Te akkor ilyen designer vagy? – Mit csinál egy elméletis 3.
Azok számára, akik érdeklődnek a kortárs irodalom iránt, ismerős lehet Borda Réka neve, hiszen nemcsak rendszeresen publikál különböző platformokon, de aktív résztvevője a kortárs irodalmat népszerűsítő megmozdulásoknak is.
Hol máshol szocializálódhatott volna egy ilyen kreatív tehetség, mint a MOME designelmélet szakán? Réka februárban utolsó félévét kezdte a designelmélet MA szakon, így tanulmányain kívül szóba került az is, hogy mit csinál egy elméletis, ha megkapta a diplomáját, vagy mit tehet akkor, ha az álláskereső portálokon nincs a végzettségének megfelelő hirdetés.
Borda Réka | fotó (c) Nagy Eszteranna
Hogyan kerül egy francia szakos hallgató a design- és művészetelmélet BA-ra?
A gimnázium alatt nagy álmom volt bekerülni a MOME-ra, mert grafikus szerettem volna lenni, de ahogy közeledett a pályaválasztás, rájöttem, hogy sokkal közelebb áll hozzám az írás és a kutatás. (Réka azért közben összehozott egy menő és népszerűvé vált grafikai projektet, a búspoétákat. – a szerk.) Ezzel ki is került az iskola a látókörömből, és mivel szerettem a franciát, úgy gondoltam, az ELTE nyelvszaka nekem való lesz. Már az első félév után rájöttem, hogy nem annyira érzem magamat odavalónak, és sokkal inkább foglalkoznék művészetekkel és tárgykultúrával, így kezdtem el az elmélet szakot is.
Az órákat és az oktatást már a kezdettől fogva nagyon szerettem, de magát a közeget és azt, hogy nagyon erős személyiségekkel vagyok körülvéve, akik nemcsak határozott véleményt mernek megfogalmazni, de hallatják is azt, időbe telt megszokni. Valószínűleg amiatt is, mert annak idején egy teljesen más gimnáziumi és egyetemi atmoszférából kerültem ide, de most már úgy érzem, hogy nem tudnám máshol elképzelni magamat, ez az én közegem. A BA után pedig egyértelmű volt, hogy mesterszakon folytatom a tanulmányaimat, nagyon csábító volt a gondolat, hogy amit eddig tanultam, magasabb szinten művelhetem tovább.
Milyen meghatározó szakmai élményeid voltak az elmúlt 5 évben, mi volt a kedvenc feladatod, kurzusod?
Az alapszak alatt Mélyi József kurzusai nemcsak irtó érdekesek és inspirálóak voltak, de teljesítésük a szakmai fejlődésemben is nagy jelentőséggel bírtak. Műkritika órán kortárs kiállításokat látogattunk, amelyekről írnunk is kellett, ennek hatására éreztem, hogy szeretnék megismerkedni behatóbban a kortárs képzőművészeti közeggel. Ennek a gyakorlatnak köszönhető, hogy kellő magabiztossággal tudnék hozzáfogni egy műkritika megírásához, de az is, hogy a tanár úr és a meglátogatott kiállítások inspiráltak arra, hogy a magyar művészettörténet fontos korszakainak járjak utána – amelyeknek szereplői másféle (például irodalmi) diskurzusoknak is fontos résztvevői. Az MA alatt pedig az egyik Speciális kutatás keretén belül foglalkoztam az E-nable projekt magyarországi mozgalmával. A szociális design kérdése egyébként is nagyon izgatott, ez a kezdeményezés pedig több ezreken szeretne segíteni mindenhol a világban teljesen önzetlen módon. Az pedig nagy élmény volt számomra, hogy kutatás szinten foglalkozhattam azzal a filozófiával, ami e mögött áll, illetve megismerhettem azokat az embereket, akik fáradságos munkával érik el ezeket a sikereket hazánkban. A szöveget hamarosan publikálni szeretném, amely némi utómunkát jelent, fel kell frissítenem az adatokat, kicsit át kell dolgozni a szöveget is. Az előző félév Prezentációs ismeretek kurzusán pedig plakátot is készítettem a munkához. (Réka kutatásából készült rövid összefoglalót ezen a linken érhetitek el.)
Össze tudod kapcsolni a tanulmányaidat az irodalmi tevékenységeddel?
Az itteni oktatás nem igazán fókuszál az irodalomra, de vannak olyan oktatók – Beck András vagy Szentpéteri Marci –, akik próbálják a tudománynak ezt az ágát is behozni ide. Szerintem is nagyon sok vizuális oldala van az irodalomnak és az MA szakdolgozatom kapcsán is ebben a témában kutatok. Röviden digitális irodalommal fogok foglalkozni, azaz olyan kortárs irodalommal, amely online felületeken jelenik meg, és a kutatás során visszanyúlok majd egészen az avantgárdig. (Réka már versfordításokkal, illetve egy ausztrál kiadványban megjelent publikációval is büszkélkedhet!)
Milyen többletet jelent szerinted az, hogy a designelmélet szakon, a MOME-n tanultál? Mi az az itt megszerzett tudás, ami piacképessé teszi a diplomádat?
Sok olyan órám volt, ahol prezentálnom kellett, és ezek során megtanultam előadni és gyakorolni is tudtam ezt a készséget. Szerintem ez egy nagyon fontos dolog, és sokat segít például a felolvasóesteknél vagy a munkámban is, ahogy a beadandó tanulmányok és esszék írása is. Ezen kívül a szakmai gyakorlatnak nagy szerepe volt abban, hogy megtanuljam, hogyan legyek felelős egy munkahelyen, és hogyan oldjak meg egy olyan feladatot is a legjobb tudásom szerint, amely nem biztos, hogy annyira tetszik. Az alapszak alatt a Várfok Galériában kurátor asszisztensként, a Szirtes János 60. születésnapja alkalmából rendezett kiállítás elkészítésében segítettem. Tavaly a Hello Wood-nál 7 hónapot töltöttem el, a nyitott asszisztensi pozícióról épp a MOME egyik kurzusának műhelylátogatása során értesültem. Egyrészt az irodában felmerülő problémákat menedzseltem, fogadtam a klienseket, másrészt asszisztensként a Builders című kiállítás – amely a szociálisan elkötelezett nemzetközi és hazai építészettel foglalkozik – létrejöttén dolgoztam, én tartottam a kapcsolatot a hazai kiállító művészekkel. Ebben az időszakban sok új embert ismertem meg, sokféle feladattal találkoztam, amelyeket kihívás volt megoldani. (A kiállítás most épp a debreceni MODEM-ben látható.)
A Hello Wood és a MOME diákjainak csapata a Think global, build social! + Builders című kiállítás építése közben.
Lehetnék kulturális újságíró is, de a MOME-nak köszönhetően van egy széles perspektívám, a képzőművészet, a design és a film területeiről, és szerintem ez mindenképp jelent valamilyen pluszt. A design egy olyan téma, amiből hiány van az újságírás piacán és ez egy fontos tudás, ami újságíróként előrébb tud vinni.
Milyen karrierlehetőségeket látsz magad előtt designelmélet szakosként?
A kurátori lét mindig is érdekelt, illetve az egyetem alatt projektmenedzser-asszisztensként is dolgoztam, de egyiket sem éreztem igazán az én terepemnek. Nemrég jött a lehetőség, hogy újságíróként is kipróbálhassam magamat, és ez rádöbbentett, hogy így az írást és a tanulmányaimat is tudom ötvözni, és ezt egy nagyon jó dolognak tartom. Szeptember óta a PS Magazinnál vagyok online szerkesztő és újságíró. Az én feladataim közé tartozik a honlap és a Facebook oldal kezelése is, illetve cikkeket írok, amelyekhez a témaválasztás viszonylag szabad, mivel bármilyen témáról írhatok, ami érdekel és amelyről úgy gondolom, tetszeni fog az olvasóközönségnek. (Személyes kedvencem a Bárdos Deák Ágiról megjelent – szerk.) Nagyon jó ez a fajta szabadság, persze teljesen más létformát jelent Magyarországon kulturális újságíróként dolgozni, mint mondjuk egy multinál. Ezzel az is együtt jár, hogy nagyon résen kell lennem mindig és több lábon állnom, illetve fontosnak tartom a külföldi jelenlétet is, úgyhogy most már angol nyelvű cikkeim is szerkesztés alatt állnak.
Milyen terveid vannak, milyen érzésekkel, kilátásokkal vágsz neki a következő időszaknak?
Eddigi tapasztalataim alapján ebben a szakmában a fiatalok számára elég nehéz gyökeret ereszteni, illetve az egyetemről kikerülve nagyon fontos, hogy többféle területen is legyen már tapasztalatunk, hiszen a bölcsész tanultság mellett elvárás a dolgok praktikus, gyakorlati oldalának az ismerete is. A tanulmányaimat is szeretném majd doktori képzésen folytatni, úgy 3 év múlva, de addig szeretném magamat kipróbálni a munkaerőpiacon, szeretnék tapasztalatot és tudást gyűjteni. Az elmúlt években megtanultam az egyetemen, hogy hogyan járjam ki magamnak az utat egy adott problémával kapcsolatban, és úgy gondolom, olyan sokféle dologban részt vettem, amelyek biztosítják, hogy amikor valamiért tenni kell, akkor rátermetten tudjak cselekedni.
// /
Ha szeretnétek Rékától olvasni, vagy csak tudni akarjátok, milyen eseményen találkozhattok vele legközelebb, figyeljétek tumblr-jét, illetve kövessétek a PS Magazin Online-t, de írásai a designisso-n is feltűnnek időről időre.
Portréfotográfia: Nagy Eszteranna
Kundrák Bella írása
