Illés Hajnalka: Az írott kép

---

A legtöbb, könyv jövőjét firtató diskurzus, a Fahrenheit 451-hez hasonlatos disztópikus könyvégetési jelenteket vizionált,  ám mint látjuk, ma is léteznek könyvesboltok és vannak törekvések az alternatív olvasási módok kidolgozására.

Illés Hajnalka mestermunkája egy új feldolgozási rendszert ajánl, amelyben a szöveg és kép határait mossa össze. Az olvashatóság szempontjait szem előtt tartva egy kiterjesztett olvasásélménnyel kísérletezik, ahol a képi érzékelés is aktív szerepet játszik a befogadásban.

Mindezt nem illusztrációkkal és betűtípussal éri el, hanem tizenkilenc digitálisan szedhető betű létrehozásával, amelyek szóköze és térköze is tartalomközvetítővé válik. A kísérletezések során kiderült, hogy a szöveg úgy válhat olvashatóbbá, ha a formák vonalai vékonyabbak vagy ritkítottak, így a betű formái dominálhatnak.

Az diplomamunka Szerb Antal Utas és Holdvilág című munkájára épül. A fontokon kívül Hajnalka a könyv megjelenését is újratervezte. Könyvsorozata a fejezetek szerinti négy részből áll. A könyvek borítóján feltűnik az adott fejezetben használt betűtípus, amelyet a szóközminta jelez. A kohéziót pedig a könyvek dobozban való elhelyezése erősíti.

„A könyvek borítójának színe és a belívekhez használt papírszín a halál felé tartó neurotikus utat szimbolizálja. A fehértől – mely a nászt szimbolizálja – eljutunk  a fejezet könyvein keresztül a feketéig – mely a halált szimbolizálja.”

A sajátos betűkészlet és könyvbeli megjelenés kétség kívül lassítja a befogadást, viszont mélyebb megismerést is eredményez.

// /

Lebó Eszter írása 

---