Szabó Zsuzsanna: Transition – Az anyag memóriája

---

Szabó Zsuzsanna rendhagyó diplomamunkával zárta tanulmányait a MOME divat- és textiltervező mesterszakán. A performansz-művészet és jelmeztervezés határterületén mozgó alkotás a zugligeti diplomakiállítás egyik legizgalmasabb darabja, ami koncepcióját és vizualitását tekintve egyaránt kivételes. 

Zsuzsanna 2015-ben Robert Wilson meghívására vett részt a New York-i The Watermill Center nyári programján. A nemzetközi workshop tervezői munkája mellett inspirációt jelentett szakdolgozata megírásához is, amiben a “jelmezközpontú performansz” műfaji sajátosságait elemezte.

“A műfaj újító ereje abban rejlik, hogy legalizálta azt az elképzelést, miszerint egy előadásban a jelmez lehet a kiinduló pont, a koncepció alapja, és a cselekmény vagy eseménysor irányítója.”

A jelmezek a hagyományos színházi gyakorlatban az előadás szolgálatában állnak, szerepük másodlagos.  A jelmezközpontú performanszok ezt a viszonyt fordítják meg: a jelmez totális irányító szerepet kap, és az előadás többi tényezőjét maga alá rendeli. A műfaj a kortárs művészet olyan kiaknázatlan területe előtt nyit utat, amiben elsősorban tárgyi oldaláról közelíthetünk a performansz-művészethez, és a korábbinál jelentősebb szervezőerővel ruházhatjuk fel a különböző textúrákat és felhasznált alapanyagokat. A jelmezközpontú performansz a színház, a képzőművészet, a tánc és a design egyvelegéből hoz létre valami újat, amiben “nem csak magát az eseményt vagy cselekvést, hanem egy öltözéket, vagy test-objektet helyez kontextusba egy élő személy.”

A Transition is ilyesmivel kísérletezik. A performanszot Szabó Zsuzsanna közösen valósította meg Nagy Csilla táncossal. A meditatív mozgás legfontosabb szempontjai itt a kimértség, lassúság, óvatosság voltak, hogy ne vonják el a figyelmet magáról az anyagról, ami a performansz valódi főszereplője.

A hosszadalmas cselekvéssor egy valós idejű, négyórás videoinstallációként jelenik meg a kiállítótérben. Lehetőséget ad a végtelen számú ismétlésre, ezzel tartalmilag felerősítve az eredeti gondolatot. “Az anyagot megmunkáló személy létrehoz egy testet borító burkot, majd lebontja és újrakezdi a munkát. Ez a monoton művelet ismétlődik többször, mialatt az anyag folyamatos és dinamikus változásokon megy keresztül, a teljes leroncsolódásig. A középpontban mindvégig a matéria látható memóriája áll.”

A tárgy élete, ha úgy tetszik. Mindazok a hatások és folyamatok, amik beleírják magukat az anyagba. Szabó Zsuzsanna a gépi kötésen és a fonál lassú destrukcióján keresztül mutat rá az idő nyomaira. Az anyag keletkezésétől a leroncsolódásig.

“A földön semmi sem állandó, minden folyamatosan változik. Ez a performansz ennek vizuális nyomait helyezi fókuszába.”

Ahogy Zsuzsanna mondja, a kötés egy drasztikus anyagformáló módszer. Míg ő folyamatos és egyenletes munkát végez a kötőgép mellett, addig a táncoson az anyag állandó mozgásban van: összeáll, lebomlik, majd újból összeáll, mindig újabb és újabb struktúrát létrehozva.

A performansz során a kötést Zsuzsanna ráadja a táncosra, majd az eldolgozatlan végét kibontva egyből visszafűzi a gépbe, és újból nekilát a munkának. A másodjára elkészülő fonálburok alapanyaga teljes egészében azonos lesz az első burok alapanyagával. Bár a kötés menete is ugyanaz, az ilyen módon elkészülő kötés mégis szükségszerűen más struktúrát fog mutatni, hiszen a fonál már hordozza az előző megmunkálás nyomait: gyűrött lesz, hullámos, olajfoltos, a felülete bolyhosodik. A folyamat háromszor ismétlődik meg.

A negyedik, és egyben utolsó részben a táncoson a már harmadjára lekötött burkot láthatjuk. Ekkorra a fonál annyira elhasználódik, hogy már nem lehetne újból lekötni. a végső lebontás a leggyorsabb, legmegterhelőbb – főleg a táncos számára, akinek szinte szünet nélkül kell végigforognia a félórás műveletet. “Végül nem marad más, csak a kihasznált, elhasznált, gyűrött, kopott fonálkupac.” Az anyag metamorfózisa kész, és látható emlékezetében őriz valamit a performansz két résztvevőjének kölcsönös jelenlétéből.

“Teljes harmóniában kellett lennünk ahhoz, hogy a fonállal tervezett destrukciót véghez tudjuk vinni. Különleges kapcsolat jött létre köztünk, mely a performansz előadása közben teljesedett csak ki igazán. Megéreztem, mit jelent szavak nélkül, pusztán a fonál segítségével kommunikálni.”

 

// /

A képeket Hodosy Enikő készítette.

MOME diplomakiállítás | Nyitva tartás: 2016. június 1-17., hétfő – péntek,  9.00-18.00.  | Cím: Budapest 1121, Zugligeti út 9-25.

A részletes programért klikk ide! 

Schneider Ákos írása

---