“Nincs szünet” – Gáspár Dániel videómontázsai a városi lélek mélyéről
Gáspár Dániel idén végzett fotó alapszakon – munkája ugyanannyira épül mozgó- mint állóképekre. Pályatársai közül kevesen beszélik olyan jól azt az egyszerre nyers és álomszerű vizuális nyelvet, amin ő akadozás nélkül mesél a városi lélek szerkezetéről.
Az Életmorzsák egy érzékeny, de érzelgősségtől mentes szociotabló. Utcai bagatellek sorozata, ami a hétköznapok észrevehetetlenségig ismételt és átélt abszurditást emeli végül egy tünetszerű vers szintjére. Mindezt rejtettkamerás perspektívából, kendőzetlenül és sallangmentesen. Az Életmorzsákból nem rajzolódik ki történet, az egyes jeleneteket mégis összeköti valami nehezen megfogható érzés. Kézenfekvő lenne pesti groteszkről beszélni, de ez az egész talán mégis közelebb áll a melankóliához.
“A legjobban az foglalkoztatott, hogy egy-egy elkapott, rövid utcai dialógusból sorsok bontakozhatnak ki. A valóságból ellesett pillanatokban, bár ott van a komikum, nehéz rajtuk nevetni.”
A Defence a társadalmi kötéseket, a tömegközlekedési eszközökön zötykölődő – és megfigyelhető – testek kitettségét mossa össze a magánszféra belső védelmi mechanizmusaival. Mitől érzem magam fenyegetve? Mi vagy ki az, aki védelmet nyújthatna számomra? Csakúgy, mint az Életmorzsák, szocio- és videómontázs ez is, de sokkal inkább a személyes biztonság kérdése felől próbálja fellazítani az együttélés szokványosnak tűnő, vagy – talán pontosabb, ha azt mondom – megszokott és belakott vázát.
“A Defence című munkámban azzal foglalkoztam, hogy egyrészt nekem személyesen mit jelent a védelem fogalma az életemben, másrészt, hogy kollektíve milyen attribútumai léteznek és ezeket, hogyan tudom metafórikusan ábrázolni.”
A videóban megszólaló emberek a képi metaforákhoz képest konkrétumokról beszélnek mindenféle árnyaltság nélkül. Ezeket az interjúhelyzeteket és az asszociatív montázstechnikával vágott videóképeket egy fekete-fehér fotóanyag egészíti ki.
// /
Az Életmorzsák idén szerepelt a MOME Média Intézetének pop-up kiállításán: Határvalóság – Csoportos pop-up kiállítás
Schneider Ákos írása