2017. 02. 13. | Grafika

Kísérleti tipográfia 144 oldalon – Belenéztünk Balla Dóra legújabb könyvébe

Bevett szokás az alkalmazott, piaci grafika és az autonóm, művészi jellegű grafika teljes szétválasztása. Mintha a kettő között egy közmegegyezésen alapuló, aligha bolygatható összeférhetetlenség lenne. Balla Dóra mind a két oldalt magáénak tudhatja. Éveken keresztül dolgozott a kereskedelmi grafikában, mostanában pedig független, egyéni művei dominálnak. Munkáiban és az oktatásban is arra törekszik, hogy felhívja a figyelmet e két elszeparált kategória közötti átjárhatóságra.

Dóra tizenkét éve kezdett el tanítani, jelenleg is a MOME Tervezőgrafika Tanszékének oktatója. Szakterülete a kortárs szaktörténet, amelyről hamar kiderült, hogy nincsen magyar irodalma, de még a nemzetközi színtéren is hiányosságokat mutat. A hiánypótlás szándéka egy misszióvá nőtte ki magát, Dóra oktatási célból kezdett el blogot írni, amely kapcsán például a francia Étapes: szakbloggerként említi. Igazi digitális műgyűjtő, minden grafikával és vizuális művészetekkel foglalkozó embernek csak ajánlani tudjuk Balla Dóra digitális képtárát.

A Vizuális kutatás projekt is a történeti lemaradás felismeréséből indult el. Már az elnevezés is egy új szemléletről árulkodik, nem korlátozza magát a grafika és tervezőgrafika területeire, hanem ezeken túlmutatva, a vizuális kommunikáció és kultúra szélesebb spektrumai felé nyit.

A projekt egyik fontos célja olyan magyar származású személyiségekre felhívni a figyelmet, akik nemcsak alkotó, hanem teoretikus munkásságukkal is útmutatóként szolgálhatnak a jelen korban – aktualitásuk van. Így születtek meg a Kepes György és Moholy-Nagy László módszertanait kiindulópontként felhasználó és arra reflektáló korábbi kiadványok. „Egy magyar habitust lehet felfedezni munkáikban. Annak ellenére, hogy konstruktivista alkotásaik vannak, egy érzelmi réteg is rárakódik műveikre, ami sajátos hangot eredményez. Mindez egy más dimenzió felé nyitja ki a személytelen, analitikus művészetet.” – mondja Dóra.

A kiadványsorozat nemrég megjelent, harmadik részének Huszár Vilmos De Stijl logója az inspirációs forrása, amely köré egy tipográfiai kísérletezést épített ki Balla Dóra. A logó stencil modulrendszerű, tehát külön elemekből áll, ez szolgált alapjául a több száz betűtípusnak, amelyet Dóra kidolgozott. Egy évig készült a gridrendszer, és újabb egy évig tartott a karakterek kialakítása, a könyv tehát egy mélyreható experimentális munka végeredménye.

A De Stijl mozgalom századik évfordulójának alkalmából született meg a kiadvány. A számmal való játék többszörösen is megmutatkozik. A könyv első szász fekete-fehér oldalán a legizgalmasabb tipográfiai megoldásokat felvonultató variációkat láthatjuk, amelyet 500 betűkísérletből szelektált Dóra. Ezt követően kigyűjtve szemlélhetjük a nullás karaktereket. Ekkor a könyv arany színűre vált, visszautalva a centenáriumra, és 36 nullás karaktert mutat be, majd újabb 36 különböző abc karaktert (26 betű és 10 szám), demonstrálva ezzel a tervezett betűsorozat színességét és változatosságát. Ezt a kompakt tartalmat, puha kötésű, színesebb, és taktilis élményeket nyújtó fedőlappal ellensúlyozza.

Míg a Vizuális kutatás projekt korábbi kiadványainál hallgatók is közreműködtek, a HV_100 személyesebb vonatkozású, Dóra saját művészi nyomhagyása, ami saját egyéniségét tükrözi. A személyesség olyan finom gesztusokon érhető tetten, mint a null karakter d betűre való cseréje. A könyv továbbviteleként tekinthetünk Dóra legújabb munkájára, amely a null_style címet kapta. A Vizuális kutatás még korántsem ért végéhez, Dóra tele van ötletekkel, a projekt része a jelenleg futó Visual grammar tanfolyam is, amely ennek a gondolkodásmódnak a kiterjesztett kísérlete.