Hagyományosan jövőbeli bútorkoncepciók – Future Traditions

---

A jövő tradíciói ott kezdődnek, ahol a hagyományokat összekötjük a jelenkor kérdésfeltevéseivel és lehetőségeivel –  ahol a múlt kortárs újraértelmezése megtörténik. 

A Future Traditions norvég-magyar társprojekt nemcsak a most látható kiállítási anyagában vállalkozott erre, de a kétéves kutatómunkában is, ami mögötte van. A Várkert Bazárban szeptermber 30-ig megtekinthető tárlat olyan hallgatói munkákat mutat be, amelyek mind a magyar, mind a norvég alkalmazott művészeti tradícióból és ornamentikából merítenek. Mostani cikkünkben a magyar kiállítók bútorkoncepcióival ismerkedünk meg.

Wágner Ákos: Wanted Structures

Wágner Ákos könnyűszerkezetű bútorkollekciójában hagyományos és modern alapanyagokat ötvöz. Az avarban talált faágakat poli-propilén kötelekkel rögzíti egymáshoz.

A bútorkészítésben évszázadok óta használnak puha, könnyű anyagokat strukturális elemekként, a modern ipari anyagok viszont lehetőséget teremtenek a kortárs designerek számára, hogy újragondolják ezek szerepét. Wágner Ákos kérdésfelvetése, hogy a legújabb technológiák és matériák milyen hatást gyakorolhatnak a hagyományos eljárásokra.

A kiállításon látható tárgyakat a kosárkötés inspirálta; vagyis egy olyan technika, ami kifejezetten puha, könnyű anyagokból hoz létre szilárd, erős struktúrákat. A Wanted Structures bútorokon alkalmazott kötéstechnika és anyagválasztás elsősorban háromdimenziós felületek létrehozását célozza, vagyis túl kíván lépni a kötés és kötelek puszta rögzítő funkcióján. A műanyagkötél megolvasztása és újbóli megmerevítése által kemény plasztikfelület jön létre, ami megőrzi az anyag eredeti textúráját is.

A háromlábú ülőke és a ruhafogas egy-egy klasszikus bútorarchetípust képvisel. A kollekció minden eleme egyedi, hiszen a talált faalapanyag esetenként eltérő egységeket tesz lehetővé, miközben a poli-propilén kötél és a kötéstechnika közös védjegye minden egyes darabnak.

Lévai Levente: cHAIR

A cHAIR inspirációját a hagyományosan vakok szakmájáként ismert kefekötésből meríti. A látás nélkül is könnyen tanulható és végezhető technikában kulcsszerepe volt a lyuggatott kefe-alapnak, ami tapintással is vezette a kefe készítőjének kezét.

Lévai Levente ezt a tradíciót emelte át a kortárs bútorkészítés területére, hogy általa új felületeket és formákat nyerhessen. A munkájából két ülőbútor született, és mindkettő az illúzióteremtésre épít.

A bükk faszerkezetet mindkét esetben poli-propilén szálak egészítik ki; az egyiknél azt a hatást keltve, mintha tömbszerűen túlfutnának a szálak a fa ülőlapon, míg a másiknál, mintha az ülőfelület a szálakon állna meg. A szálak esztétikai hatásához sokban hozzájárul, hogy adott esetben mozognak, belibbennek, miközben tömöttségük révén ülésre is alkalmas felületet képeznek.

Szalai Bálint: Közelebb

Szalai Bálint kollekciója a paraszti világ szegényebb, egyszerűbb formáiból merít, és a tárgyi világon keresztül öröklődő tapasztalatokat tárja fel.

Az eredeti formák sematikus átírásával három nőies és három férfias karakterű háttámla jött létre. Ezek jelennek meg párosával a paraszti székek “összetolásával” kialakított ülőfelületeken.
Az így létrehozott, különböző, másfél személyes székek egymáshoz illesztve pedig egy hosszú padot alkotnak. A “másfél személy egy szék” koncepciója miatt két ember csak szűken, összebújva tud helyet foglalni. A design ebben az esetben szó szerint közelebb hozza egymáshoz az embereket.

A tervezést és a kivitelezést olyan kortárs technológiák segítették, mint a 3D modellezés, a lézervágás és a CNC marás. Az ülőlapok az építőiparban használatos zsalulemezből készültek.

GALÉRIA

// /

Sorozatunk következő részében a Future Traditions textilalapú munkáit vesszük sorra! 

Kapcsolódó cikkeink:

Future Traditions kiállítás – A jövő tradíciói a Várkert Bazárban 

A díszítésen túl – interjú Harmati Hedviggel a Future Traditions ötletgazdájával

 

---