájkép mint szimbólum Dél-Amerikához köthető jelentéseinek felkutatására.

Floszmann Attila

Floszmann Attila fotográfiáin is központi szerephez jut a táj mint szimbolikus jelentéstartalmat közvetíteni képes téma. Silence after the revolution című sorozatát 2011-ben kezdte el készíteni a polgárháborús válság sújtotta Líbiában. A diktatórikus vezetés leverését célozó, forradalommá alakuló tüntetések, egymással harcoló fegyveres milíciák, sebesült civilek, emberi jogi visszaélések helyszínévé váló észak-afrikai országban végbemenő pusztulással a Silence after the revolution-ban lerombolt, kiüresedett lakóövezetek, az összecsapások nyomait végérvényesen magán viselő környezet képei által szembesülünk. A véres konfliktusok színhelyein készült felvételeken a pusztítás nem a halál közvetlen képeiben, hanem a sorozat lírai narratívája által jelenik meg. Attila munkáját 2013-ban folytatta Líbiában – helyiekkel készített interjúkat, részletes képet kapva az elnyomás és kiszolgáltatottság traumáiról, a bizonytalanság mindennapi létállapotáról. A Pécsi József ösztöndíj keretében megvalósítandó anyagának alapját a fegyveres konfliktusok sújtotta térség lakosainak beszámolói képzik.

Németh Péter

A dokumentarizmus kevésbé elemelt műfajában alkotó Németh Péter 2013-tól dolgozik fotóriporterként, autonóm munkái is a szocio- és riportfotográfia területéhez köthetők. Na és meddig maradsz? című anyagát szülővárosában, Szentgotthárdon készítette – közvetlen környezetének dokumentálásakor a képeket egyszerre alakította a sorozat szereplőihez fűződő érzelmi kötődése, valamint az a megfigyelői szerep, amely az otthonos kisvárosi közegtől való fokozatos eltávolodás következménye volt, hiszen Péter 2008-ban Budapestre költözött. Megszokott környezetének elemei egyre szimbolikusabbá váltak számára és annak vizsgálatára késztették, hogy saját közegünk motívumain keresztül hogyan gondolkodunk a körülöttünk zajló életről. Péter témájának folytatásaként a vidéki és városi élet további aspektusait szeretné feltárni vas megyei falvak, kisvárosok élettereinek dokumentálásával, kiemelt hangsúlyt fordítva az itt élő fiatalok kilátásaira, egymás életében betöltött szerepükre.

Máté Balázs

Máté Balázst a fotografikus kép mediális lehetőségei a percepcióval, értelmezéssel, jelentéstulajdonítással való összefüggéseiben foglalkoztatják: munkáiban az ezek között működő kölcsönhatásokat vizsgálja. Parallax című sorozatában meg nem kérdőjelezett tér– és felületérzékelési metódusaiból szeretné kimozdítani a befogadót. Képei mértani alakzatait eltávolítja egyértelmű értelmezhetőségüktől, bizonyos témákat – egy kődarabot, kezeket, vagy egy alumínium fóliát – azok értelmezési kontextusa nélkül, absztrakcióként ábrázol. A fekete és fehér felületek éles kontrasztja lehetőséget teremt olyan képi illúziók létrehozására, amelyben az elsőre síkként érzékelt elem háromdimenzióssá válik, vagy a karok nélkül ábrázolt kézfejeket élettelen, kőből készült kezeknek látjuk. Balázs eddigi témáját, amelyben a prekoncepciók mentén való tájékozódással a fotográfia általi látvány/láttatás keretében foglalkozott, egy olyan megközelítésben folytatná, amelynek kiindulópontját az online és offline média, mint közvetett, előítéleteket generáló információforrás képezné.

// /

Farkas Renáta írása

---