Az idei London Design Festival legemlékezetesebb installációi és tárgyai
A London Design Festival minden évben a nemzetközi designélet egyik legjobban várt eseménye. Szeptember második felében idén is megrendezésre került, és olyan gazdag keresztmetszetét mutatta be a kortárs designvilágnak, amivel csak nagyon kevés eseményen találkozhatunk.
Az idei év egyik sztárja egyébként éppen az a Benjamin Hubert volt, aki nemrég nekünk adott interjújában mesélt a fesztiválon bemutatott installációjáról.
A Wallpaper magazin remek fotóválogatásának köszönhetően most azok is betekintést kaphatnak az eseménybe, akiknek nem volt alkalmuk személyesen ellátogatni Londonba. Jó nézelődést!
A brit Bethan Gray új, réz és fa alapú, geometrikus kollekcióját mutatta be a fesztiválon. Az itt látható Shamsian szekrény mintavilágát az ománi építészet inspirálta.
Omer Arbel installációjában a Barbican épületkomplexum brutalista terei és felületei találkoznak ezzel a finoman komponált, absztrakt alumíniumerdővel, ami az előtér felett lebeg.
A DAY Studio ismét a játékos minimál jegyében alkotta meg tárgykollekcióját, amiben konyhai eszközök, sörnyitók és tálcák pompáznak lakkozott színárnyalatokban.
This is India néven külön kiállítást szenteltek az indiai craft dicséretének, amin számos olyan tervező is megmutathatta magát, aki korábban ismeretlen volt az ázsiai régión kívül. Ilyen volt Cobalt is, akinek letisztult réz tárgyai közül láthatunk kettőt a fenti képen.
A V&A nyugati szárnyában hat emelet magasról “zuhogott” lefelé a Studio Glithero installációja. A The Green Room neonvezetékei egy motor segítségével folyamatos mozgásban voltak.
Mathieu Lehanneur a márványt helyezte új kontextusba a V&A kiállításán. A “folyékony” szobrairól ismert alkotó az óceán felszínének mozgását idézte meg ezzel a négy és fél méteres plasztikával.
Fotó: Jorn Tomter
A Patternity játékos, befelé dőlő mászófala egy hotelenteriőr nem mindennapi kelléként jelent meg a fesztiválon.
Ezek a fotelek alapos átalakításon estek át a Natuzzi Italiánál. Tottenhamben található showroomjukban a Patternity által tervezett monokróm márvány mintázatú szék, és Camille Walala pop art-os grafikái, illetve színei várták a látogatókat.
Photography: Dav Stewart
Az egyik legtöbbet fotózott tárgy idén Alison Brook hatalmas fa libikókája volt, ami a Chelsea College of Art udvarában kapott helyet. A laminált rózsafából készült gömbölyded forma a The Smile névre hallgat, és húsz tonnányi acél ellensúlyra volt szükség ahhoz, hogy két szárnya mozdulatlanul megálljon a levegőben.
A V&A szőnyeg-galériája adott otthont Benjamin Hubert lassan hullámzó tükörszőnyegének. A FOIL ötvenezer apró fémpanelből áll, amiket LED-lámpák világítanak meg. A hatás nem maradt el: meditatív, vízalatti érzetet keltő játékát láthattuk a több ezer kis tükröződő elemnek a boltíves tér falain.
Az All that is broken is not lost című kiállításon szerepeltek Kaneko egyedi porcelánjai és terrakotta kerámiái. A szimmetria hiánya, a tökéletlen színezés és a törések mind olyan japán esztétikai megfontolásokat tükröznek, amikben mindezek nem hibaként, hanem a tárgy lényegéhez tartozó értékekként jelennek meg.
Photography: Luke Hayes
Lee Broom monokróm kaleidoszkópikus világot teremtett Opticality installációjával. A brit designer saját kelet-londoni stúdióját alakította át olyan tükörtérré, amivel az op art legjobb teljesítményei előtt tiszteleghet. Egy csíkozott kifutón sétálhattak végig a látogatók, miközben tekintetük elveszhetett a különböző reflexiók labirintusában.
// /
A fényképek forrása: wallpaper.com
